---

Tartalom

A NYUGAT POÉTIKÁINAK METAMORFÓZISAI
VALAMI A BELSŐ FORMÁRÓL (Egy kompozíciós elv költészetben, prózában)
CSODÁLATOS UTAZÁS (Egy toposz alakváltozatai)
BABITS EGY KÉSEI VERSTÍPUSÁRÓL (Prózából költészet: Restség dicséreti)
AMIKOR A KÖLTŐ BÖLCSELŐ IS (Az esszéíró Babits)
A VERSÍRÁS MINT ARANYCSINÁLÁS (Babits leckéi a költészetből)
A VALÓSÁG ÁTLÉNYEGÍTÉSE (Babits, a mesélő lírikus)
A KÖLTŐ MESSZI ROKONAI (Babits a világirodalom áramában)
PÉLDÁZAT A HUMÁNUMRÓL (Babits: Jónás könyve)
HÉTKÖZNAPOKBÓL ÜNNEPET (Babits egyik verstípusáról)
KOSZTOLÁNYI SZEMÉLYES KAMARADRÁMÁI (Életrajzi áttűnések prózában és versben)
EGY HIMNIKUS KÖLTŐ (Hajnal Anna költészetéről)
A ROMANTIKA ÖRÖKÖSE (Jékely Zoltán lírájáról)
ÁSATÁS EGY KÖLTŐ-KIRÁLY UDVARÁBAN (Egy posztumusz Weöres-kötetről)
A FRANCIA IRODALOM HELYTARTÓJA A NYUGATBAN (Gyergyai Albertről)

UTÓSZÓ
JEGYZETEK
A KÖNYVBEN SZEREPLŐ ÍRÁSOK ELSŐ KÖZLÉSHELYEI

---

Utószó

Ez a kötet főhajtás a százéves Nyugat előtt; a tisztelgés mindenekelőtt a nagy nemzedéknek szól, közülük is elsősorban Babitsnak, aki a folyóirat szerkesztésében még az első világháború korszakában részt vállalt, utóbb pedig vállára vette a feladatot. De kijár a tiszteletadás legalább pars pro toto a nyomaikba lépő ifjabb nemzedékeknek is.

A múlt század elején induló Ady, Babits, Kosztolányi és a többiek pályakezdőként nem vonhatták ki magukat a kor ízléséből. Írtak a tapasztalat végvidékeiről: Ady: Héja-nász az avaron, Temetés a tengeren; Babits: Cigánydal, A csengettyűsfiú; Kosztolányi: A komédiás dala, Gyilkosok; Tóth Árpád: Orfeumi elégia; Juhász Gyula: Elsler Fanny cipellője; látomásokról, a képzelet kalandjairól vagy épp lidércnyomásokról: Ady: A Szajna partján, Vizió a lápon; Babits: A templom! Röpül!, A halál automobilon; Juhász Gyula: Haláltánc; Nagy Zoltán: Páva a lépcsőn. Kedvelt helyszínük volt a zárt tér: Kosztolányi első kötete eleve utal erre (Négy fal között), de A szegény kisgyermek panaszainak színhelyei természetszerűen korlátozottak; Tóth Árpád sok versére áll ugyanez: Szobák, Duruzsoló tűznél; Somlyó Zoltán: A kályha mellett; Babits: Arany kísértetek, Sunt lacrimae rerum. Olykor a fantasztikum lantosai: Ady: A csodák föntjén, Hogy Délre jussunk; Babits: Theosophikus énekek, Vakok a hídon; Tóth Árpád: A Marson. A tragikum költői, a pátosztól sokáig nem szabadulhatnak, ellenpontjuk időnként a művészetek, a zenét, a táncot ünnepelik.

De az évek múlásával a köznapi, a közvetlen tapasztalatokban is fölfedezik az ünnepet vagy akár a magasztost: Ady: Ház jegenyék között, Emlékezés egy nyár-éjszakára, A Kalota partján; Babits: Paplanom virágai, Botozgató, Búcsú a nyárilaktól; Tóth Árpád: Aquincumi korcsmában, Körúti hajnal, Bazsalikom; Somlyó Zoltán: Íróasztal, Öreg nénikék; Szép Ernő: Egy kutyához; Kosztolányi: Játék első szemüvegemmel; Juhász Gyula valamennyi tiszai verse.

A második nemzedéknek a folyóirat szerkesztésében is közreműködő költője, Illyés kezdettől végig a hétköznapokban kereste a költészetre méltó tárgyat. A nála is fiatalabbak természetes mozdulattal fordultak a mindennapok fölemelő ihletéhez. Gondoljunk Jékely olyan fontos verseire, mint A marosszentimrei templomban, Futballisták, Gül Baba fürdőjében, stb. Ahogy látjuk, Hajnal Anna kedves motívuma az eső, a zápor, a ciklon, viszont el kell ismernem, Weöres költészetében megfordul az ihlet iránya, és ez áll Kálnokyra is. Velük ellentétben Rónay György versbe foglalja balatoni benyomásait, külhoni útjainak nagy pillanatait, szívinfarktusát is. Ez a kötet azt kívánja szemléltetni, hogy a Nyugat nagy nemzedéke és utódaik hogyan juháztatják költészetükbe a kezük ügyébe eső tárgyakat, témákat is.

A tanulmányok könyvbeli megjelenéséért itt mondok köszönetet Láng Józsefnek, nem csak mint kiadónak, hanem személyében az irodalomtörténésznek és kedves, volt kollégámnak, Sipos Lajosnak, a Babits kritikai kiadás főszerkesztőjének, aki ezt a kiadványt életre hívta, továbbá a Babits-kutató Pienták Attilának a szerkesztésben, a könyv gondozásában nyújtott jelentős segítségéért.

---