Árinformáció és az információ ára
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Z. Karvalics László: Árinformáció és az információ ára - Bevezető
ELŐADÁSOK
Gulyás László Szabolcs: Árinformációk középkori oklevelekben és levelekben
Péter Krisztina: Árinformációk egy 16. századi német kereskedő kéziratos naplójában
Bradács Gábor: Árinformáció a késő középkor memoárirodalmában
Vida Bence: A gazdasági információ értéke, jelentősége Bethlen Miklós kancellár (1642- 1716) kapcsolati hálójában
Somorjai Szabolcs: A kölcsönök elérhetőségéről és áráról a 19. század első felében
Z. Karvalics László: Kontrollforradalom és árinformáció
Gyarmati Enikő: Ármeghatározó stratégia egy birtokeladás tükrében: Soressex, a Billard-Hope-Szilassy család svájci birtokának eladási kísérlete 1888-ban
Fábián Borbála: A jótékonyság ára. Mennyibe került az újévi üdvözletek megváltása egy bácskai városban a 19. században?
Danyi Pál: Az információ ára - A magyar nyomtatott sajtó árazása 1780-tól napjainkig, különösen a Népszava ártörténetének tükrében
Danyi Pál - Z. Karvalics László: Árak közlése a nyomtatott sajtóban - történelmi és politikai áttekintés, 1760-tól 1989-ig
Berényi Zsuzsanna: A páholytagság díja, mint az összejöveteleken megszerezhető információ ára. (A költségek és az információk szerkezete a szabadkőműveseknél)
Majó-Petri Zoltán: Csak egy buszjegy ára, csak egy mozijegy ára, csak egy fagyi ára: csak ennyi?
Bevezetés
Az ártörténet a történettudomány egyik nagy kedvvel művelt, és a kvantitatív történetírás minden hullámában megújulásra képes területe ("ikrével", a pénztörténettel, és unokatestvérével, a mérés-és mértéktörténet kereskedelmi fejezetével együtt). Az (idősoros, összehasonlító stb.) ár-adatok elsőrendű gazdaságtörténeti források, s mint ilyenek, a történeti rekonstrukció különlegesen értékes nyersanyagai.
Az ár, az árképzés, az árhasználat és az árakban reprezentált érték könnyen hozzáférhető forrásokban többé-kevésbé jól adatolt világa kezdettől fogva vonzotta a gazdaságtörténészeket, s épp viszonylagos adatbősége és kutathatósága miatt az ártörténetet sokan történeti árstatisztikának (is) hívják. Ennek elsődleges (de nem kizárólagos) fókusza a mindennapok életminőségének és a fogyasztás sajátosságainak az árakkal kifejezhető vásárlóerőn keresztül való megközelíthetősége. Az árfolyamok is önálló kutatási tárgyak az ár-és pénzrendszerek érintkezésének kezdetei óta. Kiemelt jelentőségre pedig a pénzrendszerek alapját jelentő nemesfémek (arany és ezüst), valamint a megélhetés fundamentumának számító gabona ártörténetének kutatása emelkedett. Amióta bér formájában a munkaerő ára kifejezhető, s amióta a föld értéke számos kapcsolódó gazdasági folyamat fundamentuma, azóta e területeket is különleges figyelem övezi.
A pénz-és ártörténészek mintegy mellékesen, a források természetével összefüggésben érintenek információs aspektusokat. Pedig az ár nominális és vásárlóértékén és sokoldalú forrás természetén kívül az árak és az árazási gyakorlat nyilvánossága, mint információs tevékenység is figyelemre méltó és számottevő. Ha a termelés, a kereskedelem és az árucsere gépezet, akkor ennek mozgásban tartása, olajozása az információs háttérrendszereken keresztül valósul meg. Az ár bemondása szemtől szembe helyzetben, árrendeletek kihirdetése, az ár feltüntetése számjegyekkel, íráshordozón, árak megadása megállító táblákon, cserehelyeken, piacokon, üzletekben. Árak közlése vagy említése magán-és hivatalos levelezésben, naplókban, feljegyzésekben, hivatalos dokumentumokban, különböző funkciókkal, különböző percepció- és reflexiótípusok formájában. Árak és árlisták sokszorosítása, árinformációk beépülése bürokratikus eljárásrendekbe. Árak adatbázisba szervezése. Árak közzététele időszaki-alkalmi nyomtatványokon, sajtóban, elektronikus tájékoztató felületeken. És persze: az árvariációk egyidejű jelenléte, árak hamisítása, torzítása, megtévesztő árak, a spekuláció (Chancellor, 2000) vagy az árinformáció-vesztés jelenségei is.
