---

Tartalom

BEVEZETÉS
I.) A VITA OKTATÁSPOLITIKAI HÁTTERÉRŐL
II.) A VITATOTT REFORMELKÉPZELÉSEKRŐL
III.) AZ ELUTASÍTÁS ANATÓMIÁJA
1. A diagnózis
2. "Fordítási nehézségek"
3. A felelősség kérdése
4. Politikai mérlegelések
5. Tekintélyválság és provokáció effektus
6. Eltérések témáktól és megyéktől függően
IV.) POZITÍV ÉRTELMEZÉSEK
V.) NÉHÁNY TANULSÁG

---

Bevezetés

1985 tavaszán az Országos Pedagógiai Intézet igazgatói tanácsa megtárgyalt négy olyan vitaanyagot, melyeket az OPI továbbképzési és tanácsadói osztálya terjesztett a testület elé. E vitaanyagok a közoktatásirányítás egy-egy részterületének a korszerűsítési koncepcióját tartalmazták: az első az iskolai önállóság és a belső demokrácia kérdésével foglalkozott, a második a szakfelügyelet korszerűsítésével, a harmadik egy iskolatanács-koncepciót tartalmazott, a negyedik pedig az iskolák belső vezetési szerkezetének a fejlesztését javasolta. A vitaanyagokat az OPI később megyei vitára bocsátotta.

Az egyes vitaanyagok egymástól függetlenül készültek. Közülük kettőnek (a szakfelügyelettel és az iskolai vezetési szerkezettel foglalkozónak) az OPI továbbképzési és tanácsadói osztályvezetője volt a szerzője (illetve ezek közül az egyiknek egy munkatársával együtt társszerzője), egynek a megírására az OPI egy másik részlegének a munkatársát kérték fel, végül egyet külső szerző készített el. Az anyagok írói előzetesen nem egyeztették az álláspontjukat, nem alakítottak ki közös terminológiát és preferenciarendszert. Az egyes részkoncepciók határozottan tükrözték az egyes szerzők egyéni elképzeléseit, melyek azonban néhány fontos dimenzióban közel álltak egymáshoz, így a vitaanyagok együttesen egy többé-kevésbé koherens decentralizáló irányításkorszerűsítési koncepciót fejtettek ki, amely olyan alapelvekre épült, mint az iskolai és nevelői önállóság erősödése, kedvező szabályozás, a helyi kezdeményezéseknek a sokszínű és differenciált illetve organikus és fokozatos fejlődés kívánalma.

A megyei vitákat a megyei pedagógiai intézetek szervezték, s azokra elsősorban iskolaigazgatókat, szakfelügyelőket, helyi és megyei tanügyi irányítókat hívtak meg. Az egyes megyékben a négy vitaanyag közül egyet egyet tárgyaltak meg a 10-20 fős csoportok. A résztvevők meghatározott időben (5-10 perc), egymás után fejthették ki a véleményüket s lehetőleg tartani kellett magukat egy, a vita szervezői és a szerzők által kidolgozott szempontsorhoz. A vitát az egyes megyékben hangszalagra rögzítették. Az alábbi elemzés az így felvett hanganyagra épül.

A megyékben lezajlott viták, úgy vélem, komoly oktatáspolitikai jelentőséggel bírnak. Az ott elhangzottak elemzése tanulságos lehet az oktatás irányítóinak csakúgy, mint az oktatáspolitikai befolyásolására törekvőknek vagy kutatóinak. E vitákon több száz intézményi, helyi és megyei szintű oktatásirányító találkozott egy többé-kevésbé koherens irányítási reformkoncepció elemeivel, melyek az aktuális irányítói gyakorlat számára gyakran sokkolóan újszerűek vagy idegenek voltak. Ez határozott állásfoglalásokra, az ellentétes vélemények explicit kifejtésére késztette a résztvevőket és igen sokszor erős emóciókat is keltett. A vita egyfajta szakmai nyilvánosságot hozott létre, amely nagyon pontosan tükrözi vissza a magyar közoktatás sok ellentmondását és azt az erőteret is, melyben az oktatáspolitika formálódik.

A vitákat meghatározó tény volt, hogy a vitatkozók a vitaanyagokban meglévő irányításkorszerűsítési koncepciónak csak részelemeit ismerhették meg, aminek a vita szempontjából voltak előnyös és hátrányos következményei. Erről az itt következő elemzésben részletesebben szó lesz.

A vitákon összesen 360 meghívott vett részt. A résztvevők 41.6 %-a volt igazgató vagy igazgatóhelyettes, 16 %-a szakfelügyelő, 17,1 %-a megyei pedagógiai intézetek munkatársa vagy vezető szakfelügyelő és 12,4 %-a megyei vagy helyi művelődési osztályok munkatársa, 8,7 %-a beosztott nevelő vagy iskolai munkaközösség-vezető. Igen sokan írásos véleményt is készítettek.

---