Teleki Sándorné
Nagy asszonyok élete
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés
Tszö-Szi
Theodora
Sienai szent Katalin
Jeanne d'Arc, a hadvezér
Madame de Maintenon
Montijo Eugénia
Harriet Beecher-Stowe
Nightingale Florence
Sonja Kovalevska
Helen Lorin Grenfell
Veres Pálné
Torma Zsófia dr.
Madame Jane Dieulafoy
Mme Curie
Epilóg
Bevezetés
Karriér... Ezer prizmás szó, mint minden fogalom, mely azt fejezi ki, ami az életnek értéket ád. Minden egyes ember más-más képet alkot magának felőle, aszerint, hogy milyen alakban ég lelkében az ambició. Ha csak kicsi méccsel, úgy szerény kis törekvések, iparkodások betetézett sikerét nevezi annak.
...
Talán - első pillanatra - különösen hangzik, hogy azokról az emberekről, akik karriért csináltak, úgy beszélek, mintha egytől-egyig lángész lett volna. Pedig úgy van; azok voltak és azok lesznek valóban. Mert ha szívszorongva sejtjük azt, hogy sok olyan genie volt a földön, aki nem csinált carrièrt, viszont azt egész biztosra vehetjük, hogy aki karriért csinált, az lángész volt.
Midőn egyszer arra kérték Edisont, magyarázza meg, "szögezze le" a lángész fogalmát, ő rögtön kész volt a felelettel: "Egy percent inspiráció, kilencvenkilenc percent perspiráció" - mondá teljes meggyőződéssel. És ő legfényesebb bizonysága annak, hogy mennyire igaza volt.
A lángész tehát az, aki Istentől kapott szerszámokkal, céltudatos eréllyel, soha nem lankadó lelkesedéssel, önfeláldozással, munkával új mesgyéket nyit az emberiség boldogulásához.
Mert mindig ezt cselekszi. Még akkor is, ha csak önzőn saját magára gondolt, hiszen az az út, amit a lelkében égő tűz világánál, verejtéke árán lépésről-lépésre ékkel, csákánnyal, robbantással kialakított vagy kiszélesített magának, az az út ezután az egész emberiség számára nyitva fog maradni.
És ugyanez jellemzi a karriért csináló embereket is. Ők is országúttá szélesítik az addig gyéren járt mesgyéket.
Ez a különbség köztük és azok között, akiket a vak Szerencse felszínre dobott.
Talán így mondhatnók: a szerencse fia éppen csak odáig jut, ameddig jó sorsa tolta; de a lángész bármeddig jut is, azt a magas polcot még mindig megtoldja a saját egyénisége nagyságával.
Például: I. Katalint, a dobos leányát, aki minden oroszok cárnéja lett, csak a szerencséje vetette a trónra, de, mert alapjában egy gyönge "senki" volt, egy lépéssel sem jutott ennél előbbre, ellenben II. Katalin, aki férjének örökébe lépett, annak hatalmas trónját addig soha nem képzelt hatalmassá tette, mert egyénisége nagyobb volt, mint a cári méltóság. Tehát, nem a dobos ostoba leánya csinált karriért, de a lángeszü kis német hercegnő. A világtörténelem telve van ilyen bizonyításokkal és ez a tény igen megnehezítette feladatunkat; mert hiszen egy kötet számára kellett kiválasztani, annyi sok közül, azt a néhány életrajzot, mely szűk keretében helyet találhat. Le kellett tehát tenni arról, hogy hercegnőkből lett nagy uralkodónőkről beszéljünk. Igy nem szólhatunk bővebben az imént említett II. Katalinról, de Mária Teréziáról, Osztrák Margitról, Beaujolais Annáról, Zrinyi Ilonáról és még sok-sok másról sem.
Azokat a híres asszonyokat is mellőznünk kell, akik nagy szépségük folytán jutottak ugyan felszínre, de nagy eszük által maradtak uralmon, mint például Aspazia, Ágnes Sorel, Pompadour, stb. És nem beszélhetünk nagy írónőkről és nagy művésznőkről sem, amilyen Rosa Bonheur, George Eliot, hanem kizárólag azok közül választhattunk ki egynéhányat, akik valamely eszménynek a megtestesüléseként lépnek elibénk. Akik, mint ahogy az angolok mondani szokták: "valamire tanították az emberiséget". Akiknek az egyéniségében megnyilatkozott az a csodálatos szellem, - nevezzük bár kisugárzó erőnek, delejességnek, vagy bárminek, - de tény, hogy általa uralkodni tudtak a tömegen, irányították gondolkozását, ténykedését, sok esetben csaknem egészen öntudatlanul, mint például Jeanne d'Arc.
Hogy a lángeszü nőre ezerszerte nehezebb munka várt (és vár még ma is), ha érvényesülni akart, mint a férfiúra, ez magától értetődik, hiszen először is ki hajlandó a lángész fogalmát a nő fogalmával összekapcsolni? Soha, senki. Eszerint tehát világos, hogy könnyebb feladat volt a korzikai kis ügyvéd fiának a világot meghódítani, mint Mme Curienek elösmertetni azt, amit évezredek óta egész nemétől folyton megtagadtak. Mégis, akikről e könyvben beszélünk, egytől-egyig megérték e csodát. Elösmerték őket, és ez már magában véve - karriér!
Talán végeredményben a legnagyobb s az egyetlen amit elérni érdemes: Nem az, hogy az ember szédítő magas polcokra jusson; sem az, hogy a tömeg félje vagy kövesse, de hogy az egyesek, a nagyok, az emberiség legkiválóbbjai elösmerjék, magukkal egyenrangúnak nyilvánítsák.
És mivel Sonja Kovalevskát, Beecher-Stowe-ot, Mme Curiet elösmerték az igazi nagyok, beszélünk itt róluk és írjuk az ő nevöket is a hatalmas Teodorák és Tszö-Szik neve mellé.
Szikra-ház, Ujtátrafüred, 1911 szeptember 18.
Szikra.