Varsóban őrzött magyar vonatkozású oklevelek, 1350-1386
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó (Bárány Attila)
Bevezetés a Fontes Memoriae Hungariae sorozat Varsóban őrzött magyar vonatkozású oklevelek című kötet első füzetéhez (1350-1386) (Novák Ádám)
Oklevélszövegek
1. 1350. április 4. Buda. I. Lajos király oklevele, amelyben átengedi Kázmér lengyel királynak Oroszországot, intézkedik annak sorsáról arra az esetre, ha Kázmérnak utóda születnék, továbbá a korábbi szerződéseknek megfelelően fivére, István nevében is segítséget ígér a poroszországi keresztesek ellen. (Tóth Péter)
2. 1353. május 27. Buda. I. Lajos király oklevele, amellyel a Mazowszéhoz tartozó płocki dukátusért cserébe átenged két mezővárost azok összes tartozékával Károly római és cseh királynak, Kázmér lengyel király és Bolko świdnicei herceg beleegyezésével. (Tóth Péter)
3. 1353. május 27. Buda. I. Lajos király oklevele, amelyben IV. Károly római és cseh király javára lemond mindazokról a jogokról, amelyek a swidnicai és jawori hercegségekben őt vagy a magyar koronát megilletik, s egyúttal segítséget ígér a császárnak mindazok ellen, akik a mondott hercegségek birtokában háborgatni akarnák őt. (Tóth Péter)
4. 135[4-5]. január 25. Buda. I. Lajos király nyílt parancslevele, amely szerint Kázmér lengyel király kérésére engedélyezte, hogy a lengyel kereskedők egészen Liptó, Sáros és Szepes vármegyékig sót hozzanak be Magyarországra. (Tóth Péter)
5. 1355. január 24. Buda. I. Lajos király oklevele Kázmér lengyel király számára, amelyben a ruténiai ügyek rendeződéséig haladékot ad a nevezettnek, hogy visszafizesse azt az összeget, amelyet ottani birtokjogának visszaállítása érdekében adott neki. (Tóth Péter)
6. 1355. január 24. Buda. I. Lajos király levele, amelyben megígéri Kázmér lengyel királynak, hogy ha személyesen nem tudna jelen lenni a litvánok elleni hadjáratban, akkor a szokásosnál nagyobb létszámú hadinépet küld majd segítségül. (Tóth Péter)
7. 1355. április 12. Buda. I. Lajos király oklevele, amellyel - akadályoztatva lévén - felhatalmazza anyját, Erzsébet királynét, hogy Zunduch városában fogadja a lengyel rendek hűségesküjét az ő nevében és örökösei, vagy ezek hiányában János herceg nevében is.(Tóth Péter)
8. 1355. április 30. Zadoch. Vásári Miklós esztergomi érsek, Gönyüi Tamás királyi ajtónállómester, Marócsuk királynéi lovászmester és más főurak oklevele, amellyel kötelezik magukat azon egyezség betartására, amely Károly Róbert magyar és Kázmér lengyel király között született a lengyel trón utódlására nézve. (Tóth Péter)
9. 1364. május 8. Krakkó. I. Lajos magyar király oklevele, amely szerint hozzájárul ahhoz, hogy ha Kázmér lengyel királynak fiú utódja születik, ő örökölje a lengyel trónt, s intézkedik arra az esetre nézve is, ha Kázmérnak leánya születik, hogy tudniillik őt a korábbi rendelkezéseknek megfelelően, illőképpen házasítsák majd meg. (Tóth Péter-Novák Ádám)
10. 1368. Rudger János késmárki bíró és a négy szenior oklevele, amellyel a jeruzsálemi Szent Sír lovagrend landeki kolostorának adományozzák a városban lévő Szent Erzsébet templomot, valamint ezzel együtt bizonyos szabad és adóköteles szántóföldeket, továbbá egy fél malmot. (Tóth Péter-Novák Ádám)
11. 1369. február 14. Buda. I. Lajos magyar király oklevele, amely szerint Kázmér lengyel királlyal együtt a Budán folytatott tárgyalásaiknak megfelelően megerősítenek minden korábbi szerződést és kölcsönös védelmet ígérnek egymásnak mindenki, de különösen Károly római császár és cseh király ellen. (Tóth Péter-Novák Ádám)
12. 1370. december 8. Gnézda. I. Lajos magyar és lengyel király Kalisz város kapitányának megparancsolja, hogy a nevezett várost őrizze meg a Kázmér király által adományozott szabadságjogaiban és kiváltságaiban, továbbá maradéktalanul tartsa be a Kázmér, vagy más, korábbi uralkodók által kibocsátott szabadságlevelek rendelkezéseit. (Novák Ádám)
