---

Tartalom

Az utasítás
Az utasítás útja a végrehajtókhoz
Attitűdök, beállítódások, közkeletű sztereotípiák
Erőviszonyok - kint és bent
A végrehajtás
Hogyan kellett volna - hogyan lehetne?
Jegyzetek
Melléklet

---

Bevezetés

A 127/1984. (Műv. K. 18.) MM sz. utasítás - amint erre a jogszabály előkészítői és a végrehajtásra utasítottak közül is számosan hivatkoznak - a pedagógust és az iskolát mint intézményt terhelő adminisztratív és bürokratikus megkötöttségek oldását célzó jogszabályok sorába, illeszkedik. E visszatérően előkerülő témában, s magukban a jogszabályi megfogalmazásokban bizonyos folyamatosság érzékelhető: az az ágazati irányítói szándék, amely időről időre rendet próbál teremteni a pedagógust és az iskolát érő jogos és szükséges illetve felesleges elvárások között. Bizonyos folyamatosságra utalnak a megfogalmazások, a rendelkezések felépítettsége, az érintett feladatok (belső adminisztratív terhek és a külső szervek felől érkező elvárások) terjedelmében eltérő, tartalmában meglepően sok hasonlóságot mutató köre. Az egyes jogszabályokban ugyanakkor tettenérhetőek a szabályozói szándékok eltérései, érzékelhetőek a jogszabályok megszületése körüli oktatáspolitikai klíma változásai is. Nemcsak olyan nyilvánvaló eltérésekre gondolhatunk itt pl., hogy a terhek szabályozását a központi, egységességre törekvő akarat megerősítésével elérni kívánó 27.723/1972-es irányelvek nem egy vívmányát (a központilag kiadott személyiséglapot pl.) a jelenlegi szabályozás eltörli, hanem olyan eltérésekre elsősorban, amely az egyes jogszabályokban implicite meghúzódó iskola- és pedagógus-felfogásban mutatkozik.

Merész és kétes jogosultságú feladat lenne az egyes intézkedések mögött kidolgozott iskolakoncepciókat keresnünk. Ahhoz azonban, hogy voltaképpeni témánkat, az említett utasítás végrehajtásával kapcsolatos tanulságokat megfogalmazzuk, szükségesnek látszott, hogy a fent jelzett jogszabályalkotói folyamatban a vizsgált utasítást a magunk számára hipotetikus jelleggel értelmezzük. Úgy tűnik, az utasítás a korábbiaknál hangsúlyosabban fogalmazza meg elvárásként a pedagógus szakmai önállóságát (néhány, korábban megkérdőjelezhetetlen jelentőségű pedagógiai dokumentum - óravázlat, központi tanmenet, tanulói feljegyzések stb. - kötelező használatának eltörlésével), szükségessé teszi, bár ki nem mondja a szakmai önfelelősség gyakorlatának kialakulását, határozott önállóságot vár el az iskolától mint intézménytől a külső szervek felől érkező, felsorolt feladatok elutasításában illetve gazdasági megegyezés útjára terelésében. Így paradox módon: önállóságra utasít. Kulcsár Kálmán leírása alapján az utasítást alapvetően orientatív, szimbolikus jellegű jogszabálynak tekintjük, inkább "program jellegű", mintsem normatív szabályozásnak. Ez a feltételezés alapvetően kijelöli a vizsgálat szemléletmódját: az interjúkat készítő kérdezők elsődleges feladatuknak nem azoknak a végrehajtást akadályozó tényezőknek a feltárását kívánták elvégezni, amelyet a kérdezettek jeleztek (ezt feltehetőleg pontosabban megtette az MM alsófokú nevelési főosztály vizsgálatunkkal párhuzamosan végzett tájékozódó fölmérése), hanem a jogszabály fogadtatásának mechanizmusait és az általa kiváltott vagy felszínre hívott attitűdök megismerését. Három megyében és a fővárosban művelődésügyi osztályvezetőkkel, igazgatókkal és egynéhány pedagógussal készített interjúk alapján arról az oktatáspolitikai erőtérről igyekeztünk információt szerezni, amelyben az utasításnak végre kell hajtódnia.

---