---

Tartalom

Dobos István: Előszó

NÉPRAJZ, KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA
Bálint Petra: "Jöttem most múlt Farsang három napja után való Pénteken". Az idő érzékelése és kifejezése a köznép körében a 18-19. században
Böröndi Alexandra: Az erdélyi festékes szőttesek kapcsán megjelenő időértelmezési lehetőségek
Pál-Kovács Dóra: A tánc az egyéni idő tükrében
Krizsai Fruzsina: Életkorral kapcsolatos nyelvi konstrukciók halottbúcsúztató versekben
Tekei Erika: Az elmúlt idő értelmezett idővé változtatása. Romániai magyar népköltészeti kiadványok recepciójának vizsgálata (1948–1989)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY ÉS KÖZGAZDASÁG
Gyimesi Réka: "...különben is tisztában voltunk, hogy minden honpolgár magyar". A népszámlálások kérdéskörének változásai 1850 és 1941 között
Vörös Géza: "...a vallás nem magánügy". A szabad vallásgyakorlás lehetősége Magyarországon 1920 és 1989 között
Benda Mihály: Történelem az esszében és a tudományos diskurzusban. Illyés Gyula Hajszálgyökerek című esszéje a történész Benda Kálmán szemével
Csongor Harsányi: Case review of responsibility in Hungarian history

RÉGI MAGYAR IRODALOM
Pálfy Eszter: Egy kiadás távlatai. A Gyöngyösi-recepció sajátosságairól
Dohi Zsuzsánna: Időben születő sorozatkompozíció az emberi "béke" öt dimenziójában. Pápai Páriz Ferenc Pax-sorozata
Szabó P. Katalin: Vérivás és kereszténység. Történelem és felvilágosodás magyar szépirodalmi összefüggései

MODERN MAGYAR IRODALOM, PSZICHOLÓGIA ÉS FILM
Nagy Beáta: Az önkívület időtapasztalata. A kizökkent idő (Cholnoky László: Bertalan éjszakája)
Kapus Erika: Idősíkok és átjárók Czóbel Minka műveiben
Szarvas Melinda: Kisebbségi időszámítás előtt, többségi időszámítás szerint. A 19. és a 20. század közti távolság újraértelmezése a regionális és a kisebbségi irodalomtörténetek felől
Crnkovity Gábor. Az idő mint szervező erő a vajdasági magyar novellákban
Németh Ákos: "A dómot mi építettük, évszázadokon át... magyarok, németek és szlovákok". A közép-európai városi tér emlékezete a két háború közötti magyar irodalomban
Jéga-Szabó Krisztina: "Csak a kezdet és nincs vég". A történeti idő konstrukciója Lesznai Anna Kezdetben volt a kert című regényében
Molnár Eszter: "A pokol zöld hálóiban keringve". Apokaliptikus szimbolizmus P0ásztor Béla első világháborús költészetében
Maya J. Lo Bello: Observation as Action. The Holocaust Journal of Miksa Fenyő
Pál Sándor Attila: Nemzedéki antológiák a Kádár-kor hajnalán. A 15 fiatal költő 105 verse és a Tűz-tánc példája
Domokos Gyöngyi: Horatii nostri, avagy időhorizontok a magyar horatiusi olvasatokban
Kovács Natália: Töredék és szaxofonszó. Időproblémák Esterházy Péter Hrabal könyve című kisregényében
Karizs Krisztina: Az emlékezés dinamikája Nagy Gabriella Üvegház című kötetében
Csönge Tamás: Személyesség és idő Janisch Attila Másnap című filmjében

A kötet szerzői
Névmutató

---

Előszó

A kötet a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és a Pécsi Tudományegyetem közös rendezvényeként 2015-ben lezajlott doktoriskolák V. nemzetközi magyarságtudományi konferenciájának előadásait közli, a rendezvénysorozat, és a társtudományok között kialakult párbeszéd folytatásának szándékával.

A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság 2005 óta hirdeti meg doktorjelölteknek szóló konferenciáit, amelyeknek elsődleges célja, hogy rendszeres nemzetközi megjelenési lehetőséget biztosítsanak a magyarságtudomány iránt érdeklődő fiatal kutatók számára, az ötévente sorra kerülő világkongresszusok között. Az eddigi konferenciák és kiadványok olyan újdonságokkal szolgáltak, amelyek hathatósan segítették elő a magyarságtudományi kutatások elméleti és módszertani korszerűsítését, az interdiszciplináris szemlélet és a kultúrák közötti párbeszéd kibontakozását. Igyekeztünk ezúttal is olyan témát választani, amely a nemzetközi tudományosság mércéjével is releváns kérdést vet fel, megragadható a magyarságtudományok különböző szakterületei számára, s nem utolsó sorban képes megszólítani a PhD-s korosztályt. Így esett a választásunk Bene Sándorral együtt az V. doktoriskolák magyarságtudományi konferenciájának előkészítése során az idő alakzataira és az időtapasztalatra, amelyről a résztvevők termékeny párbeszédet folytattak a magyarságtudomány által összefogott kutatási területeken. A konferencia arra a kérdésre kereste a választ, mitől időszerű az idő távlata a magyarságtudományokban. Elöljáróban érdemes emlékeztetnem arra, milyen előzetes megfontolások érvényesültek a témaválasztás során.

A történeti értelmezés horizontján a nézőpontfüggőség és az időbeliség összefüggése magától értetődő. A mindenkori jelen egymásra vonatkoztatja a múlt és a jövő idődimenzióit. Lényeges kérdés ezzel kapcsolatban tapasztalati tér és várakozási horizont kölcsönhatása, emlékezet és felejtés dinamikája, a személyes emlékezet és a közösségi emlékezet viszonya.

A korszakolás, a periodizáció távlatos kérdésnek számít a magyarságtudományok valamennyi területén. Milyen rendezőelvek érvényesülnek az egyes tudományágakban? Összehasonlíthatók-e ezek a korszakretorikák? A magyarságnak, a magyar kultúrának hányféle ideje, időszámítása van? A magyar történelem talán egyik meghatározó vonása a folytonosság szinte állandó megszakadása, éppen ezért a kultúra mélyebb folytonosságának feltárása a magyarságtudományok egyik feladata. A hagyomány megőrzése, továbbadása és megújítása időbeli közvetítést feltételez, távoli korszakok párbeszédét.

Az időtapasztalatok nyelvi felépítése a történészt, az irodalmárt, s a nyelvészt egyaránt foglalkoztatja. A történetmondásos művek időviszonyai, tehát az időrend, az időtartam, s a gyakoriság alapvető szerkezeti, jelentésteremtő összetevője az elbeszélő szövegeknek, s a filmnek egyaránt. Hogyan fejezik ki az időt a különböző művészeti ágak?

A történeti kutatás számára szintén kulcskérdés, hogy a fejlődés/lemaradás mérhető jelenségei mennyiben esnek egybe egy-egy korszak megélőinek szubjektív időérzetével; de a nemzettől a kisebb közösségekig, sőt az egyénig is minden önmeghatározó elbeszélés rendelkezik jellegzetes időstruktúrával (fejlődés, hanyatlás, stagnálás), ennek irányultsága és mintái (apokaliptikus, ciklikus stb.) rendkívüli fontosságúak az adott közösség/egyén külső és belső "történetének" megítélésénél. A néprajztudományban ugyancsak alapvető kérdés az időbeli és kulturális távolságok áthidalása, mind elméleti, mind pragmatikus (hagyományőrzés, hagyományörökítés) vetületben.

...

---