13. 1372. június 4. Pyzdry. Erzsébet, Magyarország és Lengyelország királynéja, visszaadja Kalisz városának azt a Dobrzec nevű birtokot, melyet egykor Kázmér király saját birtokába vett. Kázmér még életében ígéretet tett arra, hogy átengedi a városnak az említett települést, erről Gniezno érseke, Jaroslav is tanúságot tett. (Novák Ádám)
14. 1373. május 27. Krakkó. Erzsébet, Magyarország és Lengyelország királynéja, a Nicolaus Zasonia tulajdonát képező Zasonia és Niecew falvakat a lengyel jog hatálya alól kiveszi és áthelyezi a Sredense-nek nevezett német jog (ius Teutonicum) hatáskörébe. (Novák Ádám)
15. 1373. október 3. Kassa. Erzsébet, Magyarország és Lengyelország királynéja, Kalisz polgárainak vámmentességet ad Konin és Ostrzeszów vámhelyeken, amely kiváltságban az említett polgárok már Kázmér király idején is részesültek. (Novák Ádám)
16. 1374. augusztus 21. Kalisz. Staviszino és Konin városok és azok elöljárói hűségesküt tesznek I. Lajos királynak és anyjának, Erzsébet királynénak, továbbá az uralkodó minden törvényes utódjának. Amennyiben a királynak nem volna fia, első-, vagy annak elhalálozása esetén, másodszülött leánygyermekének is hűséget fogadnak, valamint e leányok leszármazottainak. (Novák Ádám)
17. 1378. március 12. Krakkó. Sandivogius, krakkói kapitány tanúsítja, hogy Pilczai Otho, nádor, sandomíri kapitány önként eladta Sielce és Klimuntów birtokait, valamint a mislowicei egyház kegyúri jogát Petrasius Szafraniec, krakkói alasztalnoknak a Pielgrzymowice birtokhoz tartozó szántóföldek illetékének feléért és 700 márka értékű prágai garasért (egy márkáért 48 garast számítva). (Novák Ádám)
18. 1378. december 22. Krakkó. Sandivogius krakkói kapitány tanúsítja, hogy Ioannes Erstos, egykori wieliczkai és bochniai sóbányafelügyelő, önként eladott hat, a bochniai sóbányában dolgozó bányászt Zakliczyn örökösének, bizonyos Hankon úrnak 200 márka értékű prágai garasért (egy márkáért 48 garast számítva) és egy telekért Makowban, mely ugyancsak az említett Hankon úr örökségéhez tartozott. (Novák Ádám)
19. 1379. szeptember 28. Krakkó. Erzsébet, Magyarország és Lengyelország királynéja, a Petrasius Szafraniec, krakkói alasztalnok tulajdonát képező Sielce és Klimuntów településeket a lengyel jog hatálya alól kiveszi, és áthelyezi a "magdeburgi"-nak is nevezett német jog (ius Theutonicum) alá. (Novák Ádám)
20. 1379. november 2. Krakkó. Erzsébet, Magyarország és Lengyelország királynéja, a Mathias, dobrzany-i kancellár és mostohafiai, Ioannes és Tomislaus, Swieszkowice örököseinek tulajdonát képező Milcovicze, Mistrzovicze és Necznycze falvakat a lengyel jog hatálya alól kiveszi és áthelyezi a Sredense-nek nevezett német jog (ius Teutonicum) alá. (Novák Ádám)
21. 1380. augusztus 12. Zólyomlipcse. I. Lajos lengyel és magyar király kinyilvánítja a lengyelországi világi és egyházi elöljáróknak, hogy nem rendelkeznek ítélkezési joggal Dubrogozius bölcsészdoktor és krakkói dékán, valamint Johannes Nemerze, továbbá Abraham és Abram, Nova Curia örökösei és az említett személyek birtokai fölött. (Novák Ádám)
22. 1381. június 3. Wiślica. I. Lajos, Magyarország, Lengyelország stb. királya megerősíti Sandivogius, krakkói kapitány Hankon, Zakliczyn örököse számára korábban kiadott oklevelét. (Novák Ádám)
23. 1386. június 9. Buda. Erzsébet királyné oklevele, amelyben kinyilvánítja Władisław Jagiełło lengyel király és felesége, Hedvig királyné iránti szeretetét és megígéri, hogy mindenkivel, még Mária királynéval szemben is támogatni fogja őket. (Tóth Péter)
Rövidítésjegyzék
Előszó
A Debreceni Egyetem Történelmi Intézetében több éve működik egy olyan kutatócsoport, amelynek résztvevői a középkori Magyar Királyság Európában elfoglalt helyét és az európai királyságokkal való kapcsolatait vizsgálták. A műhely kerete 2010-2012 között a Debreceni Egyetem kutatóegyetemi kutatócsoportja volt (Memoria Regum - A középkori magyar királyok emlékei és emlékezete Európában), Papp Imre vezetésével.
