---

Tartalom

Előszó (Dobos István)

PLENÁRIS ELŐADÁS
Eisemann György (ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet): Kritikai észrevételek a kultúra, a nyelv és az irodalom tanulmányozásához

I. TÖRTÉNETTUDOMÁNY ÉS ESZMETÖRTÉNET

Cziczka Katalin: "Ez elmúlt gonosz üdőket beszéllöm" - Enyingi Török János és környezete egy viharos évszázad eseményeiben
Nemes István: Egy válság és a rá adott válaszok - A rendi társadalom reformkori krízise és annak nyelvi tükröződése az erdélyi vallásügyi viták politikai retorikájában
Bors Anikó: A "diadalmas világnézet" hatása a modern katolikus lírára a századfordulón
Tardy Anna: Háború és napló - Naplóirodalom az első világháborúban
Nothnagel Zoltán: Mi a tétje a marxizmusnak József Attila gondolkodástörténetében?
Dévényi Anna: Egy program a lelki válság leküzdésére - Gömbös Gyula reformtervei
Kommer Erika: A temesvári Neue Banater Zeitung Nikolaus Berwanger főszerkesztő idejében

II. IRODALOMTUDOMÁNY

1. Modernitás és válság - a modernitás mint válság

Sinka Judit Erzsébet: Petelei István, a válságba jutott kisember írója? A századutó megváltozott létérzékelése Petelei István novellisztikájában
Inzsöl Kata: Az urbanizáció mint válságtapasztalat - Budapest-regények városparadigmája a századelőn
Teslár Ákos: A Komp-ország és a hazaszeretet alakzatai
Vizniczki Anita: Egy válságkezelő szöveg működése - Babits Mihály egyik zsoltárversének retorikájáról
Pfeiffer Tamás István: A halál és az angyal - Kosztolányi korai novelláinak motivikus megközelítése
Balogh Lilla: A homo aestheticus harca a homo moralis-szal - Szép Ernő válasza a morális, a politikai és a kulturális válságokra
Lo Bello Maya: "Minden Egész eltörött" - Válságtudat és az induló Nyugat kritikai gyakorlata
Maria Puca: The Hungarian avant-garde and the reception of Italian Futurism in Hungary
Kodolányi Judit: A Magyar Csillag és az Együttes Vallomás
Farkas Zsuzsanna: Mozaikok Mészöly "pannon-freskójából"
Patócs László: Érzékelés- és észlelet-orientált szubjektumok Bodor Ádám Verhovina madarai című regényében

2. Határon innen és túl

Hajtman Kornél: A közös múlt feltérképezése - A régi irodalom mint a szlovák-magyar megbékélés egyik eszköze
Szarvas Melinda: Nélkülözött profik, nélkülözhetetlen dilettánsok
Sági Varga Kinga: A válság mentális és kulturális terei Juhász Erzsébet prózájában
Berényi Emőke: Minoritás és traumatizáltság - Trauma által újrakonstruálódó identitások Lovas Ildikó regénytrilógiájában
Péterfy Sarolt: "Bojánjánosi idők következnek" - Jékely Zoltán kolozsvári évei 1940-1946 közti levelezésének tükrében
Gedeon Sarolta: Dosztojevszkij-művek magyarországi recepciótörténetének rövid áttekintése a 20. század válságkorszakaiban
Molnár Eszter: "Itt élned, halnod kell"? A történeti hűség problémája és a "kitántorgás" irodalmi toposzának átrajzolása Oravecz Imre "kivándorlásregényeiben"
Németh Ákos : Eltűnt kultúrák nyomában - Krizeológia és kulturális relativizmus Márai Sándor Istenek nyomában című útirajzában

3. A kánon határán

Xantus Boróka: Az irodalmat elsekélyesítő zsurnalizmus? Ambrus Zoltán hibrid műfajú írásai A Hétben
Vigh Bence: A szabálysértő szubjektum Rejtő Jenő regényeinek heterotópiáiban
Mihók Nóra Zsófia: Válság és színházkultúra

