Tétel adatlapja
VisszaCÍMLAP

Aniszi Kálmán

Mélységiszony

TARTALOM, ELŐSZÓ


Tartalom


Az olvasóhoz

KÉZEN FOGVA
Mindenki tehet valamit
Kényszerű versenyfutás
Jogos (törvényes), de nem erkölcsös
Mit nekem mások gondja!?
Felelősségtől áthatva
Szentesíti-e a cél az eszközt?
Mécsvilággal a politika útvesztőjében
Minden jónak alapja a tiszta jellem
Szükségletünk - a remény
Erkölcsi szabadság
A szolgálat - mint elkötelezés
Dr. Tonk Sándor (1947-2003)
Az élet bajnokai
A szeretet tettei maradandók
Soliloquium... (az emberi méltóságról)

ÁHÍTAT
Györkös Mányi Albertre emlékezve
A szépség bűvkörében
Természeti tünemények képírója
Küldetéses festő
Az alföld festője
Az emberek szomjúhozzák a szépet és az igazat
Kétségek és bizonyosságok

MÉCSFÉNY
Sorstükör
Ötvenhat igaza
Három világ
Mikor édes, mikor keserű
Erdélyi tetők
Déva vára alatt
"Kései sirató"
Emigráns szindróma

ÚJRAÉLEDŐ ERDÉLY (?)
Árral szemben
Az erdélyi magyar népzenekutatás kezdetei
Keletre tolt őrhelyek
Számba venni mindent, ami arra érdemes!
Akit nem a pénz, hanem a szeretet vezérel
"Másképpen lesz holnap"
Redivivus
Magyar kulturális régiók a Kárpát-medencében
Elérkezett a cselekvés ideje



Előszó

Vajúdó vagy sodró időket élünk? Magunk alakítjuk sorsunkat, vagy mások döntenek rólunk, nélkülünk?

Színváltó országlók időnként rózsaszín felhőket eregetnek vágyaink egére, de folyamatos veszteségeink arra figyelmeztetnek, hogy valójában a mienknél hatalmasabb erők forgatják hajónk kormánykerekét.

Sötét vizeken hánykódunk.

Köröttünk minden kavarog, ködös, képlékeny.

Támadnak-e még, oltalmunkra, kedvezőbb szelek, hogy elsöpörjék az ártó elemeket- erőket? Előre nem tudhatjuk. De ne hagyjuk, pehelyként, sodortatni magunkat. Megalázó.

A remény pedig, hogy önmagunk maradhatunk a ránk fenekedő veszélyek ellenére is, örök-halhatatlan. Csak hinni kell benne és tenni is érte!

A. K.


×