Tétel adatlapja
VisszaCÍMLAP

Kutasi Horváth Katalin

Kiszakadva

TARTALOM, FÜLSZÖVEG


Tartalom


Ars poetica helyett
  Megfelelés
  Emberré lettünk
  Ma-vágó
  Kívánság

Az Élet
  A tánc vége
  Álca
  Burkoltan
  Behálózva
  Emésztetlen bánat
  Feltételesség
  Hínárok közt
  Révbe érés
  Fent és lent
  Kiszakadás
  Kettősség
  Körök
  Koppanások
  Ballagáskor
  Kiszakadva
  Mederben mordulva
  Megfejtve - kifejtve
  Rózsáim közt
  Izzító
  Odakint
  Kizárva
  Lélekkarc
  Passz
  Madárűző
  Rezdülés
  Ritmusforgó
  Vágyaim patakja
  Világszövet
  Vágyak keringője
  Vándorlás-ok
  Vöröslő vágy
  Bohócbábként
  A halász
  A varrónő

Szerelem
  Egy öreg pár
  Ébren álmodva
  Életvonalaink
  Elfojtás
  Örvényben
  Feled-tél
  Idegenek a küszöbön
  Lélektanya
  Seprence kapudon
  Sorskötelék
  Télfiú

A természetben
  Az írisz bűvöletében
  Buba sóhaja
  Farkasordító
  Őszidőben
  Tőkevarázs
  Pusztán puszta
  Tóparti séta

Irodalmi berkekben
  Babits Ildikónak
  Szele(s)t vetnék
  Radnóti sírjánál
  Pókhálóban

Tréfás
  Game over
  A cipésznél
  Cserebere
  Nincs haladék
  Kisülések
  A sör dicsérete

Haikuk
  Pitypanglét
  Akadály
  Porzóálom
  Cincérportré
  Ismerkedés
  Pipacskönny
  Sziklák közt
  Kikelet
  Illatár
  Jégtörő

Iniciálék
  Őszirózsa Rózsámnak
  Őrláng
  Ősbűn
  Őrmezei lak
  Ősanyánk is őrlődött
  Összebogozódva
  Csillag-emlékezet
  Zápszó
  A park
  MTV
  Máktöltelék
  Sün-dörgés
  Sürgölődés
  Útmutató
  Amatőr
  Analízis
  Anekdota
  Affér
  Megalkuvás
  Abszurd busz
  Odakint (2.)
  Szomj
  Esőben
  Ithaka felé
  Odalettem
  Felszólítás
  Farsangi leltár
  Medvetánc
  Kalózhajó
  Viharban
  A kamat
  Az őz
  Hótorta
  Kellékek
  Hóemberke
  Krampuszvágy
  Karácsonyi fények
  Körtánc
  A fiola
  Aggodalom
  Gyengeség
  Gyógyír
  Gyomlálás
  Tabu
  Hétköznapi Vazul
  A szomszéd
  A békítő
  Tétmeccs
  Kávézás
  Álomba ringató
  Önmegvalósítás
  Ösztönző
  Összefoglalás
  A mesterhez
  Önelégültség
  Öntvényként
  Ötödölés
  Zergeboglár
  Héricssóhaj
  Pajzán dal
  Hökkenés
  Tojásbontás
  A fa éneke
  Lehetőség
  Titokkoppanás
  Sarkallás
  Kirakatok sűrűjében
  Súrlódás
  Sikátorblues
  Zsófi zsákja
  A zsizsikes bab
  A zsabós zsellér zserbója



Fülszöveg

Egyszer csak meglepetten érzékeltem, hogy időnként rímessé, ritmikussá válik a prózám. Aztán váratlanul még izgalmasabbá lett mindez. Fura módon verssorokba kezdtek kéredzkedni a fel-felbukkanó rímek, s néha olyan erőssé vált a gondolatok belső lüktetése, hogy már a rímek se határozták meg feltétlenül előre a sorokat... Valahogy így kezdődött a felismerés: Jé! De hisz ezek versek akarnak lenni!

Miféle verseket ír az, aki nem költő? Verseimben elveszek lassan volt-világomból. Elhanyagolt kertben, a régi korok árnyán lépdelek például, máskor pedig sötét fátyol mögül szemlélem a jelent, a szellő vagy a halál táncát. Hol keringőznek, hol incselkednek a vágyak. Hallom, ahogy idegenek toporognak küszöbömön, vagy ahogy felém üvölt a csönd. Néha kiszakad létem vagy a világ gömbje, több folt is tarkítja, s néha nem bírom cérnával. Szaporodnak a csomók kötelékeimen.

Néha kiszakadok magam is, ha nem sikerül időben elszakadnom... Kavargok, kavarodok, miközben a patakkal mordulok. Hallom a fecsegő felszínt, látom a karmok közt tátogó kopoltyúkat. Érzem a széttéphetetlen hálók feszülését, a hínárok fonódását, az örvényt, az áradatokat, melyekből nehéz kiszakadni. De sokszor csak játék, tréfa, rímpróba a vers, amit verslistás barátaim csaltak elő belőlem.

Kutasi Horváth Katalin


×