4. Identitás(válság)ok

Mihály Eszter: A nácizmus és identitás Gyömrői Edit önéletrajzi regényének tükrében
Jéga-Szabó Krisztina: Krízis és alkotás - A művész-női identifikáció kérdései Erdős Renée műveiben
Balogh Ákos: Én-konstrukciók válsága Faludy György írásaiban
Urbán Csilla: A megértés "hamis reménye"

III. ZENETUDOMÁNY

Nakahara Yusuke: Microcosmos: Companion for Later Generations from the Years of Crisis
Éva Polgár: On the Role of Tradition in the Renewal of Our Time and Culture - Cantata Profana, Béla Bartók’s Choral-Symphonic Work, as Social Commentary

IV. NÉPRAJZTUDOMÁNY

Ambrus László: A filoxéravész gazdasági és társadalmi hatásainak néhány aspektusa egy bükkaljai település szemszögéből
Tasnády Erika: Az ének(lés) válsága Széken
Tekei Erika: Etnológiai kutatások a privát és a nyilvános szféra határán - Narratív stratégiák, konfliktusok, válságjelek

V. NYELVTUDOMÁNY

Brenner János: A szabadkai magyar lakosság (anya)nyelvi tudatának vizsgálata a magyar nyelvű média összefüggésében
Magyar Szilvia: A kétnyelvűség és multikulturalitás kérdésköre Jyväskyläben születésüktől fogva több kultúrához tartozó alanyok esetében - Különös tekintettel a finn-magyar kétnyelvű családok gyermekeire

A kötet szerzői
Névmutató

---

Előszó

Kötetünk a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és az Eötvös Loránd Tudományegyetem közös rendezvényeként 2013-ban lezajlott doktorjelölti konferencia előadásainak a szerkesztett változatát közli, nem pusztán a megőrzés, hanem a párbeszéd folytatásának szándékával.

A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság 2005 óta hirdeti meg doktorjelölteknek szóló konferenciáit, amelyeknek célja, hogy rendszeres nemzetközi megjelenési lehetőséget biztosítsanak a magyarságtudomány iránt érdeklődő fiatal kutatók számára, az ötévente sorra kerülő világkongresszusok között. A rendezvények anyaga nagyobb részt hálózati kiadványként jelent meg, a legutóbbi kolozsvári hungarológiai kongresszus doktoriskolai szekciójának előadásai pedig már nyomtatott formában kerültek publikálásra. Az eddigi konferenciák és kiadványok olyan újdonságokkal szolgáltak, amelyek hathatósan segítették elő a magyarságtudományi kutatások elméleti és módszertani korszerűsítését, az interdiszciplináris szemlélet és a kultúrák közötti párbeszéd kibontakozását. A Doktoriskolák IV. nemzetközi magyarságtudományi konferenciájának résztvevői a Válság és kultúra témaköréről folytattak párbeszédet, a magyarságtudomány által összefogott tudományszakok (a régészet, az antropológia, a néprajz, a nyelv-, a történet- és az irodalomtudomány, a zenetudomány, a film- és színháztudomány, a művészettörténet, valamint egy szélesebb látószögű kultúratudomány) területein.

A témajavaslatot 2010-ben fogadta el a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság választmánya. Az utóbbi öt év fejleményei minden tekintetben igazolták az akkor megfogalmazott feltevést, mely szerint a kérdés időszerűsége túlmutat a globális méreteket öltött pénzügyi válságon, amelynek a hatásaival ugyanakkor tartósan kell számolni. Bizonyos hazai pénzpiaci vállalkozások láncszerű összeomlása napjainkban kézenfekvő példáját nyújtja az öt évvel ezelőtt rögzített alaptétel érvényességének. 2008 után szerte a világon tudományos intézmények szakosodtak a pénzpiaci válság elemzésére. Amikor az ember válságra gondol, mindig valamilyen hirtelen kialakuló, befolyásolhatatlan esemény ötlik az eszébe. A vezető kutatóintézetek felmérései szerint ez nem teljesen felel meg a valóságnak, legalábbis a pénzügyi szektorban. A Válság és kultúra konferencia felhívása így fogalmazott 2010-ben:

