Frivaldszky Imre
Török napló
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
BEVEZETÉS
A TÖRÖKORSZÁGI ÚTINAPLÓ SZÖVEGE
A SZERZŐ ÁLTAL ALKALMAZOTT JELEK
IDEGEN SZAVAK
SZEMÉLYNEVEK
HELYNEVEK
NÖVÉNYNEVEK
BOGÁRNEVEK
LEPKENEVEK
EGYÉB ÍZELTLÁBÚAK
CSIGÁK
MADARAK
EGYÉB ÁLLATOK
AZONOSÍTHATATLANOK
IRODALOMJEGYZÉK
Bevezetés
Jelen kis könyvben a 19. század egyik úttörő természettudósának legutolsó gyűjtőútján írt naplóját közöljük. Őt a köztudat "lokál-faunistaként", gyűjtőként, utazóként ismeri. Miután obligát lexikon-cikkeken túl már monográfia is létezik Frivaldszky Imréről, e bevezetésben csupán portréjának néhány, kevésbé ismert vonását tartjuk szükségesnek kiemelni, hogy képünk e természetkutatóról teljesebb legyen.
...
Végül néhány szót magáról a Törökországi útinaplóról. Az utazás hátteréről annyit, hogy Frivaldszky Imre ekkor már a közélettől visszavonult ember, aki vidéki birtokán él. Az 1868. évben sokat betegeskedik, 1869-ben éppenséggel már végső számvetést készít, megírja önéletrajzát. Kis-Ázsia - ahol korábban már maga is járt - csak olyan értelemben foglalkoztatja, hogy 1869-ben a szolgálatában álló Pável Jánost (1842-1901) elküldi oda gyűjteni, persze az út költségeit is állva. Ám úgy tűnik, mikor Pável visszatér, ő is erőre kap. 1869 végén hirtelen vasúti szabadjegyének megújítását kéri az Akadémiától arra való tekintettel, hogy januárban használni kívánja. Kérésére báró Eötvös Józseftől, aki 1867 óta vallás- és közoktatási miniszter, ajánló levelet ad neki, majd, 71 éves korában családja nagy rémületére elindul a Balkánra és Kis-Ázsiába Pável József kíséretében.
A napló ezen az utolsó utazásán készült, Pesttől Kis-Ázsiáig, és részben vissza is. A hajó, az Albrecht "gyorsgőzös" 1870. április 4-én indul Pestről. Természettudós utasa, Frivaldszky Imre mindent feljegyez, amit annak idején előírt megbízottjainak is: Még a napi hőmérsékletet is - ezt azonban csak néhány napig. A hajóról főleg madarakat tud megfigyelni. Érdekes, hogy amikor a Vaskapun áthaladnak, Új Orsova említésénél nem tartja szükségesnek arról szólni, hogy erről a változó hovatartozású, török lakosságú, romantikus szigetről korábban már mesélt Jókaiak, aki ebből alkotta meg az Aranyemberben szereplő, lakatlan Senki szigetét. Április 6-án már Ruszéban (Ruszcsuk) vannak, itt vonatra költözködnek át, amely Várnába viszi őket, ahol még 6-án este átcihelődnek rengeteg poggyászukkal egy osztrák hajóra, amivel 7-én már Konstantinápolyban voltak. Másnap felkeresi régi ismerősét, Nogel Istvánt.
Nogel ahhoz a figyelemre méltó feldolgozói gárdához tartozott, amit Frivaldszky nevel ki házában. Nogel is nála nevelkedett 14 éves kora óta. 1828-ban már elkísérte Szliácsra, 1841-ben rábízza harmadik expedíciójának vezetését. Nogel Brusszában és az anatóliai Olümposzon gyűjtött. 1842. június 30-án - miután a Frivaldszkynak gyűjtött anyagot összecsomagolta - Wagner Móric utazóhoz csatlakozik. 17 hónapi kaukázusi utazás után érnek vissza Isztambulba. Ott még egy évet időzik, majd 1846-ban tér vissza Magyarországra. Nogelt Frivaldszky családja Pesten örömmel fogadja - ő maga éppen a Balkánon van. Frivaldszky Nogellel 1853-ig levelez, aki akkor is hálásan tartja kapcsolatot egykori gazdájával, miután török szolgálatba lép. Most Nogel István családja veszi pártfogásba Frivaldszkyt és kísérőjét, Pávelt, bár egy görög szállóban szállnak meg. Üdítő a vendégség Nogeléknél, akik magyarosan főznek.