A munkacsoport 2014-től a Magyar Tudományos Akadémia Lendület-pályázatát elnyerve alakított MTA-Debreceni Egyetem "Lendület" munkacsoportot, "Magyarország a középkori Európában" címmel.
A kutatócsoport a Magyar Királyság Európában elfoglalt helyét, a róla élő képet, dinasztikus-diplomáciai kapcsolatrendszerét szeretné feltárni és forrásait bővíteni. Diplomáciai, kontaktológiai és Hungarica-kutatást végzünk külföldön. Folytatjuk a magyar uralkodókhoz kapcsolódó, Európában fellelhető források gyűjtését, az ún. "királyi emlékek" kutatását. Célunk, hogy az ún. "memoriae regum", a "dinasztikus emlékezet" is része legyen a nemzeti kulturális örökségnek. A feltárt forrásokat digitális, online adatbázisban rögzítjük. Mindazonáltal az okleveles anyag bizonyos részét, úgy véljük, elektronikus online kiadványban is közzé tesszük. Jelen kiadvány a kutatócsoport forráskiadványai sorozatának (Fontes Memoriae Hungariae) első kötete.
A középkori Magyarország diplomáciai kapcsolatrendszere nem ismerhető meg teljességében a Királysággal perszonálunióban álló, vagy rokon fejedelmek irányította országok európai kapcsolatai nélkül. Ezért kívánunk a középkori Magyar Királyság kutatásában szerepet játszó országok (pl. Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia) kutatóival együttműködni. Célunk, hogy közelebb hozzuk egymáshoz a középkori Magyar Királyság európai kutatóit, s rendszeres együttműködést és kommunikációt indítsunk útjára. A párbeszéd elindításában nagy szerepet játszott, hogy 2014-ben önálló nemzetközi szekciót szerveztünk a "Debrecen University Symposium"-on (Learning, Intellect and Social Roles: the Changing Character of Aristocracy), ahová német, cseh, lengyel, szlovák és romániai kutatókat hívtunk meg.
Kutatásaink sok szálon kapcsolódnak a Jagelló-korhoz, kutatócsoportunk tagja, Novák Ádám régóta foglalkozik a lengyelországi, Zsigmond- és Jagelló-kori diplomáciai iratokkal, és folytatott vizsgálatokat Varsóban (Archiwum Główne Akt Dawnych). Azonban nem csupán az 1490 és 1526 közötti időszak Jagelló-diplomáciáját kutatjuk, hanem a lengyel szemszögből Jagelló-korszak magyarországi vonatkozásait is. Ebben a munkában rendkívül nagy segítséget kaptunk a lengyel-magyar kapcsolatok, és a lengyelországi Hungarica-kutatás meghatározó alakjától, Tóth Pétertől, akivel jelen sorok írójának volt alkalma együtt dolgozni a Miskolci Egyetemen. Tóth Péternek ezúton is hálás köszönetünket fejezzük ki önzetlen segítségéért.
