---

Tartalom

Előszó helyett

ÚTKÖZBEN
Visszapillantó, avagy önvizsgálat - holnapért (Kiss András)
'56 és a nemzet (Székelyhídi Ágoston)
Ötvenhat hullámverése Erdélyben, Romániában (Dávid Gyula)
Nehéz időkre emlékezve (Dr. Péter Miklós)
Én csak a hivatásomnak szerettem volna élni (Cs. Gyímesi Éva)
Kihívások és válaszok (Szőcs Géza)
A kegyelmi idő utolsó óráiban (Tőkés László)
Akiben nincs hazaszeretet, az lelkileg sérült (Bartis Ferenc)

MÉDIA ÉS MAGYARSÁG
Média és magyarság
A tények harangnyelvén (Cseke Péter)

IRODALOM - ÉLET
Tiltások után - a hitelesség jegyében (Takaró Mihály)
A múlt vallatása a jövő záloga (Cseres Tibor)

AZOK A VILÁGOT JELENTŐ DESZKÁK
Tűnődés a magyar színjátszás bölcsőjénél
Szolgálatban - mindhalálig (Senkálszky Endre)
Anyanyelv- és nemzetszolgálat (Sinkovits Imre)
Thália papnője voltam kálváriás időkben (Árkossy Toszó Ilona)

AZ IHLETTŐL A LÁTVÁNYIG
Erdély szellemi sugárútján (Árkossy István)
Üzenet Váradra (Kristófi János)
Lurkó a budapesti Székely Házban (György János)
Vissza a gyökerekhez (Darabán János)
Idegenből - hazafelé nézve (Tóth Dezső)

AMIT SZAVAKBAN NEM LEHET KIFEJEZNI
Főhajtás... (Dehel Gábor)
A hűség jegyében (Marton Melinda)
Zord idők tanúja (Szabó Csaba)
Híd, mely népeket köt össze... (László Ferenc)

LEXIKÁLIS ADATOK

---

Előszó

A maga módján mindenki utazó. A kérlelhetetlenül múló, változó idő utasai vagyunk.

Minő szerencse, hogy a bizonytalan köznapi vándorok milliói előtt ott vonulnak - igaz, kevesen - az Ösvénytaposók. A Szolgálattevők. Akik - belső sugallattól indíttatva - lankadatlanul építik az utat az ismeretlenbe. Ők az új lehetőségek kieszközlői, akikre odafigyelni és példájukat követni emberi kötelesség.

Persze nem mindegy ki milyen képességekkel, elszántsággal, hittel tapossa-építi azt a bizonyos ösvényt, amivel nem csupán saját céljait követi, sokkal inkább annak a közösségnek a javát szolgálja, amelyből maga is vétetett.

Lett légyenek bármily eltérőek is az alkotói életutak, az egyéni küzdelmek előbb-utóbb közösségi sorssá minősülnek. Az eleinte mégoly vékonyan csörgedező erecskék, patakok is - találkozva az egyet akarásban - győzelmes folyammá duzzadhatnak.

Utazunk a változó időben. De jó irányba tartunk-e? A kiteljesülés, a humánum felé visznek-e a jobbító szándékú küzdelmek? A fölénk magasodó Kimérával való muszáj-herkulesi viaskodásokban meg tudjuk-e őrizni emberi méltóságunkat, vagy óhatatlanul egy arctalan egyenvilág rabszolgasorsa vár reánk?

Bár a lelkek mélyén fészkelő félelmektől szorongunk, a remény örök.

---