Vadnay Tibor
A magyar hivatalos nyelv szabályai a belügyi közigazgatás részére
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
A m. kir. belügyminiszter 1925. évi 3606. eln. számú körrendelete Vadnay Tibor dr. helyettes államtitkár "A Magyar Hivatalos Nyelv Szabályai" című művének kötelező használata és megrendelése ügyében
A Magyar Hivatalos Nyelv Szabályai
A) ELMÉLETI RÉSZ.
I. fejezet. - A helyes magyar hivatalos nyelv fontossága
II. fejezet. - Hivatalos nyelvünk megjavításának módszere és munkaterve
III. fejezet. - A nyelvek helyes használatának egységes bölcsészeti alapja
IV. fejezet. - A nyelvhasználat általános lélektani elemei
V. fejezet. - A magyar nyelv lélektana
VI. fejezet. - A helyes magyar hivatalos írásmód nyelvlélektani nehézségei és legyőzésük
B) GYAKORLATI RÉSZ.
I. fejezet. - Hivatalos írásaink csoportjai és fontosabb külsőségeik
II. fejezet. - Szerkesztés
III. fejezet. - Személyi és egyéb viszonylatok nyelvi kifejezése
IV. fejezet. - Udvariassági szólások
V. fejezet. - A tárgy és a kapcsolatos iktatószám említése
VI. fejezet. - Kiegészítő és végrehajtási rendelkezések; mellékletek megemlítése
Előszó
Valamennyi vármegyei és városi törvényhatóság Közönségének (Budapest székesfővárosénak is).
Több mint háromnegyed évszázad mult el azóta, hogy az 1844:11. t.-c. a magyar nyelvet kötelező állami nyelvvé tette, de ezalatt a hosszú idő alatt sem sikerült megteremteni az egységes, helyes magyar hivatalos nyelvet, azaz a hivatalos írásoknak olyan általános nyelvhasználatát, amely a hatósági ügyintézésben megkövetelt méltóságot, komolyságot és szabatosságot összeegyezteti a magyar észjárásnak megfelelő könnyű megélhetéssel.
Ennek a hiánynak a pótlását többrendbeli nagyjelentőségű közérdek régóta követeli, de különösen sürgős természetűvé teszi az a sajnálatos helyzet, amely hazánk megcsonkítása következtében állt be. Minél szűkebb területre szorultak össze országunk határai, annál szükségesebb, hogy önálló nemzeti létünk jogosultságát a mi külön sajátos nemzeti kultúránk mennél élesebb kiemelésével föltárjuk, már pedig a nemzeti kultúrának egyik legfontosabb, de mindenesetre legszembeszökőbb tényezője a nemzeti nyelv, amelyet, mint a nemzeti, a faji sajátosságokat legélénkebben visszatükröző eszközünket minden téren ápolnunk és fejlesztenünk kell, - annyival inkább a hatóságok életében, amelyek az önálló államiságnak másik egyetemes megnyilvánítását képviselik.
A nemzeti kultúra szolgálatánál nem kisebb fontosságú közigazgatási érdekek is követelik a helyes hivatalos nyelvhasználatot, mert a hatóságok az érdekelteket csak akkor győzhetik meg intézkedéseiknek törvényességéről, célszerűségéről vagy közérdekű voltáról, ha közölnivalóikat mindenki számára világos, könnyen érthető módon adják tudtul, tehát olyan nyelvszerkezetekben, amelyekben a hivatalos írások olvasója a saját gondolatmenetét rendszerint kialakítani szokta.
Nem közömbös a tisztviselők számára sem, hogy megszabaduljanak az idegenszerű, mesterkélt és az eredeti nyelvérzékükkel ellenkező fogalmazás eddigi kényszerétől és hogy az így fölszabaduló szellemi erőiket az érdemi munkában hasznosíthassák. Így az egységes hivatalos nyelv kialakulása teheti egyedül alkalmasan keresztülvihetővé a munkának azt a megkönnyítését és gyorsítását is, hogy a tisztviselők sokszorosítva készíthessék el a kiadványokat egyidőben a fogalmazással és hogy a fölülvizsgálatra hivatottak ne vesztegessék el idejüket az elintézések stílusbeli aprólékos fölülbírálásával és javítgatásával.
Ezeknek a sokoldalú és egyformán fontos közérdekeknek az előmozdítására elhatároztam, hogy a közigazgatási hatóságok számára az egységes, szabatos és magyaros hivatalos nyelv megteremtésére szükséges intézkedéseket szerves, egymáshoz kapcsolódó, egymást kiegészítő munkaterv keretében megteszem.
A munkaterv végrehajtásának első lépéséül megbíztam az e kérdéssel régóta behatóan foglalkozó Vadnay Tibor dr. helyettes államtitkárt, hogy a magyar hivatalos nyelv szabályait kézikönyv alakjában írja meg.
...
Meg vagyok győződve róla, hogy a törvényhatóság és tisztviselői, valamint a r. t. városi és a községi tisztviselőkar teljes mértekben átérzi a helyes magyar hivatalos nyelv kialakításának nemzeti, kulturális, közigazgatási és közszolgálati fontosságát és azért hazafias kötelességének fogja ismerni, hogy a gyakorlati kivitelben a hivatalos kötelesség teljesítésén is túlmenő gondosságot és buzgalmat fejtsen ki.
Budapest, 1925 szeptember 5.
Rakovszky s. k.