---

Tartalom

A szerkesztők előszava
Városunk köszönti a gépiparistákat

Járosi Márton: Kanizsai gépiparisták
  Az emlékkönyv és emléknap története
  A technikum városa és az épületegyüttes
  A technikum megalakulása
  A technikumi élet
  A technikum megszüntetése
  Érettségitől az emléknapig

Tanárok életrajzai

Osztálytablók és életrajzok
  Nappali évfolyamok
    1950-54-A tablókép
    1950-54-A osztálynévsor
      Életrajzok
    1950-54-B tablókép
    1950-54-B osztálynévsor
      Életrajzok
    1950-54-C tablókép
    1950-54-C osztálynévsor
      Életrajzok
    1951-55-A tablókép
    1951-55-A osztálynévsor
      Életrajzok
    1951-55-B tablókép
    1951-55-B osztálynévsor
      Életrajzok
    1951-55-C tablókép
    1951-55-C osztálynévsor
      Életrajzok
    1952-56-A tablókép
    1952-56-A osztálynévsor
      Életrajzok
    1952-56-B tablókép
    1952-56-B osztálynévsor
      Életrajzok
    1952-56-C tablókép
    1952-56-C osztálynévsor
      Életrajzok
    1952-56-D tablókép (Kisvárdaiak)
    1952-56-D osztálynévsor (Kisvárdaiak)
      Életrajzok
    1953-56-A Nk. 57-D Pécs tablókép
    1953-56-A Nk. 57-D Pécs osztálynévsor
      Életrajzok
    1953-56-B Nk. 57-D Vác tablókép
    1953-56-B Nk. 57-D Vác osztálynévsor
      Életrajzok
    1954-56-A Nk. 57-58 Salgótarján osztálynévsor
    1957-58 Salgótarján IV/a. tabló (Kanizsaiak megjelölve)
    1957-58 Salgótarján IV/b. tabló (Kanizsaiak megjelölve)
    1957-58 Salgótarján IV/c. tabló (Kanizsaiak megjelölve)
      Életrajzok
    1954-56-B Nk. 57-58 Esztergom tablókép
    1954-56-B Nk. 57-58 Esztergom osztálynévsor
      Életrajzok
  Esti évfolyamok
    1952-53 esti évfolyam tablókép
    1952-53 esti évfolyam osztálynévsor
    1954-55 esti évfolyam tablókép
    1954-55 esti évfolyam osztálynévsor
    1953-57 esti évfolyam tablókép
    1953-57 esti évfolyam osztálynévsor

