---

Tartalom

Ajánlás
Előszó
Mottó

ECETFÁK ÁRNYÉKÁBAN
Fura álom
Modern angyal
Széljegyzet
Vázlat csupán
Valóban?
Félálom
Jöttmentvers
Teknősbéka maraton
Egy újabb nap
Állj, ki vagy?
Egy hajótörött feljegyzései
Evidencia
Extatikus pillanat
Esszé
Meditáció
Tökéletlenül
Konklúzió
Magamnak írok
Mi van velem
Valami indul
Filmszakadás
Álarcaink
Murci
Egri leányka
De ja vu
Szóhalmazok eufóriája
Arctalan
Őszi
Közelít az éj

ELLENFÉNYBEN
Szelfi
Keserédes nyalóka
A hangya
Áthallások
Egyenszürke blues
Másik élet kéne
Magamon kívül
Agnus Dei
Versmunkás monológ
Hüpnosz karjaiban
Kékharisnyák
Szavak anarchiája
Cudar világ
Révületben ringatózva
Utópia
Penitencia
Átszínezett álmok
Mit ér a vers
Mit ér a költő
Dombok és dorombok
Triptichon
Analízis
Nihil
Werkfilm
Dilemma
Merengés
Bölcselet
Magam vagyok
Költői karma
Vecsernye
A valóság metabolikája
Füstbementem
Mozaik
Napszállta
Pocsolyavers
Látomás
Lázálom
Exodus
Illúzió
Vadvirágok
Kanálcsörgés
Szinopszis
Harctéri krónika

MINT A GALAMBOK
Szépséged ékszer
Olvasókönyv
Te meg én
Teremtőnk tenyerén
Magadhoz hívnál,
Szieszta
Megfakult az ősz
Metszéspont
Miniballada
Bestseller
Nézőpont
Várok rád
Szilvalekvár
A nő hét illata
Vallomás

---

Előszó

Másfél, két éve kísérem figyelemmel Márkus László munkásságát. Most elsősorban nem a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin társtulajdonos lapigazgatójáról, nem is a Litera-Túra Művészeti Kiadó társtulajdonosáról beszélek, bár az is megérne egy misét litániával együtt, hanem a költő Márkus Lászlóról, akinek a most megjelent, első verseskötetéhez előszót írhatok.

Megtisztelő, ám nehéz feladat e versek elé betűket vetni, sorokat gereblyézni. Megtisztelő, mert még a megjelenés előtt megismerhetem e költeményeket, beléjük bújhatok, ízlelgethetem őket, hogy a szellemi jóllakottság édes gyönyörét átéljem. Viszont nehéz is, mert minden lélekdobbanás leghangosabban a gazdájának lelkében szól.

Aki átolvassa majd ezt a kötetet, nagyon gyorsan rájön, hogy temérdek gondolatszikra kívánkozott papírra. Némelyik a tömörsége miatt, épp csak felvillan, némelyik ívet húz méltóságteljesen, s bizony számos olyan akad, melyhez védőszemüveg szükségeltetik, hisz a gondolatszikrák irónialándzsákkal fegyverkeztek fel. Ám mindegyik fénnyel világítja meg a gyakran feketeségbe burkolózó lelkiismeret egét, mindegyik fáklyaként adja fényét és melegét a kihűlésre kárhoztatott lelkeknek.

A költő túlzott szerénységgel így ír erről a "Közelít az éj" című versében: "Gondolataid botladoznak, néhány versed megmarad,/ no, nem az örökkévalóságnak, hisz kevés barátodnak,/ utódaidnak szántad, vagy nekik sem, csak önmagadnak./"

Ám, ha félrelebbenti a mondanivaló mindent elsöprő szele a szerénység függönyét, ahogy a csodálatosan megírt "Agnus Dei" versében történik, akkor ilyen lélekigazságban gyönyörködhetünk: "Lelkemben vágyakat/ ébreszt az értelem,/ testembe elmúlást/ kódolt a végzetem./ Ural a büszkeség,/ derekam nem hajlik,/ túl korán ébredek,/ még alig pitymallik./ Bár léptem meglassult,/ szerelmem féktelen,/ életem parttalan,/ ám hitem végtelen./"

A "Versmunkás monológ" című versében kitárulkozó lélekkel ismeri fel: "magam építem magamat magamnak". Bizony, hosszú a költő útja, míg e felismerésbércre felkapaszkodik. Hosszú, fáradságos, és rögökkel teli, nem is sikerül mindenkinek, ám Márkus László a "Fehérhegyi parnasszus" című kötetével bebizonyítja, hogy hiába zsibbad olykor a láb, hiába kalapál ritmikátlan ütemet néha a szív, addig nincs megnyugvás, míg e bizonyosságtetőre fel nem érünk.

Jó szívvel ajánlom ezt a verseskötetet minden irodalomkedvelőnek.

Barátsággal: Millei Lajos

---