Kutasi Horváth Katalin
Kiszakadva
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
Ars poetica helyett
Megfelelés
Emberré lettünk
Ma-vágó
Kívánság
Az Élet
A tánc vége
Álca
Burkoltan
Behálózva
Emésztetlen bánat
Feltételesség
Hínárok közt
Révbe érés
Fent és lent
Kiszakadás
Kettősség
Körök
Koppanások
Ballagáskor
Kiszakadva
Mederben mordulva
Megfejtve - kifejtve
Rózsáim közt
Izzító
Odakint
Kizárva
Lélekkarc
Passz
Madárűző
Rezdülés
Ritmusforgó
Vágyaim patakja
Világszövet
Vágyak keringője
Vándorlás-ok
Vöröslő vágy
Bohócbábként
A halász
A varrónő
Szerelem
Egy öreg pár
Ébren álmodva
Életvonalaink
Elfojtás
Örvényben
Feled-tél
Idegenek a küszöbön
Lélektanya
Seprence kapudon
Sorskötelék
Télfiú
A természetben
Az írisz bűvöletében
Buba sóhaja
Farkasordító
Őszidőben
Tőkevarázs
Pusztán puszta
Tóparti séta
Irodalmi berkekben
Babits Ildikónak
Szele(s)t vetnék
Radnóti sírjánál
Pókhálóban
Tréfás
Game over
A cipésznél
Cserebere
Nincs haladék
Kisülések
A sör dicsérete
Haikuk
Pitypanglét
Akadály
Porzóálom
Cincérportré
Ismerkedés
Pipacskönny
Sziklák közt
Kikelet
Illatár
Jégtörő
Iniciálék
Őszirózsa Rózsámnak
Őrláng
Ősbűn
Őrmezei lak
Ősanyánk is őrlődött
Összebogozódva
Csillag-emlékezet
Zápszó
A park
MTV
Máktöltelék
Sün-dörgés
Sürgölődés
Útmutató
Amatőr
Analízis
Anekdota
Affér
Megalkuvás
Abszurd busz
Odakint (2.)
Szomj
Esőben
Ithaka felé
Odalettem
Felszólítás
Farsangi leltár
Medvetánc
Kalózhajó
Viharban
A kamat
Az őz
Hótorta
Kellékek
Hóemberke
Krampuszvágy
Karácsonyi fények
Körtánc
A fiola
Aggodalom
Gyengeség
Gyógyír
Gyomlálás
Tabu
Hétköznapi Vazul
A szomszéd
A békítő
Tétmeccs
Kávézás
Álomba ringató
Önmegvalósítás
Ösztönző
Összefoglalás
A mesterhez
Önelégültség
Öntvényként
Ötödölés
Zergeboglár
Héricssóhaj
Pajzán dal
Hökkenés
Tojásbontás
A fa éneke
Lehetőség
Titokkoppanás
Sarkallás
Kirakatok sűrűjében
Súrlódás
Sikátorblues
Zsófi zsákja
A zsizsikes bab
A zsabós zsellér zserbója
Fülszöveg
Egyszer csak meglepetten érzékeltem, hogy időnként rímessé, ritmikussá válik a prózám. Aztán váratlanul még izgalmasabbá lett mindez. Fura módon verssorokba kezdtek kéredzkedni a fel-felbukkanó rímek, s néha olyan erőssé vált a gondolatok belső lüktetése, hogy már a rímek se határozták meg feltétlenül előre a sorokat... Valahogy így kezdődött a felismerés: Jé! De hisz ezek versek akarnak lenni!
Miféle verseket ír az, aki nem költő? Verseimben elveszek lassan volt-világomból. Elhanyagolt kertben, a régi korok árnyán lépdelek például, máskor pedig sötét fátyol mögül szemlélem a jelent, a szellő vagy a halál táncát. Hol keringőznek, hol incselkednek a vágyak. Hallom, ahogy idegenek toporognak küszöbömön, vagy ahogy felém üvölt a csönd. Néha kiszakad létem vagy a világ gömbje, több folt is tarkítja, s néha nem bírom cérnával. Szaporodnak a csomók kötelékeimen.
Néha kiszakadok magam is, ha nem sikerül időben elszakadnom... Kavargok, kavarodok, miközben a patakkal mordulok. Hallom a fecsegő felszínt, látom a karmok közt tátogó kopoltyúkat. Érzem a széttéphetetlen hálók feszülését, a hínárok fonódását, az örvényt, az áradatokat, melyekből nehéz kiszakadni. De sokszor csak játék, tréfa, rímpróba a vers, amit verslistás barátaim csaltak elő belőlem.
Kutasi Horváth Katalin