Kő-Szabó Imre
Életfotók betűkkel írva
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
1. Napok, hetek, hónapok, évek... (Egy öreg hölgy visszaemlékezése életére)
2. Érző ember vagyok! (Érezni kell mindent)
3. Az élet és annak értelme (Élet - küldetés)
4. Mindig csak várni kell? (Várni valamire)
5. Erőszak, agresszivitás, saját akarat? (Agresszív emberekről)
6. Nagy bátorság volt tőle... (Bátor emberekről)
7. Híd az emberek között (Kommunikáció fontosságáról)
8. Nincs veszve semmi, újra lehet (Újra lehet kezdeni)
9. Rablós írás (Pénzt vagy életet?) (A pénzről, az anyagiakról)
10. Van felelősség, vagy nincs? (A felelősségről)
11. Vágyakkal, célokkal, vagy azok nélkül? (Emberi vágyak)
12. Nyaralni megyünk! (Nyaralásról - pihenésről)
13. Életképek a csendről (Milyen is a csend)
14. Eltűnnek a napok, múlik az idő (A mulandóságról)
15. Velünk született életerő (Élni akarunk)
Előszó
Kő-Szabó Imre 2004-ben jelentkezett nálunk szerényen egy könyvismertetéssel. Ezt néhány novella követte, majd további könyvismertetések, esszé, hozzászólás. Aztán felvetette, hogy írna nekünk - az adott témában, mivelhogy a KLÁRISnak (1992 óta) tematikus számai vannak - riportokat. Merthogy ő újságíró is, nemcsak "szépíró". Első riportját megírta nekünk 2006 nyarán, természetesen örömmel azonnal leközöltük a 06/4. számban. Ennek tehát több mint 10 éve, azóta pedig megjelent a már nyomdában lévő lapszámot is beleértve 63 szám, bennük Kő-Szabó Imrének több mint 60 riportja. Hangsúlyozni érdemes azt is, hogy valamennyi szám továbbra is tematikus. Kő-Szabó Imrének tehát szinte minden adott témában, témáról volt mondanivalója, véleménye, ezt megerősítő nem is egy, de minden esetben több története. Mi pedig érdeklődve vártuk, ki mindenkiről tud mesélni nekünk, miközben nem rejti véka alá saját véleményét sem, ahogyan ez a jó riportertől - riportokat írótól - elvárható.
(Az esetleges viták elkerülésére idézem a wikipedia erre vonatkozó szövegét: "A riport érdekes eseményről szóló, emberközpontú műfaj, mely a helyszínen, vagy helyszíni tapasztalatok alapján, az illetékes(ek) megszólaltatásával készülő, hírlapi, rádiós vagy televíziós tudósítás. Oknyomozó, valóságmagyarázó, a történet a meghatározó benne. Átmeneti műfaj, a tény- és a vélemény újságírás között. A riporter felderít, értékel, illetve általánosít. Az esemény mellett a helyszín és a szereplők is fontosak. Szabadabb, mint a tájékoztató műfajok. Lehet benne dialógus, illetve leírás is. Nem elemez, hanem szubjektíven állást foglal, megjelenhet benne az újságíró. A szerző akár szépirodalmi eszközökkel is ábrázolhatja a személyiségeket." Mi ehhez tarjuk magunkat.)
Kő-Szabó Imre riportjai mellett rengeteg olvasmányos-érdekes, sokszor tanulságos novellát ír, ezek számos helyen megjelennek, többek között 2007 óta az éves Kláris antológiákban, olykor a Klárisban és internetes portálokon (pl. Magyar Irodalmi Lap). A szerző Orosházán született 1936-ban, Vácott él. Több mint 40 antológiában olvashatók szépirodalmi és más művei. Könyvei Mellékvágány (1995) és Késsel a kézben (2002) címmel láttak napvilágot. Tagja többek között a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek, Krúdy bronzérmes. A Kláris folyóirat részéről pedig a Kláris Nívódíj I. fokozatának tulajdonosa (2010), illetve Kláris Irodalmi- Művészeti Díjas (2015).
Nos, a szerző a kifejezetten a Kláris számára írt több mint 60 riportjából választott ki most éppen 15-öt. Ez bizony erős válogatás! Arra a kérdésre, hogy mi alapján válogatott, kifejezetten az ember, az egyén középpontba állítását jelölte meg. És ez, lássuk be, egy riportertől talán természetesnek is vehető. A Kláris is az emberekkel foglalkozik persze, de olykor kitekint szélesebb társadalmi kérdések felé is. Kő-Szabó Imre azonban most csak az embert, az egyént állította abszolút középpontba, ám széles, mégis összefüggő ívet adva a kötetbe felvett riportjainak. Az idő elkerülhetetlen múlásától az érzelmeken, az értelmes életen, de az agresszión, vagy a bátorság követelményén át a kommunikáció fontosságán, a felelősség vállaláson keresztül a pihenés, a csend szükségességéig, majd a múlandóság témájáig jut el, hogy végül a "velünk született életerővel", életigenléssel, csendes derűvel zárja könyvét. Az itt közölt riportok nem a megjelenés időrendi sorrendjét követik, hanem a szerző egyértelmű közlési szándékát, határozott értékrendjét, ami, elolvasva ezeket a riportokat, tudósításokat, plasztikusan kirajzolódik számunkra. A könnyedség mögött tartalmas életek, nehéz küzdelmek, különös emberi sorsok rejtőznek! Mert bár a lap által megadott témákhoz készültek ezek a riportok részben az "apró történetek" csoportosításával, de egyáltalán nem "szabványszerűen". Ez kitetszik mindegyik riportnak már a különös címéből, melyek kifejezőek, összefoglalóak, figyelemfelkeltőek önmagukban is. A szerző mégsem diktálja a véleményét, nem tukmálja rá sohasem a kedves olvasóra. Inkább elgondolkodtatja, körüljárva mindegyik témát több oldalról, megízleltetve az eltérő lehetőségeket, a különböző felfogásokat, miközben szinte észrevétlenül tágítja az olvasó látókörét is. Kellemes olvasni egyenként is a könnyed stílusban, de jól megírt emberi történeteket "dióhéjban", és közben el is felejtkezünk arról, hogy Kő-Szabó Imre igazi szándéka a véleménymondás, az átfogó értelemben vett tanítás, miközben le sem tagadhatná "szépírói" voltát sem, ami lássuk be, megkönnyíti itt közölt művei befogadását is. Kő-Szabó Imre riportjai a Kláris irodalmi-kulturális lapnak biztos és értékes pontja, egyik "sarokköve". Itt összegyűjtve és megfontoltan válogatva, szerkesztve pedig még inkább megmutatják igazi értéküket.
Budapest, 2016. december
dr. Györgypál Katalin
a Kláris alapító-főszerkesztője