Wimmer József Ede
Az énekművészet elemei
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó.
Bevezetés.
Első fejezet. - A hangjegyek állásáról.
Második fejezet. - A hangjegyek és az ütem (tactus) időértékéről.
Harmadik fejezet. - A hangmozdítókról.
Negyedik fejezet. - A hangnemekről.
Ötödik fejezet. - Az ének szövegéről.
Hatodik fejezet. - A lélekzetvételről.
Hetedik fejezet. - Némely műszavak és rövidítések magyarázata.
Függelék.
Előszó
Nem lehet elég gyakran és hathatósan ismételni, hogy az ének elhanyagolása népiskoláinkban egyik oka annak, miért van oly kevés jó erkölcs a népben, oly csekély érzék a rend és jog, oly lankadt fogékonyság az igaz, jó és szép iránt. De valódi örömmel s nagy megnyugvással hozzátehetem, hogy legujabb időben szép hazánk sok helyein uj fris énekélet ébredt. Az iskolai ifjuság valódi szívörömmel s belső ösztönből énekel, s érettebb korában nem szünend meg énekelni, ha az utánnövekedő nemzedék is meg lesz az éneknek nyerve. Hogy ez a lehetségig megnyeressék, s különösen a népiskolatanitók az énekoktatás gondos ápolására ösztönöztessenek s vezéreltessenek, eszközlém ezen énekiskola kiadását, melyhez néhány ajánló szót előbeszédképen előre nem bocsátanom nem lehet.
Nacke "Pädagogischer Jahresbericht"-jének VI. évfolyamában (1852) Hentschel az ének becséről az ajánló nyilatkozatok egy sorozatát állitá össze, melyek ez oktatásnak állandó, nagy fontosságu helyét a népéletben biztositják. Ha a rajzolás az alakvilágot egész teljében, változatosságában és szépségében tárja fel: az ének az érzelmek végtelen világába, a kedély szentélyébe vezet, annak csendes boldogságai, mondhatlan érzéseivel. A mi a szem a megismerő, megkülönböztető és rendszeresitő értelemre, az a fül a belső érző emberre nézve. A hangban megérzékül a hangulat, a hanglajtorjában a dallam s a rhythmus fordulataiban az érzelemgerjedetek halk lengéseit lehet ujra fölismerni, s mit a szó jelölni nem képes, azt az énekhang kifejezi, azt érzi a hallgató. A zene nélkülözhetlen járuléka a költészetnek; az első gyermekdalokat nem elszavalni, hanem énekelni kell. Dallam, rhythmus, harmonia világtörvények, melyek hóditó hatalmukat a gyermeki kedélyre is gyakorolják. Az ének az élet virágzata, szükséglet a vidámaknak, vigasz a gyászolóknak.
Ennélfogva az iskolának e pompás nevelési eszközt szeretettel és szorgalommal kell ápolnia.
Az énekoktatás czélja a népiskolában háromféle, vallás-egyházi, társaséleti és hazai.
1. A tanulónak az énekoktatás által képessé kell tétetnie a templomi énekben nem csak részt venni, hanem arra is közrehatni, hogy a templomi ének mindig jobbá legyen. Ez volt első és sok századon át a keresztény iskolákban egyetlen rendeltetése, s az által hatalmas befolyást nyer a jámborságra. Az énekben gyakorlott a templomi ének által könnyebben hangoltatik ájtatos érzelmekre. Ámde azon tanitó nem tesz eleget kötelességének, ki iskolájában csak egypár templomi éneket tanit be.
2. A tanitványnak énekügyességet is kell szereznie, hogy az emberben általánosan lakozó ösztönnek eleget tehessen, másokkali társas együttlétkor érzelmeit és kedélyhangulatait a szó- és hangnyelv egyesitése által kifejezhetni. A vidámság legjobb kifejezője s legjobb előmozditója az ének. Az felderiti a dalnokot és hallgatót egyaránt. Pedig a vidámság csaknem mindig az erkölcsösség kisérője. Csak a jó ember lehet igazán jókedvű, kezdhet vidám és viditó dalokat, és igazán és szépen mondja Seume:
Wo man singt, da lass dich fröhlich nieder
Böse Menschen haben keine Lieder.
3. De az énekoktatásnak a népiskolában a hazai és népies érzületet is lehet és kell az ifjuságban felébresztenie, táplálnia és erősítnie. Ez érzület szeret dalban nyilatkozni, és a dal arra inkább is indít, mint a beszédszó. Bizonyitják ezt minden idők és népek hazafiui dalai.
E hármas főczéllal egyszersmind más alárendelt czélok is éretnek el. Ide tartozik névszerint a hang gyakorlása, mi által az énekoktatás a jólhangzó beszédre és olvasásra is befolyást gyakorol, s a tetszetes, kellemes és szép iránti érzék müvelése.
Azon kérdés: vajjon tanitványainkat csupán hallás után tanitsuk-e énekelni, vagy oktatásunkat kótaismeretre alapitsuk, tehát a műéneklést hozzuk be? Magyarország népiskoláira nézve nem nagy jelentősségü. Nálunk a legtöbb iskolában csak hallás után lehet énekelni. Azért szükség, hogy a tanitó a hangokat vagy dallamokat szorgalmasan előénekelje, vagy még jobb ha valamely hangszeren előjátsza. Erre legalkalmasabb a hegedű. "A helyes arány a népiskolabeli énekoktatásban, mond Gräfe, szerintünk az látszik lenni, miszerint az énekelnitanulást nem csak a gyakorlás hanem az utánzás dolgának is tekinti, s az elméleti oktatások és gyakorlásokból (mint a scala és hangközök éneklése) magukban véve csak annyit és azt veszi elő, a mi okvetlenül szükséges... A hallás utáni éneklés mindig fődolog marad, s a kótaismeretet csak a hallás utáni éneklés segédeszközeül szabad tekinteni; a tanitványoknak a hangjegyek által csak arra kell képesíttetniök, hogy általában tudják, vajjon s körülbelül mily távolságban magasabb vagy mélyebb valamely hang, mint az előttevaló. Hol bizonyos számu tanulókra nézve többet kell kivánni, ám szenteltessék ezeknek külön óra, de minden tanítványok elé e magasabb czél ne tüzessék. Hát a nép ha énekel, kóták szerint és nem hallás után énekel-e? Ez nagyjelentősségü ujjmutatás a népiskolákbani énekoktatásra nézve; felsőbb iskolákban ugyis szabad azt alaposabban, tudományosabban üzni."
...
Legyen tehát e munkácska a magyarországi tisztelt népiskolatanitó uraknak legszivesebben ajánlva, járuljon az minél nagyobb mértékben az énekoktatás előmozditásához.
Őmaga pedig, ki velünk egyesülni akar igazságban és lélekben, szenteljen minket kegyelme által igazi egybehangzó dalnokaivá igazságossága, kegyelme és igazságának. Amen!
Budán, szent Cäcilia napján 1855.
Dr. Haas Mihály.