---

Tartalom

PIROS BARACKFA
Csordítok nyírvizet
Jó utat!
Piros barackfa
Hazatérés
Szekér a harangszóban
Fennakadt mozdulat
Séta a Váci utcában
Koszorúzás
Gyár, díszben
Röptetés
A csalhatatlanság tojásában
Gyárnegyed
Beidéztek
Az utolsó szó jogán
Történet
Búcsú a fejőkétől
Búzavirág
Anyám és apám fényképe alá
Hűség
Anyám
Hazám
Remegő
A kihalt játszótér
Villámfénynél
Látvány egy erdélyi kiránduláson
Isten likas kötényében
Szó
Arcom magasában
A fájdalom tücske
Életrajzi jegyzet
Gyötrelem és átok
Veszteség

AZ ÉN OTTHONOM
Kihantolt emlékezet
Gyerekkor
Ha felnő a gyöngyvirág
A kép
Kockakő a pokolból
Hagyaték
A kivilágított gyász
Ott
Madárdal
Nem
Madárijesztő
Szobám közepén
Téli rózsa
Az én otthonom
Lakótelepi idill
A jövő nyomortelepén
Épül az ország
Panelmagány
Enyhe dühroham
Romok
Sírás
Egyedül
Íratlan
Köszörűs a tengerparton
Az idő szakadékában
Lengyelország, 1981
A Nap gyermeke

SZAVAIM MÉLYÉN
Előzetes gyászjelentés
Szavaim mélyén
Csendes
Antipánik
Visszfény
Irgalom
Mikor a csend zuhog
Tévedés
A veszendő por
A várakozó
Sír és csillag
Hajnal a Dunánál
A boldog magány
Tűnődés játék előtt
Hanyatt fekve a gazban
Jelek tavaszi kertben
A félretaposott cipősök
A fegyverkovács dilemmája
Helyzetkép
Ezredvégi játékok
Változás

IMA AZ ELVESZETT KÖLTŐÉRT
Ásó a kertben
Hang a föld alól
Gödörben
Birkózás
Menekülők a kukoricásban
Ima az elveszett költőért
Kis magyar csillag
Egy kelet-európai magyar Nyugat-Európához
Megyek a vers után
Hideg szél fúj a fasorban
Városi akác sóhaja
Jók a fák is
Fohász
Mint a gyermek
Mozdonysirató
Egyensúly
Az Isten cseresznyefája
Eltűntek
A példaadók
Tamási Lajos fejfájára
Hazafelé

ESTE AZ ÖRÖK FOLYÓ FELETT
Neked vallott a faluvégi rét
Tihozzátok szólok
A Kis-Dunánál
Simogató
Olthatatlanul
Egyetlen-Em
Este az örök folyó felett
Piros bokor
Az otthon
A rajtakapott teremtés
Lugasban
Fecskés házam fényes reggel
A szeretet terve
Könnyű és fehér
Előreküldött virág
Kísérlet különbségtételre
Mint kertemben a hó
Kezdet és vég
Ma havas verset sütök
Szilvafa Lányok
Életem-halálom oldalán
Jajszó pendült az éjszakában
Élni infarktus-országban
VanVanhoz
Sempre libera
Életrajz helyett

SZENVEDÉSTÖRTÉNETÜNK
Szenvedéstörténetünk
Ima hajnali órán
Ima pohárral
Szeretni, szeretni!
Levesen és segélyen
Hogyan éljünk?
Erőtlenségben
Virág a roncstársadalomra
Ki a kertbe!
A bujkáló csillaghoz
Romlott hazámhoz
Kívül
A cinikus idegenek igaza
Hazánk, Magyarország
Az újabb népvándorlásra
Van-Van és Európa
Ádvent Bécsben
Golyóálló
Úton
A kormány(om)hoz
Nem a halál a legrosszabb
Jó reggelt!
Ma visszamentem régi gyáramba
Jack Londonhoz, az Élet szerelme írójához

A SZERELEM ERŐTERÉBEN
Ketten a forrásnál
Édenkertben
A szerelem erőterében
Éva csókja
Éva arca
Tavaszító
Torzul lelkem
Szerelemvirág
Merengés
A láthatatlan láthatóhoz
Az öregedő szerelem
Holdtölte a kertemben
Őrangyalok
Az öröm éneke
Vállalás és szembeszegülés
Eljárt hozzám létvégeken
Vádbeszéd
Lélekrontók mocskában is
Hívogató
Időm múlása
Az légy, aki gyermeknek voltál
A szabadulás iránya
A hetvenediken
Születésnapomra
Papírra dőlt ceruzám
Adventi vers
Karácsony 1
Karácsony 2
Hazámhoz, karácsonykor
Elküldtem
Merülésünk őszi kertben
Sötétből fénybe
Angyal a kertemben
Pietász
Én már e Paradicsomban
Bárányfelhős kéklő ingben
Fecskék
Magyar katedrális
Egry József: Táj fákkal
A kirándulás végén
Költői napfogyatkozás
Egyenesen, mint a lángok
Vállamon az idő ledönt
Akivel reggelente harmatot szedtem

A HÉT KRAJCÁR KÖNYVEI

---

Fülszöveg

Benke László válogatott versei különös meglepetést tartogatnak azok számára, akik fiatalkora óta figyelemmel kísérték költészetének alakulását. A kötet ugyanis nem időrendben, hanem tematikusan mutatja be költői útját, s így átfogó képet kínál e sokszínű, személyiség- és közösség-centrikus életmű minden szeletéről, a szerző élményvilágáról, amely valóban "a tűz igézetében" alakult (s alakul mindmáig). Ez a tűz nem a korábbi poétáinkat hevítő forradalmi láng, hanem a személyiség alaprétegéből fakadó, a különböző tevékenységi köröket átjáró belső életlendület: a konzekvens küzdőképesség gyümölcse. Benke költészetét kezdettől fogva a társadalmi- és magánélet síkján megnyilatkozó izzó kreativitás táplálta; egyszerre volt "alanyi" és "közösségi" költő (hiszen egész lényét átitatta-átitatja ma is a közösségért érzett felelősségtudat). A kezdeti témák az idők folyamán koncentrikus körökben bővültek-mélyültek; míg végül - kiteljesedve - átfogták a lírai én életlátásának minden szféráját. Benső tüze ma is lángol: az Élet szerelme, a mások gondjainak felvállalása, egyfajta altruista áldozatkészség hevíti. Ez adja költészetének különös varázsát és izzó teljességét.

G. Komoróczy Emőke

---