Einhorn Ágnes
Feladatkönyv
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
Bevezető
1. Mi a feladat, és mire használjuk?
A tanulás fogalmának változása
A tevékenységalapú tanulás
A feladat fogalma
Az én feladatkönyvem
2. Milyen feladatokkal dolgozhatunk?
Feladattipológia a tanulói tevékenység alapján
Feladattípusok
Az én feladatkönyvem
3. Hogyan rendszerezhetjük még a feladatokat?
A mérésben alkalmazott feladattipológiák
A fejlesztésben alkalmazható feladattipológiák
Az én feladatkönyvem
4. Hogyan készítsünk mérőfeladatokat?
Mérési helyzetek és célok (Miért mérünk?)
Mérési követelmények (Mit mérünk?)
A feladatkészítés (Hogyan mérjünk?)
A vizsgafejlesztés folyamata
Az én feladatkönyvem
5. Hogyan készítsünk fejlesztőfeladatokat?
A fejlesztési célok és a feladatok kapcsolata
Fejlesztőfeladatok készítése
Az én feladatkönyvem
6. Miért jók az együttműködésen alapuló feladatok?
A tanulói különbségek kezelése a tanórán
Kooperatív elemek beépítése egyéni feladatokba
Kooperatív feladatok
Az együttműködésen alapuló feladatok kivitelezése
Az én feladatkönyvem
7. Mi a különbség a fejlesztő- és a mérőfeladatok között?
Vizsgafeladatok az osztályteremben
A feladat és a feladatsor értelmezése
Az eredmények kezelése és értékelése
A vizsgatréning szerepe
Az én feladatkönyvem
8. Miben különböznek a vizsgafeladatok és az osztálytermi mérésben használt feladatok?
Mérési célok az osztálytermi mérésben
A feladat és a feladatsor értelmezése
Az eredmények kezelése és értékelése
Vizsgafeladatok az osztályteremben - összegzés
Az én feladatkönyvem
9. Összegzés
Önértékelő lista
Az én feladatkönyvem
Mintafeladatok jegyzéke
Táblázatok és ábrák jegyzéke
Felhasznált irodalom
Bevezető
Tudatosan vagy öntudatlanul, de tanárként mindig feladatokat készítünk. Ha bármilyen tanulási célt határozunk meg, és ennek eléréshez aktivizálni akarjuk a tanulókat, akkor irányítjuk valamilyen módon a tevékenységüket, azaz feladatokat adunk nekik. Ezzel szemben a "feladatkultúra" terén elég nagy a tanácstalanság, bár ebben a tantárgyak hagyományai jelentősen eltérnek egymástól. A napi gyakorlatot az jellemzi, hogy a tanárok egy része viszonylag bizonytalanul mozog ezen a területen, hagyományokat és sztereotípiákat követ, és így nehezen tudja kihasználni a feladatokban rejlő pedagógiai lehetőségeket. A pedagógiai mérés szakterület megerősödése, az új típusú mérési rendszerek beépülése a közoktatásba és az érettségi vizsga reformja átalakította a mérőfeladatokról alkotott elképzeléseinket is. Sok olyan kiadvány jelent meg, amely feladatokat tartalmaz: például készségfejlesztő programcsomagok, munkáltató tankönyvek, vizsgafelkészítéshez használható segédanyagok, gyakorlókönyvek. Ezek alapján a tanároknak napi szükségletük az, hogy a feladatkészítés szabályaival tisztában legyenek: meg tudják ítélni az egyes feladatok minőségét, a céljaikhoz tudják alakítani a különböző kiadványokból átvett kész feladatokat, vagy maguk készítsenek ilyeneket.
A helyzetet nehezíti, hogy a feladatokkal kapcsolatos tudás szétdarabolódva jelenik meg. Egyrészt a pedagógiai mérés szakterület nagyon sok tapasztalást és eredményt halmozott fel a feladatok készítésével, minőségével és működésével kapcsolatban, ezenkívül a tananyagfejlesztés és a készségfejlesztés terén is sok az általános pedagógiai tapasztalat, ettől részben függetlenül az egyes tantárgy-pedagógiák is foglalkoznak a készségfejlesztés problémájával, és ez érdekes lehet feladatfejlesztési szempontból is.
A könyvben a feladatfejlesztés lényegi elemeit foglalom össze úgy, hogy párhuzamosan tárgyalom a tanítási folyamatban használt feladatok és a mérőfeladatok kérdését, hiszen a mérésből sok tanulság átvihető a tanítási folyamatra is. A munka során azokat a szabályszerűségeket emelem ki, amelyek tantárgyfüggetlenül is érvényesek, és természetesen különböző tantárgyterületekről származó példákat hozok. Szemléletemet és tapasztalataimat nyilvánvalóan meghatározza, hogy hosszú időn keresztül az idegennyelv-tudás mérésével foglalkoztam. A nyelvvizsgáztatás hagyományai és jelentős piaci lehetőségei miatt ezen a területen komoly tapasztalat és kutatási eredmény gyűlt össze a méréssel és a mérőfeladatokkal kapcsolatban. Arra teszek tehát kísérletet, hogy összefoglaljam, mi szűrhető le ebből a módszertani kultúra, a készségfejlesztés területe számára, azaz mire használhatják ezt a tudást a gyakorló tanárok.
