---

Tartalom

SZÍNE
Számadás
Sorstükör
Néma küzdelem
A csillagig érő emberek
Nyirő és az erdélyi kérdés
Holtvágányon, avagy lelkek társbérlete
Meghitt beszélgetések Nyirő Józseffel
Védekező anyanyelv
Morzsák a bölcsek asztaláról
Magunk keresése
Szétszóratásban is haza felé kell nézni
Déva vára alatt
Zord idők
Menet közben
Az értelem határán túl
Vérző seb
Emigráns szindróma
Lehetnek-e kisebbségei egy kisebbségnek?
Szelektív amnézia?
Hetven éves a Korunk
"Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk"
A kitudott
Anyanyelvápolás kisebbségi sorsban
Erdélyi tetők
Két erdélyi egymással való beszélgetése
Az idő festett orcái
A csend ösvényein
Visszapillantó tükör
Hantjával sem takar
"Magyarországot meg kell menteni!"
Kicsoda legyen irgalmas nekünk?
Garabonciás képzeletbeli utazásai
A fátum szorításában
"Az igazat mondd..."
Mezey Katalin válogatott versei
Száz éve született Horváth Imre
Hazát építő költészet
Mit üzennek a váradi költők?
Vége-nincs keresés
Mikor édes, mikor keserű
Őszliget
Sorsköltészet és felelősség
Időben utazó
Ha jön tán idő ...
A szókimondó diagnoszta
Gyökerek nélkül nem nőnek fák
Vágyakozás

VISSZÁJA
Magyar felvilágosodás Erdélyben
Oldott kéve
Erkölcs és megmaradás
Szellemi önvizsgálat
A filozófia műhelyében
A filozófia felelőssége
A gondolat logikája, metaforája és bátorsága
Bölcseletünk - interjúszögből
Magyar filozófiai műhelyek Romániában
Maradj önmagad
Őrálló
Magyar sorskérdések Erdélyben
Sorskérdések több szólamon
Riportok Erdélyből
Ideje a megtisztulásnak
Krónika nehéz időkről
Kévekötés
Tündökletes feltámadás
Kisesszék gyűjteménye egy kötetben
Egy transzszilván polgár
Látvány és ihlet
Egy szomorú könyvről
A transzszilván szívű odafigyelő
Légszomjas elbeszélések
Kárpát-medencei szomjúság

---

Fülszöveg

Mi nem alkottunk világra szóló filozófiai rendszereket, ellenben hatalmas katedrálist emeltünk költeményekből. Poétikusabb alkatúak lennénk másoknál? Talán a történelem hozta úgy, hogy a tiszta racionalitást igénylő bölcselettel szemben nálunk az önkifejezésnek... az érzelmi-indulati (affektív), költői formája nyert igen jelentős teret a lét- és sorskérdésekkel való szembesüléseink során. Nem is igen történhetett volna ez másképp, hisz amahhoz hosszabb szélcsendes történelmi időszakok kellenek, amiben nekünk nemigen volt részünk. A kiszámíthatatlanul változó történelmi helyzetekből fakadó kollektív és egyéni lét- és sorskérdésekre adandó válaszoknak a költészet, általában az irodalom - utólag megállapítva - valahogy megfelelőbb formája volt. Ahhoz, hogy megfeleljen rendeltetésének, a versnek túl kell lépnie önkörén. Az üzeneteknek pedig címzettjeik vannak. Mint például most mi, a globalizmus bárki-, illetve senki földjére taszigált erodált nemzettudatú mai magyarok...

---