2014-ben a leedsi International Medieval Congressen egy önálló szekciót szerveztünk a Jagelló-kori külkapcsolatok tárgyában (The Jagellonian ‚Empire' and European Diplomacy). Kiváló munkakapcsolatot alakítottunk ki a Toruńi Kopernikusz Egyetemmel. Kutatócsoportunk tagja, Pósán László visszatérő előadója az Ordines Militares Colloquia Torunensia-nak. Az egyetem Történeti Intézetével (Instytut Historii i Archiwistyki, Uniwersytet Mikołaja Kopernika) közösen 2015-ben egy Jagelló-kori diplomáciatörténeti konferenciát szerveztünk, német, cseh, lengyel, szlovák kutatók bevonásával. (The Jagiellonians in Europe: Dynastic Diplomacy and Foreign Relations / Die Jagiellonen in Europa: Dynastische Diplomatie und Außenbeziehungen. A tanulmánykötet megjelent: The Jagiellonians in Europe: Dynastic Diplomacy and Foreign Relations. Edited by Attila Bárány, in co-operation with Balázs Antal Bacsa. Debrecen, 2016. Memoria Hungariae, 2.) Szoros kapcsolatot alakítottunk ki az Oxfordi Egyetemen, a Somerville College-ban működő Jagiellonians kutatócsoporttal (The Jagiellonians: Dynasty, Memory and Identity in Central Europe), a 2015-ös leedsi medievista konferencián közösen szerveztünk szekciókat. Kutatócsoportunk két tagja, Györkös Attila és jómagam 2016-ban előadott Oxfordban a Jagiellonians project által szervezett Dynasty and Dynasticism (1400-1700) című konferencián. A párbeszéd útjára indításában nagy szerepet játszott, hogy 2016-ban The Image of States, Nations and Religions in Medieval and Early Modern Central and East Central Europe címmel nemzetközi konferenciát rendeztünk, német, francia, cseh, lengyel, szerb, lett kutatók részvételével.
A közölt források jó része Zsigmond-, és (lengyel szemszögből nézve) Jagelló-kori (azaz 1386-87 utáni). Ennek részben az az oka, hogy a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara Történelmi Intézetében több éve folyik Luxemburgi Zsigmondnak és korának kutatása: 1997-ben nemzetközi konferenciát tartottunk "Sigismund Tagung 1387-1997" címmel, ahol képviseltette magát a német kutatás - Jörg K. Hoensch előadása a Zsigmond-kutatás újabb útjait határozta meg ("Schwerpunkte der Sigismund-Forschung nach 1945") - illetve a magyar középkorkutatók közül Engel Pál és Kubinyi András is. (A konferencia tanulmánykötete néhány évvel később jelent meg: Das Zeitalter König Sigmunds in Ungarn und im Deutschen Reich. Hrsg. Tilmann Schmidt - Péter Gunst, Debrecen, 2000.) A Lendület-kutatócsoport munkatársai azóta III is több vonatkozásban is foglalkoztak a Zsigmond-korral, mi több, éppen a konstanzi zsinat időszakának szenteltek tanulmányokat. 2014 novemberében, a konstanzi zsinat 600. évfordulója alkalmából konferenciát szerveztünk a zsinat és Magyarország kapcsolatát a középpontba állítva ("Causa unionis, causa fidei, causa reformationis in capite et membris"), melynek tanulmányai magyar és idegen nyelven is megjelentek ("Causa unionis, causa fidei, causa reformationis in capite et membris". Tanulmányok a konstanzi zsinat 600. évfordulója alkalmából. Szerk. Bárány Attila - Pósán László. Debrecen, Printart-Press, 2014.; Das Konzil von Konstanz und Ungarn. Hrsg. von Attila Bárány unter Mitarbeit von Balázs Antal Bacsa. Debrecen, 2016. Memoria Hungariae, 1.)
A fenti eseményeken több alkalommal is felmerült az az igény, hogy a magyarországi vonatkozású, Lengyelországban őrzött okleveles anyag könnyebben kutatható legyen. Gyűjteményünk ezen - jogos - igénynek próbál eleget tenni. Úgy gondolom, a forráskiadvány elkészültéhez hozzájárult mindazon kutatók szellemi hozadéka, akik a konferenciáinkon előadtak és a tanulmányköteteinkben publikáltak, akikkel munkakapcsolatban állunk, vagy akik hozzászólásaikkal, megjegyzéseikkel segítették munkánkat.
Bárány Attila
kutatócsoport-vezető Az MTA-DE "Magyarország a középkori Európában" Lendület Kutatócsoport