---

Tartalom

A DRÁMA ÉS A SZÍNHÁZ VONZÁSÁBAN
A dráma válsága - a válság drámája

DRÁMA ÉS SZÍNHÁZ A SZÁZAD ELEJÉN
A színpadi fehér esték (Ady Endre)
A modern magyar színjátszás (Dutka Ákos)
A dráma lelke (Juhász Gyula)
Színházi esték (Kosztolányi Dezső)
Színházi dolgok (Ignotus)
Metaetikus dráma - lélekdráma (Lukács György)
Természetdráma - emberdráma (Balázs Béla)

BABITS DRÁMA- ÉS SZÍNHÁZESZMÉNYE
A színikritikus Babits
A klasszikus dráma és színház eszménye
A modern dráma és színház eszménye
A szimbolikus lélekdráma formaeszménye

A DRÁMAÍRÓ BABITS

A SIMÓNÉ HÁZA
Keletkezéstörténet
Kiadástörténet
Fogadtatástörténet

LAODAMEIA
Keletkezéstörténet
Kiadástörténet
A Laodameia idegen nyelvű kiadásai
Fogadtatástörténet
Verselés
Szerkezet
A Laodameia a pódiumon
A Laodameia a színpadon
A Laodameia a színházban és a Magyar Televízióban
A Laodameia idegen nyelvű bemutatói

A MÁSODIK ÉNEK
Keletkezéstörténet
Kiadástörténet
A második Ének a pódiumon
A második Ének a Magyar Rádióban
Verselés
Szerkezet
A szimbolikus lélekdráma kísérlete

A LITERÁTOR
Keletkezéstörténet
Kiadástörténet
A literátor a színpadon és a Magyar Rádióban
Szerkezet
Élet és irodalom

SZAKIRODALMI RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

---

Fülszöveg

A modern magyar dráma mindig is válságban volt, válságban van ma is. A folytonos válság ellenére, mint azt a legutóbbi drámatörténeti áttekintés írója, Radnóti Zsuzsa Lázadó dramaturgiák című dolgozatában megállapítja, a magyar drámának két "aranykora" feltétlenül kiemelendő: az első a századelő drámai felfutása, a másik a hatvanas-hetvenes évektől a nyolcvanas évek közepéig tartó időszak. (A két aranykor nyitánya akár konkrét dátumhoz is köthető. Az első kezdetét Molnár Ferenc Az ördög című keserű komédiájának 1907. április 10-i bemutatója jelenti a Vígszínházban. Az utóbbi Örkény István Tóték című groteszk szemléletű művének 1967. februári előadásával veszi kezdetét a Thália Színház stúdiószínpadán.) A századelő drámaírói részéről "a lázadás hol az esztétika, hol a politikum szférájában jelentkezett, hol szemléleti és - ritkán ugyan, de - filozófiai síkon is, kiemelkedő alkotások esetében pedig mindkét vagy mindhárom területen egyszerre. E lázadó attitűd következtében nagyon gyakori volt, hogy e művek integrálódása a nemzeti, kulturális emlékezetbe késve, nem megfelelő színvonalon vagy egyáltalán nem következett be." A század eleji színházak, ha időnként kísérletet tettek is e lázadó dramaturgiájú darabok befogadására, "interpretációik" akkor is nagyon szerényre sikeredtek; a szövegek szélsőségeit lenyirbálták, konfliktusaikat elsimították, költőiségük elszürkült, s ezáltal korokon túlívelő modernségük, egyediségük rejtve maradt. Így viszont a korabeli közönség elfogadta és befogadta őket.

Vilcsek Béla

---