1846 februárius havában Pest városának egyik hótól fehér kis uccáján egy pislogó lámpafej alatt megállt egy dús szőke-sörényű, sas-pillantású, nagy orrú, magas, karcsú idegen; zsebéből kottapapirt és iróvesszőt vont elő és sebtében írni kezdett. A Két pisztoly felől kutyavonítást sírt a messzeség, a Duna iránt szánkó csilingelt; az idegen fölött hideg fénypontokkal sziporkázott a magyar alföld kerek égboltja s benne zúgva kavarogtak Faust jelenetei.

Ez az idegen, aki negyvenhárom éves korában, művészi körútján Pest városában komponálta meg Faust elkárhozása című drámai legendájának egy részletét, a Parasztok tánca refrénjét karra, messziről indult térben, időben és művészetben, míg ideért.

Az apja, Louis Joseph Berlioz, "inkább a szegények jótevője, mint keresete után élő orvos" volt Franciaországban, Grenoble tájékán La Côte-Saint-André városkájában. Ott született 1803 november 11.-én, egy vasárnap, remegő idegzetű, vallásos, szigorú és kicsinyes feleségétől Hector nevű fia.

A kis nebuló, a nagy útleírás kedvelő, egyszer egy pikulát talált a hol komor-csöndes, hol remegőn felzajduló apai házban valahol, s két nap alatt megtanulja rajta a híres gyerekdalt: Malb'rough s'en va-t-en guerre... Malborough elindul háborúba...

S elindul Hector is háborúba: az életbe, ahol szünetlen harcot kellett vívnia idegeivel, jellemén és testi erején túlnövő zsenijével, szenvedélyeivel, a közönséggel, a nyomorúsággal zenész-társaival, a dicsőséggel, a pénzzel, aztán legvégül a szörnyű magánossággal és unalommal.

...

LACZKÓ GÉZA