Erdély történetének kétségtelenűl egyik legnevezetesebb forrása a Cserei historiája. Memoire-irodalmunknak e munka legélvezhetőbb terméke, s legelterjedtebb is egyszersmind, mely mielőtt a sajtó által közkincscsé vált volna, már több száz példányban lemásolva kerengett. S ez épen nem csoda. A jó öreg - mint sokszor nevezik - oly naiv hangon, oly ügyesen tud elbeszélni valamit, hogy az olvasót egészen elbűvöli. S épen ezért mindazon dologra nézve, mit csak tolla alá vesz, bizonyos és megállapított közvéleményt tudott teremteni. A történetkedvelő mintegy oraculumhoz járul hozzá, s rá esküszik arra, mit ő mond. Az ő nézetét ma már költők, közönség sokszor magával a történettel zavarják össze, s ítéleteikben egészen az ő nyomdokin haladnak: más forrásaink, sőt halmaza az okleveleknek mondjanak bár ellenkezőt. Én nem azt mondom, hogy e nézetek közt nincs sok helyes, de azt merem állítani, hogy azok nem mind helyesek. Évekkel ezelőtt az Új Magyar Muzeumban Szilágyi István egy pár adversariát írt hozzá. S ez kezdet volt. Szükséges Cserei munkáját a többi forrásokkal összehasonlítni, s igazat szolgáltatni neki, hol igaza van: de egyszersmind tévedéseit is kimutatni.

Én Tekintetes Akadémia! midőn ma a széket, melylyel úgy hiszem ösztönűl s nem jutalomúl tiszteltettem meg, elfoglalhatni szerencsés vagyok: Cserei históriájának egy nem nagy ugyan, de nevezetes részletét próbálom illustrálni s a Bánffi Dénes megöletését. E nagy fontosságú ténynél ő csak a legközelebbi eseményekre terjeszkedik ki, azokra, melyek az 1674-ik év második felében történtek, habár tagadhatatlanúl némely korábbi dolgokat is ezen évbe sorol. Mint ki az eseménytől távol állt s inkább szóhagyományokból merített, oly szempontból tekinti ama tényt, mely az egészet egy ember árulása s egy párt gyilkosságának tűnteti fel.

De ez nem úgy volt. A ligát Bánffi ellen Erdély legtekintélyesebb férfiai, s köztük sok tapasztalt és becsületes hazafi, szőtték, s ennek, mint a német párt fejének kellett bukni. Kitűnik ez, ha az esemény fonalát ott kezdjük, hol kezdeni kell, s annak fejlődését a katastropháig figyelemmel kísérjük.

...