---

Tartalom

A) Prozai dolgozatok.

BERNÁTH GÁSPÁR:
  A proletár falun. Frescokép
BULYOVSZRYNÉ:
  Légyott. Novella
DEGRÉ ALAJOS:
  Az atya szöktet. Vigj. 1 felv.
DESSEWFFY GY. M.:
  Ellentétek
EGRESSY GÁBOR:
  Gondolatok Pest és Páris között. Jegyzetek 1843-ból
FÁY ANDRÁS:
  Irodalmi tarlóvirágok
KOVÁCS PÁL:
  Az igért beszély
KŐVÁRY LÁSZLÓ:
  Első szerelem. Novella
KUNSCH JÓZSEF:
  Előszó
  Szikszó évlapjai
  A kúnleány. Történeti kép
LONKAY ANTAL:
  A szalamini ütközet
MATICS IMRE:
  Jegyzetek az élet könyvéből
ÖTEVÉNYI:
  A hit gyermeke. Paramythia
PENCZ MIKLÓS:
  Utazás Lombardiában. Naplótöredék

B) Verses dolgozatok

ARANY JÁNOS:
  Keveháza
BAJNAY VAJK:
  Magasra. Sonetto
BOGOSS ENDRE:
  Eszemadta
BALKU IGNÁCZ:
  Tolvajnő
BERECZ KÁROLY:
  Őszi rózsák
CSÁSZÁR FERENCZ:
  Az árva szirt. Dalmát néprege
CSÁSZÁR TITUSZ:
  B* Nina emlékkönyvébe
DALMADY GÉZA:
  A koszorú
DIENES LAJOS:
  Eső után köpönyeg. Mese
FLORA:
  Rózsámra
HORVÁTH CYRILL:
  Kupa. Szomoruj. 5 felvb. Mutatványul
HOSSZUFALUSY KÁLMÁN:
  Kalapomnál az ibolya...
LAUKA GUSZTÁV:
  A vén király. Románcz
LÉVAY JÓZSEF:
  A kis paraszt
LONKAY ANTAL:
  Jolánkának
MENTOVICS FERENCZ:
  Alvó gyermekemhez
  - N. -:
  Máriához. Sonetto (képpel)
NÁDOSSY GYULA:
  Miért szeretlek?
PETROVICS:
  Emléksorok egy hölgyhez
ROROZ ISTVÁN:
  Mit adhat a költő?
SUJÁNSZKY ANTAL:
  Szikszó népéhez
SÜKEY KÁROLY:
  Merengés
  Dal, spanyol mintára
  Álmodám...
SZARKA JÓZSEF:
  Emlékkoszorú
SZÁSZ KÁROLY:
  A szerelmes csillagok
SZELESTEY LÁSZLÓ:
  Est borong
SZEMERE PÁL:
  Urficskaság
SZÉKÁCS JÓZSEF:
  Isten iránti bizalom
SZÉKELY JÓZSEF:
  Saroltának; két szem kaláris (képpel)
  Szeszélydalok
TÓTH ENDRE:
  Ne hijjatok
TÓTH KÁLMÁN:
  Szülöföldem tája
VACHOTT SÁNDOR:
  Dalposta

C) Műmellékletek.

1. MÁRIA. arczkép
2. SAROLTA. arczkép
3. LECCHI SZIGETE. tájkép
4. FALUSI VIGALOM, zenemű Székely Imrétől.

---

Előszó

Nem tudván, de nem is akarván megválni azon hitemtől, mely az emberiségnek áldozati készségéről azok iránt, kik a sors csapása alatt leverten szenvednek, kebelemben él; bár erőm csekélységének érzete ónsúlylyal nehezedék ohajaim merész szárnyalatára: eltökélém mégis az e folyó év május 18-kán tűz által véginségre jutott szikszóiaknak, az én földieimnek, némi fölsegítésére ezen enyhlapokat kiadni, hogy az emésztő lángok közt elhullott könyzáporból ha csak egy csepet is felszáríthassak.

Midőn azonban igénytelen törekvésemnek sükerrel áldott imez eredménye felett keblemet dagadozni érzem: hozzátok fordulok Hazámnak nemes Fiai és Leányai, kik a szent czélt részint szellemi, részint anyagi közremunkálástokkal előmozdítani kegyesek valátok; mert a mag, melyet elveték, ohajaim reményzöld mezején csak a Ti buzgó részvétetek melege által foganzék meg, és ha az az inségeseknek gyümölcsözni fog: annak egész dicsősége — a Tiétek.

Fogadjátok tehát, saját s kedves földieim nevében is, legforróbb köszönetemet; jutalmatokat találandók azon öntudatban, hogy szerencsétlenűlt ember- s polgártársaitokkal boldogitólag éreztettétek a nemtőkezet; szíveinkbe vésvén azt: hogy szeretet s egyesűlt erő mindent tehet!

Pest, 1852. novemberben.
KUNSCH JÓZSEF.

---