A válságok kétharmada a döntéshozók szeme láttára fejlődik ki és ölt végül már valóban csaknem kezelhetetlen méreteket. A válságot észlelők felelősségérzete meghatározó a válságkezelésben, tehát az emberi tényező, az erkölcsi értékrend, az értéktudat, a válságkezelés kultúrája, s ehhez már a humán tudományoknak is közük lehet. Tágabb horizonton tekintve, a humántudománytól elzárkózó, szűken vett gazdasági racionalitás krízise végső soron beletorkollik abba az általánosabb válságba, amelynek első hulláma a felvilágosodás nagy humanista projektjét roppantotta meg a 20. század történelmi kataklizmái során.

Erre a válságra különbözőképpen reagáltak a vezető társadalomfilozófiai irányzatok. Az értelmezések és a lehetséges válaszkísérletek már jó fél évszázada a javító-korrigáló szándéktól (Horkheimer-Adorno: Dialektik der Aufklärung) a radikális újragondolásig és paradigmaváltás sürgetéséig (Koselleck: Kritik und Krise) tartó skálán helyezkednek el. A jelenlegi pénzügyi válság tehát csupán ezeknek a megfontolásoknak az egyre sürgetőbb időszerűségére hívta fel a figyelmet. A Doktoriskolák IV. nemzetközi magyarságtudományi konferenciája a válság fogalmának ilyen tágabb, kritikai horizontú felfogására buzdított. A magyarságtudomány maga is a szó pozitív értelmében vett, szemléleti és értelmezési fordulatra utaló "válságtermék" volt, húszas-harmincas évekbeli születése és intézményesülése közvetlen kapcsolatba hozható a nemzeti lét politikai alapjait megrendítő első világháború utáni új békerendszerrel - mint ahogy ma is krízisek sora tolja át a "nemzeti tudomány" pozíciójából a "nemzetek közötti" tudomány státusába.

A témaválasztás azért is volt időszerű, mert a befele tekintés mellett kívánatosnak tűnt a hungarológiát is magában foglaló bölcsészet külső környezetének a feltérképezése. A fokozatos forráskivonás a kevésbé "hasznos" bölcsészeti tudományokat nagyobb mértékben sújtja, mint a tőlük megalapozatlanul elkülönített, kézzelfogható anyagi értéket termelő tudományszakokat. E hiedelemmel szemben a humán műveltség alkotó erőket szabadít fel a környezetében, de az kétségtelen, hogy művelőinek új kihívásokkal kell szembenézniük, amikor érveket keresnek a társadalmi környezetre gyakorolt jótékony hatás bizonyításához. A napi érdek, s a távlatos gondolkodás általában nincs teljes összhangban egymással. Bármennyire is figyelemmel van a bölcsészet a felhasználói körre, mindig felmutat olyan közvetlen továbbhasznosításra kevéssé alkalmas eredményeket, amelyek ugyanakkor igazolják a szellemtudományok Kant által megfogalmazott örök feladatát, a gondolkodás létjogosultságát. Az alkotó szellem megújulásának forrása az anyanyelv. Az irodalom és a nemzeti tudományok a beszéd, az írás, s a megértés kultúráját gondozzák és fejlesztik, mely által jelentős mértékben hozzájárulnak a gazdaság értékteremtő hatékonyságának a növeléséhez, az élet minőségének a javításához, a kapcsolattartás készségének az elmélyítéséhez. A nemzeti tudományok nyelvhez kötöttségéből következik, hogy senki sem fogja elvégezni helyettünk a magyar irodalom klasszikus szövegeinek a kritikai kiadását, a magyar kultúra értékeinek az összegyűjtését, megőrzését és továbbadását, amely a nemzeti hagyomány folytonosságának a záloga. A humán terület érték- és teljesítmény elvű legitimációs stratégiája ugyanakkor nem működik kellő hatásfokkal, ha nem párosul az életvilágtól elszigetelt pozíció felülvizsgálatának igényével.