Az 1. fejezetben először a témához tartozó alapfogalmakat tisztázom, leginkább a feladat fogalmát próbálom meghatározni. Ezt követően, a 2. és 3. fejezetben, a feladatok különböző tipizálása segítségével igyekszem megmutatni a feladatokban rejlő számtalan módszertani lehetőséget. A 4. fejezetben a mérőfeladatok fejlesztésével foglalkozom, összegzem mindazt, ami a vizsgaminőség és a feladatminőség terén megtanulható a vizsgáztatásból. Ennek a gazdag szakterületnek a technikai és a méréselméleti részével nem foglalkozom, alapvetően a feladatfejlesztésre koncentrálok. Az 5. fejezetben a fejlesztőfeladatok készítésével és minőségével foglalkozom részletesebben. Kitérek ennek kapcsán a feladatminőségre, néhány feladattal kapcsolatos tévhitre, és konkrét példák segítségével próbálom feltárni azokat a törvényszerűségeket, amelyek abban segítik a tanárt, hogy a fejlesztési vagy tanulási céljaihoz igazítsa a feladatait. Az együttműködésen alapuló feladatokkal egy önálló fejezetben foglalkozom (6. fejezet), hiszen ez az a terület, amely nagyon sok lehetőséget tartogat a tanár számára ahhoz, hogy az oktatás tömegesedéséből, illetve a heterogén tanulói csoportok létéből természetesen következő napi kihívásokkal megbirkózzon. A következő fejezetekben arra teszek kísérletet, hogy nagy mítoszokkal számoljak le, és bebizonyítsam, hogy a napi tanítási gyakorlatban nem érdemes a vizsgák befolyásának túl nagy teret engedni: a 7. fejezetben a fejlesztés és a mérés különbségeit részletezem, a 8. fejezetben pedig az osztálytermi mérésben rejlő lehetőségeket próbálom meg feltárni. A 9. fejezet az összegzés, ebben a fejezetben különböző kérdések és feladatok segítségével az olvasó áttekintheti és összegezheti a fontosabb tartalmakat.
A könyvben sok mintafeladattal találkozik majd az olvasó, amelyek vagy különböző tananyagokból és vizsgákból származó példák, vagy saját fejlesztésű modellfeladatok. A mintafeladatok egy részét többször is használjuk majd, a könyv különböző részeinél elemezzük vagy módosítjuk őket, ezért a feladatokhoz érdemes újra és újra visszatérni. Ezt megkönnyíti a könyv végén található összefoglaló lista a mintafeladatokról.
Minden fejezet végén van egy rész (Az én feladatkönyvem), amelyben valódi, megoldandó feladatok találhatók. Ezek abban próbálják segíteni az olvasót, hogy a tartalmakat azonnal "használatba vegye", saját szükségleteihez igazítsa. Nyilvánvalóan másféle problémákkal szembesülnek ugyanis a különböző tantárgyi területeken dolgozó tanárok, de természetesen a tanulók életkora szerinti különbségekből is jelentős eltérések következnek.
A könyvet leginkább gyakorló vagy leendő tanároknak ajánlom, hasznos lehet azonban tankönyvszerzőknek vagy vizsgák mellett dolgozó feladatíróknak is. Alapvetően tankönyvként érdemes használni tanárképzésben, tanártovábbképzésben vagy önképzésben, de a folyamatos feldolgozás után kézikönyvként is szolgálhat konkrét problémák megoldásához.
A szakterület sajátosságaiból fakadóan tipológiákat, folyamatábrákat és ellenőrző listákat is adok az egyes részterületekhez. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a feladatkészítés nagyon érdekes és kreatív terület, ahol a mintakövetés, a modellek megértése csupán kiindulópontnak tekinthető. Nem szeretnék a strukturálási kísérletekkel dogmákat teremteni. Arra biztatnám inkább a felhasználót, hogy a különböző területekről származó példákat ötletadásnak, inspirációnak tekintse, és a saját tanítási helyzetéhez, az éppen érvényes pedagógia céljaihoz képest értelmezze, alkalmazza és fejlessze tovább ezeket. Az átgondolt, jól felépített feladatokra épülő tanítási folyamat érdekes és változatos, továbbá (remélhetőleg) szellemi kihívást jelent a tanulónak, ám az ilyen feladatsor létrehozása komoly intellektuális kaland lehet a tanár számára is. A könyvvel azt szeretném bizonyítani a tanároknak, hogy feladatot készíteni jó, érdemes tehát rászánni az időt és az energiát.
Einhorn Ágnes