---

Tartalom

Előszó
Ajánlás
A' költő
Szerelmem emlékei I. II.
Sejtés
A' völgyi lány
Kérdés
Magányos sír
Ohajtás
Szobácskám
Kerti dalok I-IV.
  Tavaszkor
  Nyáron
  Őszkor
  Télen
Vallomás
Éjjel
Titkos érzet
Néma bánat
A' szerelemhez
Völgyben
Lelki szózat
Moh-virágok
  Mohács
  Sziget
  Visegrád
Egy pataknál
Tagadás
Ő, és én
Kérelem
Az én dalom
Intés
Tavaszi hangok I-IV.
Mohácsi vész után
Emlékdal Rizának
A' kor
Magányomhoz
Szegény fiu
Szerelem győzelme
Élet, és halál
Az emlékezethez
Feláldozás
Téli dalok I-IV.
Az ifju lantos
Szívemhez
A' haldokló
Nénémhez
A' dal
Sir virágok I-V.
Lemondás
Multam
Csókirigy
Kérés
Vándordalok I-IV
Átok
Szelletekhez
Bányász fiú
Emlékvirágok Rizának I-III.
Ősi szózat egy vár alatt
Szerelmi pálya
Könny virágok I. II.
Hozzá
Dalnok
Virág dalok I. II.
Sír
A' képzelethez
Szerelmi dal
Salomon álma I-V.
Négyes áldozat
Vizári menekvők I-IV.
Az atyai áldás
A' szép juhásznő I- IV.
A' leggyászosb éj
Az árva lány I-V.
Testvérek sirkövére
Biztosi
A' sas
Pesti hidon
Idő

---

Előszó

Midőn érzelemvirágimat keblem hőn meleg ágyából a' haza kertjébe kiültetném: szükségesnek látom néhány szót intézni t. olvasóimhoz, hogy velök magamat közelebbről megismertetvén, várakozásaikat koromhoz alkalmaztathassák. Dalaimat csak mint fejlődő bimbóit lehet tekinteni azon reményeknek, mellyek csüggedhetlen szorgalmam után termékenyebb, gazdagabb időket jövendelhetnek kis kertemnek, mert ennek még csak tizenkilencz tavaszát értem. Tárgyaim többnyire a' képzelet 's érzelem forrásából merítvék, mellyek leginkább melengetik az ifju szíveket. Fő ügyekezetem, hogy az anyagi élet körén túl emelkedve, egy magasabb szellemi élet gyönyöreivel ismerkedtessem meg leginkább t. olvasónéimat; hogy érezni, szeretni tanitsam őket; szeretni hazájokat, szeretni nemzeti nyelvöket is, mert csak ezen üdvözölhetik méltólag a' földet, mellyhez már természeti ösztönénél fogva minden magyar kötve vagyon. Hazaszeretet azon kincse a' kebelnek, melly kiirtván az önérdek mételyét, egy czélra irányozza a' törekvéseket; melly boldogítja a' hazát, üdvözíti a' nemzetet. 'S ha szavaim csak egy szívben nem haltak is el hatás nélkül: bő jutalmát találja szegény, 's bár ifju, de hazáját forrón szeretni tudó kebelem.

Sz. Ivánfán, Öszelő 6án 1840.
SZELESTEY.

---