Tartalom

Előszó

kapcsolódik az országos rendezvényekhez. A Szent Márton tiszteletére szervezett emlékév keretében, születésének 1700 éves évfordulója alkalmából láthatunk válogatást a könyvtár gyűjteményéből.

Szent Márton hitvalló püspök, Magyarország patrónusa, Franciaország nemzeti szentje, Európa társvédőszentje. A Római Birodalom területén a pannoniai Savariában (Szombathelyen) született 316/17 körül. Gallia tartományban, Candes-ban halt meg és Tours-ban temették el 397-ben. Tevékenységének híre szülőföldjéről átívelte a korabeli Itáliát, és a Római Birodalom provinciáit egyaránt. Életéről könyvtárnyi irodalom szól. Hiteles életrajzát tanítványa, Sulpicius Severus Szent Márton életében írta és halála után tette közzé.

...

A teljesség igénye nélkül érdemes néhány gondolattal felidéznünk Szent Márton magyar földön kialakult emlékezetét. A Kárpát-medencében számos helységnév és templomdedikáció, valamint szakrális alkotás őrzi tiszteletét.

Szülőhelyét Savariát a köztudat már a legkorábbi időktől őrizte, és ez a nézet szívósabban tartotta magát, mint a pannonhalmi szülőhely változata. A település a frank birodalom átszervezése után a Rába-grófság központja lett. A hagyomány szerint 791-ben Nagy Károly frank király, a későbbi császár látogatott ide, hogy Szent Márton születési helyén imádkozzon. A szent emlékezetére itt építettek templomot. 1051-ben IX. Leo pápa kereste fel a szülőhelyet. Az idők során elpusztult épület romjain a 17. században a domonkos rend számára építtetett templomot gróf Batthyány Erzsébet. Bejárata fölött látható táblán ez olvasható "Hic natus est Sanctus Martinus". Az előtte álló régi közkutat, 1360-ban okleveles adat említi. Fölötte jelenleg Rumi Rajk István "Szent Márton megkereszteli édesanyját" szobor kompozíció látható.

Szent Márton tisztelete Magyarországon már Géza fejedelem idejében meghonosodott. A pannonhalmi bencés apátságot Szent Márton nevére dedikálták. István király a Koppány elleni küzdelmében Szent Márton segítségét kérte és zászlai alatt indult a harcba. Győzelme után ígéretéhez híven a pannonhalmi Szent Márton apátságnak adományokat juttatott. A kolostor kerengőjéből nyíló híres templomkapuzat, a Porta Speciosa ívmezején a köpenyosztó Szent Márton látható.

Az első prépostságot a Szentséges Üdvözítő és Szent Márton társaskáptalant István király alapította Pozsonyban 1002-ben. László király Szent Márton pártfogásának tulajdonított sikeres mogyoródi ütközet után, 1092-ben a szabolcsi zsinaton Szent Márton napját a hivatalos ünnepeink közé rendelte. Szepeshelyen a káptalan majd a püspökség székhelyén az 1280-ban emelt templomot is Szent Márton nevére szentelték.

Tiszteletének hazai terjedését erősítette a korábban nagy népszerűségnek örvendett Legenda Aurea, Jacopo de Voragine a híres domonkos tartományfőnök 1261-1266 között készült gyűjteménye, amely az egyházi év sorrendjében állította össze a szentek legendáit. Jelentős fejezetben írt a hitvalló Mártonról, aki elszántan harcolt az ariánus eretnekség ellen, de felebaráti szeretettel istápolta a szegényeket és gyógyította a betegeket.

A 13. században a ferences rend karitatív szellemisége is kapcsolódott Szent Márton tanúságtételéhez.

Uralkodóink Szent Márton életeszménye miatt alapítottak Márton-kápolnákat. Az egykori Budavári Magna Kúriában az Anjouk állítottak kápolnát tiszteletére. A búcsúengedélyt Nagy Lajos felesége, Erzsébet 1349-ben kapta VI. Kelemen pápától. Nem véletlen, hogy az ország gyepűvidékein Szent Márton, mint oltalmazó válik képi szimbólummá. Két példát említenénk. Az 1370-es években Erzsébet, Nagy Lajos király felesége Munkács városát kiváltságokkal ruházta fel. Ekkor épült templomát Szent Márton tiszteletére szentelték. A város régi címerei - a szentet püspöki ornátusban, valamint a köpenycsoda jelenetével ábrázolták. A délnyugati végeken a gótika festészetének képviselője, Aquila János ismerve Szent Márton életét, 1392-ben megfestette Mártonhely/Martjanci templomának freskóit, amelyen a szent csodáiról és haláláról láthatunk ábrázolást. Az utóbbi képen Márton temetési szertartását utódja, Bereck püspök végezte.

