---

Tartalom

Átalakuló tiltakozási kultúra
Demokratikus minimum
Javaslatok a gyülekezési törvény szigorítására
Az Emberi Jogok Európai Bírósága, az Alkotmánybíróság és a magyar bíróságok ítélkezési gyakorlata
Következtetések
Hivatkozott irodalom

---

Bevezető

Az Egymillióan a sajtószabadságért (Milla) végül mégis megtarthatja március 15-i tüntetését a Szabad sajtó útján, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél, miután a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint a Főpolgármesteri Hivatal visszavonta saját területfoglalási engedélyét. A magyar szabályozás szerint magánterületre nem lehet tüntetést bejelenteni, az érvényes területfoglalási engedély alapján pedig az adott helyszín - ideiglenesen - magánterületnek minősül. Ezért nem tüntethetett a Sziget Fesztiválon a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, illetve a Terror Háza elé szóló területfoglalási engedély birtokában tudta az SZDSZ ifjúsági szervezete, az Új Generáció 2004-ben megakadályozni a Magyar Jövő Csoport tüntetését.

Joggal feltételezhetnénk, hogy demokratikus politikai rendszerekben a gyülekezési jog gyakorlásának nincs különösebb törvényi és adminisztratív akadálya, hiszen az olyan kollektív jog, amely a demokratikus berendezkedés alapját jelenti. Optimális körülmények között ez így is van, azonban olyan esetekben, amikor felborul a közrendvédelmi paktum az állami erőszakszervezetek, valamint a gyülekezési joggal élni - a hatóságok szerint általában visszaélni - kívánó csoportok között, felmerül a gyülekezési jog szigorúbb szabályozásának kérdése - ahogyan ez a 2006-os őszi radikális jobboldali tiltakozások idején történt. A demonstrációk megakadályozására emellett az engedélyezési eljárás bizonytalanságai is lehetőséget adhatnak. A magyar politika kapcsán elég a traktorok fővárosi kitiltására, a 2006-os események utáni vitákra, a Magyar Gárdával kapcsolatos jogszabályi szigorításokra vagy a Magyarországon élő tibetiek hatósági vegzálására gondolnunk. A 2000-es évek tüntetései indokolttá tették a gyülekezési jog kereteinek módosítását, egyes politikai események kapcsán ugyanis a tiltakozások szervezőinek nem áll módjukban, hogy rendezvényüket 72 órával korábban bejelentsék. A spontán megmozdulások jogosságát az Alkotmánybíróság 2008-as határozata is elismerte. A rendőrségnek ugyan az említett AB-határozat szerint nincs joga a tüntetést az alapján feloszlatni, hogy az eltér az előzetes bejelentésben megadottakkal, mégis - ahogy azt Takács Albert ombudsman kiemelte - az egyetlen hatósági, állami szereplő a tiltakozások kezelésében. Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) jelen tanulmányában az átalakuló magyar tiltakozási kultúra tükrében mutatjuk meg, milyen változások és arra irányuló szándékok fogalmazódtak meg a 2000-es évektől a gyülekezési jog szabályozására vonatkozóan.

---