Az ilyen irányból feltehető kérdések köre ugyancsak változatos megközelítési lehetőségeket hívott életre a konferencián. Milyen jellegzetes értelmezései, retorikai alakzatai léteznek a válság jelenségének? Mit lehet napjainkban kezdeni Dilthey örökségével, aki elkülönítette a bölcsészetet a tudománytól, a megértést a magyarázattól? Hogyan lehet a bölcsészet mással nem helyettesíthető haszna mellett érvelni? Mi a szerepe a válságnak a kultúrában? Van-e a válságnak értékteremtő hatása vagy pusztán romboló erő? Milyen válaszok születtek a történelmi, szellemi, intézményi válságok európai kihívásaira a magyar kultúrában? A válságok hogyan fejtik ki hatásukat? Miféle kölcsönhatás van a mentális, a szellemi, a morális, a gazdasági, a politikai és a kulturális válságok között? A válságoknak vannak jellegzetesen nyelvi vetületei is. Ebből a szempontból kérdezhetjük, hogy milyen komplex következményei vannak a jelenben zajló és a történelmi válságoknak a magyar nyelvre, nyelvváltozatokra, illetve a Kárpát-medencében jellemző történeti többnyelvűségre? Milyen következményekkel jár mindez a magyar kultúrkörben használatos világnyelvekre, és milyen változást von maga után a magyar nyelv tanulására, tanítására, használatára nézve Magyarországon és külföldön?

A konferencia előadói e kiindulópontokból kísérelték meg - ki-ki a maga tudományterületén - a válság-fogalom értelmezését és az előrevivő kérdések megfogalmazását. Az előadások a külső környezet átalakulásának elemzése mellett kitértek a humán tudományokban belülről jelentkező válság elemzésére is. A történeti és eszmetörténeti szekció dolgozatai az országról alkotott kép paradigmaváltásaitól (16. századi török hódítás, I. világháború) a válságkezelő ideológiák (nácizmus, kommunizmus) kudarcainak felméréséig vizsgálják a válság-fogalom alakváltozatait. A néprajzi és nyelvtudományi szekció a közösségi identitás kríziseire és az azokra adott válaszokra összpontosít, elemző figyelemben részesítve - többek között - a hagyományos identitásőrző stratégiákat, a modernitás kihívásait, a kisebbségi nyelvhasználat és nyelvoktatás feltételrendszerének történeti változásait. A zenetudományi tanulmányok a romantika korától napjainkig az újat hozó paradigmaváltásokat elemzik. Az irodalomtudományi anyag különösen rétegzett. A modernitás és a posztmodern "válságok" immár klasszikus témái mellett az itt olvasható tanulmányok kitérnek a magyar és a nem magyar irodalmak kapcsolataira, hangsúlyosan a határon túli irodalom helyzetére, a kanonikus és a nem kanonikus műfajok találkozásának feszültségeire, valamint a nemi, társadalmi, származási azonosságtudatok irodalmi megjelenítésének az újságok vélemény rovataiban is tárgyalt, gyakran politikai színezetet nyerő válságjelenségeire.

A felsorolt témák csak látszólag állnak távol a napi élet, a folyamatban lévő gazdasági-pénzügyi válság világától. Már önmagukban is a válságkezeléshez tartoznak, hiszen legnagyobb erényük, hogy a jelen krízist történeti horizontba állítják, s "a válság" helyett eleve válságokról szólnak, azok korabeli kontextusát és hatását elemezve. A több szempontú vizsgálódás közös felismerése: e hatások nem értékelhetők egyszerűen negatívan. A válság mindig valamely fontos újítást hozó, sőt paradigmaváltást megelőző, forrongó, de végső soron termékeny időszaknak minősül utólag. Reményeink szerint most is ez fog történni - amennyiben a kötet megjelenése lehetővé teszi az ígéretes és jelentős új tudományos eredményeket is hozó eszmecsere folytatását.

Budapest, 2015. április 27-én
Dobos István

---