Jókai Mór
Bálványos-vár
TARTALOM, UTÓSZÓ
Tartalom
A Fergettyüvár
A vándorló nemzet
Esküdjél meg a kutyára
A Körültáj
A Bábolna istenasszony
Bálványos-vár
A pokol tornácza
A "Susogóban"
A leányrablás
A "torló"
Esküvő a "napnál"
A "nap" és a "kereszt" harcza
A gyásztor
A Szent-Anna tavánál
Crosus apó
A világ számüzöttei
Háládatlan veréb a fecskefészekbe
Az el nem oltott tüz a kandallóban
Az elrejtőzött
A vérszövetség
A kötés
Bálványos-vár
Utószó
Érzem a szükségét, hogy e regényem bevégeztével az olvasónak valamit mondjak, arra a kérdésére, hogy "hát mi volt ez?"
Regény a magyar mythologia korszakából.
De hát van magyar mythologia?
Könnyü plastikai alakot adni a római, görög, egyptomi bálványimádás korszakából megelevenített regéknek; lehetséges az még a teuton, scandinav pogány világ ábrázolásánál is: van azoknak egész irodalma. - De a magyar mythologia után csak tapogatózni lehet: annak a véghangjait csak szájhagyomány őrzi. Két összetalálkozó rímből ki kell találni az egész verset.
És aztán maga a történetünk is az árpádkori első századokban, még inkább a vezérek korszakában, jobbadán szájhagyományok gyüjteménye: hitelességük fölött sohasem szünnek meg vitatkozni a tudósok.
Az én történetem ugyan csak regény, s tehetném azt, hogy arra a nagy szabadalomra hivatkozzam, a mi a költőknek mindent megenged.
Azonban ez úttal nem akarom magamat abba a gyanúba keverni, mintha én is neki szabadítottam volna képzeletem hyppogryphjét, hogy kalandozzon be ismeretlen álomországokat s aztán szaporítsam én is a meséket, hanem azt tettem, hogy összegyűjtöttem mindenünnen, a mi csak e korszakra visszavezető, mesét, adomát, hagyományt mások felfedeztek, s ezeknek a halmazába beleélve magamat, igyekeztem azokból egy hangulatot kitalálni, a mi egy mesés korszakot reálissá, felfoghatóvá tesz. Erre az adatgyűjteményre visszatekinteni még abból a szempontból is kötelességem, hogy azon irótársaim iránt elismerő legyek, a kiknek fáradságos buvárkodása segélyemre szolgált.
Magát a történet alapmeséjét, az Apor és Mike család között előfordult leányrablást, a rákövetkezett várostromot Bálványos ellen, az Opourok keresztyén hitre térését, találtam Orbán Balázs, "A Székelyföld" czímű nagybecsű művében a III. kötet 88. lapján. De ugyanezen történetnek valódiságát mind háromszéki, mind csiki ismerőseim is bizonyítják. Orbán hivatkozik idézeteiben Kőváry László Erdély régiségei czímű munkájára (189. l.), továbbá Okolicsányi Decreta et Vita Regum Hungaria czímű munkájára, II. k. 160 lap. A két előbbi megegyezik abban, hogy a Mike leányt azért nem akarták a bálványosi Opourhoz adni, mert az pogány volt. Megerősítik azt a kimenetelt, hogy az összekoczczanás véres bonyolulata a nőrabló keresztyén hitre tértével lett megoldva.
A regényiró feladata volt az akkori magyar pogány és keresztyén szokásokat, fogalmakat, erkölcsöket plastice előállítani, hogy egy ilyen korszakidomító megtérés, földfeletti csodák nélkül érthetővé legyen. Hogy ez mennyire sikerült, azt az olvasó itéletére kell biznom. Én csak a kútforrásokat nevezem meg, a mik segítségemre álltak.