Emlékezések
  Alapításkori élmények
    Gazda Zoltán: Az alapító évfolyam
    Lovász György dr.: Egy pályakezdő emlékei
    Molnár János: Gépiparista induló
  Diákélmények
    Szépe György dr.: Emlékezetes fél év a gépipariban
    Várhelyi Erzsébet: A "sustorgásomat" azóta is őrzöm
    Balázs Miklós: OTEC
    Pintér István: Gépiparisták a sportban
    Molnár János: A félig sikerült szerenád
    Tavasz Ferenc: A puskaszállító drótkötélpálya
    Molnár János: Ejtőernyős akadályversenyen
    Molnár János: Ejtőernyős repülőorvos
    Várhelyi Erzsébet: A vöröskeresztes titkár
    Kondor Zoltán: Akkor ilyen világ volt!
    Hermán Béla: A technikumi diákélet
    Járosi Márton: Bajkál
    Várfalvi Mátyás: Egy esti tagozatos emlékei
  Kollégiumi élmények
    Sallay Zoltán: Egy hét betegszabadság
    Kutasi László: A "sztrájk"
    Sallay Zoltán: Lélek doktor úr
  Műhelyélmények
    Gáspár Ferenc: Műhelygyakorlat
    Tóth László: "Fiam ne rakd arra a fenekedet, amivel a kenyeredet keresed!"
    Golecz Antal: Volt sikerélményünk
  Nyári gyakorlatok
    Sallay Zoltán: A diósgyőri üzemi gyakorlat
    Wolf József: Eligazítás szakmai gyakorlat előtt
    Sallay Zoltán: Csepel Autógyár, Vörös Csillag
    Traktorgyár
  Kisvárdaiak
    Bene Gusztáv: Kisvárdaiak
    Szűcs Katalin: A kisvárdai leány Kanizsán
  Haza Kanizsára 1956-ban
    Hegedűs Miklós: Emlékeim az 1956-os forradalomról
    Mészáros Imre: Vácról Kanizsára 1956-ban
    Czotter László: Az esztergomiak
  Politikai, ideológia élmények
    Molnár János: Egyensapka
    Tavasz Ferenc: DISz titkárságom története
    Molnár János: Léggömb vadászat
    Várhelyi Erzsébet: Jótanulási felelős
    Sallay Zoltán: MR-4 a búzaföldön
    Vörös József: Diákagitátorok
  Emlékezés tanárokra
    Várhelyi Erzsébet: Pillangókisasszony
    Balázs Miklós: Lámpás
    Várhelyi Erzsébet: Barátnők maradhattok
    Bucsi tanár úr
    Géza bácsi
    Járosi Márton: Emlékbeszéd Géza bácsi sírjánál
    Érettségi után Bandi bátyám
    Járosi Márton: Búcsú Buvári tanár úrtól
    Járosi Márton: Mérnöktanár és konstruktőr
    Járosi Márton: Búcsú Háncs Lajos tanár úrtól
    Járosi Márton: Tanyasi iskolától a gépipari katedrálisáig
  Osztálytalálkozók
    Járosi Márton: Ötvenéves szeretetünk titka
    Sallay Zoltán: Egy elfelejtett iskola
    Az alapító IV/A osztály találkozása Vértes Judittal
  Életutak
    Lelkó Attila: Életem legszerencsésebb döntése
    Büki Tibor: Emlékeim
    Tavasz Ferenc: Deák Ferenc falujából az ő iskolájába
    Tavasz Ferenc: Vasgyűjtéssel a békéért
    Tavasz Ferenc: A táska
    Czoczek István: Újvidékről Kanizsára
    Wolf József: NÉKOSz-tól a szabadalmakig
    Tavasz Ferenc: Az alapító gépiparisták a Műegyetemen
    Kelemen Valéria: Valahol mindenkinek ki van jelölve a helye
    Bódás János: Valahol ki van jelölve a helyed! (vers)
    Janzsó Antal – Mérksz Andor: Büszkék vagyunk a gépésztechnikus elődökre

Vitéz Somogyvári Gyula: Egy kidőlt fatörzs előtt (vers)
Köszönetnyilvánítás
A Kiadó utószava

---

Fülszöveg

Mára már nagyon sokan elfelejtették, hogy Nagykanizsán volt valaha egy Gépipari Technikum. Mi, volt diákjai viszont nem felejtettük el, és büszkék vagyunk volt iskolánkra, ahol a felnőtté válás fontos életszakaszát töltöttük. Emlékkönyvünk célja, hogy a kanizsai gépiparisták életműve a város kultúrtörténetének részeként el- és közismert legyen; az alapító tanárok és oktatók emléke megörökítésre kerüljön.

Eleinktől kapott örökségeink, adottságaink, iskolánk, neveltetésünk, tanulási erőfeszítéseink, élettársunk, emberi kapcsolataink, s nem utolsó sorban a kor, amelyben éltünk, ez határozta meg életünk, teljesítményünk. A kérdés az, hogy mindezek figyelembevételével hogyan éltünk a ránk bízott talentumokkal? A technikum "Kalevalája", teremtéstörténete mellett ezt örökítettük meg emlékkönyvünkben.

Gondoljuk csak meg: a diktatúra legsötétebb ötvenes éveiben, az elűzött piaristák tulajdonán létrejön egy építő, tanuló-alkotó új iskolai közösség. Úgy, hogy a tanárok - akik közül többeket kiemelnek és elhurcolnak - tudomásul veszik, adottságként fogják fel a politikai rendszert, az ahhoz való látszólagos hűséget. Lázadni nem lehet, csak elfogadni; akkor hát élni, alkotni kell. A ránk bízott gyerekeket a közösség, a haza javára kell nevelni, ők túl fogják élni a rendszert, ők a jövő. így lehetett a fojtogató politikai légkörben az alkotás, az építkezés, a tanulás és az emberség boldog szigete a gépipari. Jót tenni, alkotni, jövőt építeni mindig kell, "ahogy lehet".

---