De ha az ár révén való értékesülés az árciklus vége, akkor az árciklus eleje (az árak kialakítása, az áralku, az árváltoz(tat)ás, egyáltalán: az ár(azási) döntések is ugyanígy sokszorosan és rétegzetten ágyazódnak be egy bonyolult információs ökoszisztémába: az árak kialakításának útját a gyártási folyamatra, annak költségeire vonatkozó "belső" ismeretek, a keresletről szisztematikusan beszerzett "külső" tudás, s mindenféle más, befolyásoló erővel bíró hír, értesülés, megfontolás, szempont (időjárásról, várható terméseredményekről, háborúkról, politikai eseményekről) egyaránt formálja, módosítja. Olyannyira, hogy az információszerzés költségei, ha azok már érzékelhetőek, beépülnek a termékek árába, s így a termékeknek ez a speciális osztálya, az információ-áru is életre kel (illetve bővíti az információáruk termékkörét). Az érintkezés bonyolódásával és a közvetítői szerepek megjelenésével az árinformációval való foglalatoskodás elszakad az elsődlegesen érintett szereplőktől is, és az árinformációk szolgáltatása (megszerzése és továbbítása, annak járulékos költségeivel együtt) üzletággá lesz (ezúttal már a gazdaság információs-és tudásszektorának és az információs munkakörök számának növelésével). Amikor az ár-tartalmú hirdetések tarifáinak rendszeres közzétételi gyakorlata kialakul, akkor pedig már egyenesen az ár-információ árára vonatkozó információról kell beszélnünk - jelezvén, hogy ez az információs tér sokszorosan tagolt.
S legyünk érzékenyek a társadalmi tagoltságra is. Korántsem mindegy, hogy az információáramlás melyik szegmenséről beszélünk: a termelőtől a fogyasztóig futó szakaszról? A szövetséges/rivális termelők és a kereskedők közti információs játszmákról? Vagy az ezeket is jócskán meghatározó hatalmi dimenzióról, a szabályozás és ellenőrzés feladatait végző irányító centrumok és decentrumok, s azok intézményi megtestesítőinek, hivatalainak világáról? Brown és Duguid (2000) formuláját átértelmezve: tudnunk kell, hogy az ár-információ társas életének melyik dimenziójában és életszakaszában járunk.
De ahogy a gazdaságtörténelemben mai napig árnyékos, periférikus terület az árinformációk világa, ugyanúgy az magának az információtörténelemnek és képviselőinek a számára is.
Az elmúlt évtizedben mind népszerűbb információtörténeti kutatásoknak az információ-jelenség számos izgalmas históriai vonatkozását sikerült kibontani, de nem túlzás azt mondani, hogy - érthető módon, hiszen saját önazonosságáért és diszciplináris elfogadottságáért harcol (Z. Karvalics, 2012) - képviselői szükségszerűen nyúltak az alacsonyan lógó gyümölcsökhöz. Olyanokhoz, mint szóbeliség és írásbeliség, textuális és vizuális kultúra, információtechnológia, hírtovábbítás, információs szakintézmények: s ezt is elsősorban a könyv, a betű, a szellem, a kultúra és a tudományok világára fejnehéz módon. A betűírás elsődlegességet élvez a számíráshoz képest. Az intézményes az alkalmival szemben. Az arisztokratikus a népi-mindennapihoz képest. Így aztán ritkán bukkanunk olyan történeti megközelítésre, amely ne mellékesen foglalkozna az információ gazdaságtanával és értékével: az információ-és tudástermékekkel és szolgáltatásokkal, az információhordozókkal mint artefaktumokkal, valamint a munkamegosztásból kiemelt információs specialistákkal, mint információs költség-forrásokkal. Mindegyiknek ára van, és az ár sok mindent fejezhet ki az információs szektornak a munkamegosztásban elfoglalt aktuális helyével és funkciójával kapcsolatban.
...