Virágvasárnap, 10-én kezdik el Nogel csatlakozásával a gyűjtőútjaikat. Az útinapló nagymértékben gyűjtőnapló is. Sorban lejegyzi a gyűjtött állatokat- növényeket, persze saját maga emlékeztetésre, azon a nemzetközi tudományos, vagy éppenséggel magyar néven, ami éppen az eszébe jut, gyakran csak rövidítve. Ami a magyar nevet illeti, ezek gyakran tőle származnak, mint azok első leírójától, de egyáltalán, a magyar tudományos nevezéktan megalkotójától is. Legelőbb egy török gőzösön Prink szigetére mennek, majd - némileg akaratukon kívül - egy Darecsa nevű faluba, aztán a jalovai Csiflikbe, a Nogel által művelt uradalomba. Április 21-én egy karavánnal Gemlikbe indulnak, ahová a következő nap érkeznek meg. Másnap Nogel hazatér. Május 14-én Brusszába utaznak kocsival, Onnan kirándulnak Castelbe, a anatóliai Olümposzra. Egy hónapnyi gyűjtés után június 15-én indulnak vissza Konstantinápolyba, Itt 18-án szállnak a Lloyd Danubio gőzösére, amellyel 20-án érkeznek Galacba. Innen a Friedrich nevű dunai gőzössel haladnak tovább. A hajó 23-iki, Radujevácba való érkezésével marad abba a beszámoló.
Sok szó esik étkezésekről, ételekről, ami hozzájárul a napló színességéhez. Ám korántsem gasztronómiai jellegűek ezek a leírások: Frivaldszky gyenge, beteges, alig van néhány étel, amit a gyomra elbír, miközben olykor lucullusi lakomákat tálalnak fel számára. Inkább az orvos jelenik meg e leírásokban, aki ugyanilyen természettudományos precízséggel jegyzi fel a gyomorrontásokat, az ott alkalmazott gyógymódot, diétát is. Sokszor gyümölcsön kívül alig eszik mást, Pável készít neki tésztaféléket, palacsintát. Mindezt otthonról hozott csokoládé és szalámi egészíti ki.
Hadd térjünk ki végül még egy dologra: A tájak, emberek, állatok és ételek színes leírásai közt nincs egyelten szó sem arról, hogy a svábhegyi és frivaldi templomok donátora templomokban járt volna. Még Húsvét vasárnapján sincs egyetlen vallásra, az ünnepre vonatkozó reflexió sem. Mint ahogy a nála nevelkedett Nogel sem érzi magát idegenül egy teljesen muzulmán környezetben. A Frivaldon Frivaldszky által a templomnak adományozott telek valójában kis értékű volt, s - a templom mellett lévén - eladhatatlan, a svábhegyi Szent László templom ügyének anyagi felkarolása pedig Eötvös József kezdeményezéséből is inkább társadalmi ügy volt: hogy a templomnak nehogy már a helyi svábok adjanak egy német védőszentet. Frivaldszky világnézete az antiklerikális jóbarát Jókaiéhoz állhatott közel.
Az is elárul valamit, hogy két lánya még lányfejjel szült gyereket.
Frivaldszky valamikor június végén érkezik haza Pestre. 1870. július 4-én küldi meg neki Arany János a nagydíj aranyérmét. Pestről Jobbágyiba utazik, ahol 1870. október 19-én végelgyengülésben hal meg. A gyűjtött anyagot nem is tudta teljes mértékben feldolgozni, illetve értékesíteni. Az utolsó gyűjtésből származó 36 tétel kis-ázsai brusszai pillangót és 27 tétel csigát-kagylót 1871- ben Frivaldszky Imre özvegye odaajándékozza a Múzeumnak.
A naplót betűhív szövegkiadásban közöljük az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött eredeti alapján. Mérlegelés tárgya volt fakszimile kiadása is, ám ez esetben zavaró lett volna az a körülmény, hogy a bőrkötésű noteszbe írt feljegyzések a 36. levélen (fólión) kezdődnek, s a 82.-ig tartanak, majd a 30.-tól a 35.-ig folytatódnak, a 22.-en kezdődnek újra, hogy a következőn abba is maradjanak. Választani kellett tehát a szöveg kézirati, illetve értelemszerű, időrendi sorrendje szerinti közlése között. Az utóbbit volt célszerű választani. Frivaldszky Imre kézírása nem volt nehezen olvasható, a Terebess Ázsia E-tár olvasóprogramja jelentős részben digitalizálta is (http://terebess.hu/keletkultinfo/frivaldszky.html). Ám éppen a legfontosabb szövegrészek, a személy-, hely-, növény-, és állatnevek a program számára nem voltak értelmezhetőek. Ezek elolvasása, értelmezése és a maiakkal való azonosítása komoly feladatot jelentett. Ebben a munkában nyújtottak Bálint Zsolt és Szél Győző főmuzeológusok értékes segítséget. Tanulságos a gyűjtött lepkék és csigák fajainak összevetése a Frivaldszky Imre özvegye által a Múzeumnak átadottakéval. - A dokumentumhoz tartozik végül még egy kis, számadást tartalmazó cédula, amely betekintést enged a kutató anyagi viszonyaiba.
...