Ma is nagy port verne fel az eset, ha egy vérbeli arisztokrata nő, szakítva szigorú előitéletekkel, hagyományos konzervativ világnézettel, egyszerűen átugraná az egyénisége útját akadályozó korlátokat és független, szabad élethez támasztott jogos igényekkel keresné boldogulását és érvényesülését a társadalomban.

Ma pedig már hozzászoktunk az erőteljes, akaratszilárd nőkhöz, akik önérzetesen és saját felelősségükre mernek élni.

Mennyivel nagyobb megütközést keltett a Dudevant báróné merész elhatározása a mult század húszas éveiben.

Szűknek találta környezetét, életmódját, túlnőtte gondolatokban a kereteket, melyek között mozognia szabad volt.

Egy szép napon nekivágott Párisnak és megpróbált önálló, független életet élni. Férfiruhát viselt, hogy nagyobb mozgási szabadsága legyen.

Eleinte nehezen ment a dolog. Sokat imbolygott, csalódott, botorkált, végül mégis talpra állott.

George Sand néven írta az egész világon ismert regényeit és közkedvelt írónője lett az elmult század közönségének.

Műveinél azonban sokkal érdekesebben, színesebben és változatosabban alakult ki saját élete.

Melegszívű, ötletes, heves vérmérsékletű nő volt.

Csak a szemét és arcának életteljes kifejezését találták szépnek rajta, de egyénisége nagyon sok hódolót vonzott lábai elé.

Érdekes szerelmei közül Jules Sandeau-t, Musset-t és Chopint emlegetik, mint akik nagy hatást gyakoroltak lelki életére.

Érdekes összeköttetést tartott fenn korának legkiválóbb embereivel: Balzac, Flaubert, Maupassant, Liszt Ferenc mindennaposak voltak nála.

Élete vége felé kezdte megírni küzdelmeinek, fejlődésének történetét.

Önéletrajza négy vaskos kötetre terjed. Természetesen asszonyos bőbeszédűséggel és gyakori ismétlésekkel terjeszkedik ki apró, sokszor egészen jelentéktelen és az olvasóra nézve fárasztó lelki folyamatok ecsetelésére.

Nem is fontos, hogy ilyesmi nyilvánosságra kerüljön.

Mi kiválogattuk a négy hatalmas kötetből azokat a részeket, amelyek vonatkozást mutatnak érdekes korára, a legértékesebb emberekhez való baráti, vagy szerelmi viszonyára és saját, nem mindennapi sorsára.

Életének legszebb momentuma: Chopin, a nagy zeneköltő iránt érzett önfeláldozó szerelme.

Úgy látszik, ő maga is mindent kihevert, mindent elfelejtett, csak ez az egy fájt haláláig, ezt tartotta legfontosabb, legsúlyosabb érzésének egész életében.

Eseményekben gazdag, változatos életet élt: sokat tanult, sokat küzdött, sokat utazott, sokat tapasztalt, sokat dolgozott, nagyon szeretett és sokat szenvedett.

Pogány Elza