Példák sokaságát említhetnénk az oltárok, valamint a kódexek ábrázolásairól, melyeken csaknem mindenütt a köpenycsodát jelenítették meg. A kódexek közül említésre méltó a budai királyi udvarban 1330-1340 között készült Anjou-legendárium, melynek Szent Márton életéről készült képeit Voragine gyűjteménye, a Legenda Aurea alapján állították össze.

Az 15-16. századi prédikációs irodalmunkban, különösen Laskai Osvát és Temesvári Pelbárt ferences szerzetesek gyakran szóltak követendő életpéldájáról.

Zeneirodalmunk is utal a fent említett gyepűvédelmező Szent Márton kultuszára. Kájoni János obszerváns ferences Csíksomlyón, 1676-ban nyomtatott énekeskönyvében két, magyar és latin nyelven fennmaradt éneket jegyzett Szent Mártonról.

Tisztelete, ha nem is olyan mértékben, de a barokk kor idején folyamatosan élő maradt. Egyik legismertebb példája a pozsonyi koronázó templom főoltárára, Esterházy Imre püspök megrendelésére 1735-ben a Georg Rafael Donner által készített Szent Márton és a koldus című szoborcsoport. A főoltárt 1865-ben bontották le, ekkor a kompozíciót a templom egyik oldalhajójában állították fel.

Hasonlóan a középkori évszázadokhoz, a barokk korban ismét népszerűvé vált az ereklyetisztelet. A Kárpát-medencébe, püspökeink és főuraink, többek között Veszprémbe, Szombathelyre, Esztergomba, Kismartonba és Csákberénybe szereztek ereklyét.

Szent Márton tiszteletét nemcsak a szakrális történeti tradíció, hanem gazdag profán hagyomány is élteti, melyeket sajátosan formált a népi gondolkodás és a tájanként változó szokások világa. Ezek a szokáscselekmények analógiás alapon fogalmazódtak. Például "Márton lúdja", amely áttételesen utal a főpapi méltóságot elhárító, libák óljába elbújó Mártonra. Nyugat-Magyarországon novemberi ünnepén a számadó pásztorok hízott ludat sütöttek. Az egri borvidéken ekkor itták először "Márton poharából" az újbort, mert a megforrt bornak Szent Márton a bírája. Pásztorfogadáskor járadékként a Szigetközben "mártongarast" adtak. Német nyelvterületről terjedt el ünnepén a lámpás-fáklyás felvonulás a "Martinsumzug", amely a jócselekedeteket jelképező fényt kívánja eljuttatni mindenkihez. Sötétedéskor a kisgyermekes családok járnak a maguk készítette lámpásokkal Márton napi verseket, mondókákat énekelve. A katolikus óvodák és iskolák növendékei napjainkban újra felelevenítették ezt a hagyományt.

Az Európa Tanács 2005-ben kulturális útvonallá nyilvánította a Szombathelyről Toursba vezető zarándokutat. Ez bontakoztatta ki a Szent Mártonhoz kötődő hagyományaink új hajtását. Az egykori zarándoklatok "modern" változata a "VIA SANCTI MARTINI", amely új lelkiségi programot ad a résztvevőknek. Ezek az utak nem kegyhelyekre vezetnek, hanem olyan létesítményekhez, melyek a szent emlékezetét őrzik a templomok, kápolnák oltárképeivel és szobraival. A Kárpát-medencében a Somogy-Tolna-Baranya területét magába foglaló Via Sopianae, és a határokon átvezető nyugati pannon térség Via Latinum, valamint Via Moravia, a Via Bohemia stb. napjainkban is ráirányítja figyelmünket Szent Márton európai tiszteletének kontinuitására.

Minden életnek, emberi cselekedetnek van általános tanulsága. Szent Márton életét elkötelezett felebaráti szeretete, segítőkészsége tette hitelessé kortársai és az utókor embere számára. Nem véletlen, hogy emlékezete 1700 év távlatából is eleven, inspiráló és gondolatébresztő maradt. Kívánom, hogy mai modern átpolitizált világunkban is megmaradjon Szent Márton követendő példája embertársainkhoz fűződő kapcsolatainkban.

Lantosné dr. Imre Mária