Dupka György
Magyar irodalmi élet és írásbeliség Kárpátalján
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
Bevezető helyett
I. A MAGYAR SZELLEMI ÖRÖKSÉG
1. Középkori kultúrközpontok, könyves műhelyek, könyvmásolók, fordítók
2. A régi magyar irodalom számon tartott képviselői
3. A kuruckor irodalma
4. Vidékünkre látogató írók a magyar felvilágosodás korában
5. A Petőfi-kultusz
6. Az irodalom ikonjai vidékünkön
7. Írók, költők, művek a századforduló után
II. IRODALMI ÉLET A KIEGYEZÉSTŐL AZ I. VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG (1867-1918)
1. Az ungvári Dayka Gábor Önképzőkör
2. A Gyöngyösi Irodalmi Társaság
3. A munkácsi Eötvös Irodalmi Önképzőkör
4. A Bereg megyei Úri Kaszinó
5. A Bereg megyei Irodalom- és Műpártoló Egyesület (BIME)
6. A média és könyvkiadás bölcsőhelyei
III. SZELLEMI ÖRÖKSÉGÜNK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN (1918-1944)
1. Az első Csehszlovák Köztársaságban (1919-1938)
1.1. A "ruszinszkóiság"-ból és a "szlovenszkóiság"-ból eredő irodalmi szemléletek
1.2. A kulturális élet magyartalanítása
1.3. Magyar irodalmi centrumok Ruszinszkóban
1.4. A Magyar Írás Munkácson
1.5. A Mozaik Kultúregyesület Ungváron
1.6. Irodalmi és kultúregyesületek Beregszászban
2. A Kárpátaljai Kormányzóság időszakában (1938-1944)
2.1. Az újjászervezett Gyöngyösi Irodalmi Társaság
2.2. A Kárpátaljai Tudományos Társaság (KTT)
2.3. A "múltat folytató" írók a "magyar korszakban"
IV. IRODALMI ÉLET A SZOVJET IDŐSZAKBAN (1944-1991)
1. Kommunista diktatúra és etnikai tisztogatás Zakarpatszka Ukrajnában (1944-1946)
1.1. A "lefejezett" értelmiség
1.2. Lágerirodalom a "semmi" korszakában
1.3. A Munkás Újság a háború után
2. Irodalmi élet a Sztálin-korszakban (1946-1953)
2.1. A "szovjet szellemű" irodalmi élet úttörői
2.2. A Kárpátaljai Magyar Irodalmi Egyesület
3. Szovjet-magyar évkönyvek, almanachok (1954-1958)
3.1. Az Új Hang
3.2. A Szovjet Kárpátontúl
3.3. A Kárpátok
4. Irodalmi élet a "desztalinizáció" korszakában (1953-1965)
4.1. 1956: "elhajló" magyar írók, politizáló csoportok
5. Könyvkiadás, évkönyvek
5.1. A Kárpáti Kiadó magyar szerkesztősége
5.2. A Kárpáti Kalendárium
6. Az értékelhető irodalom kialakulása, fejlődése (1965-1991)
6.1. Együtt: az első szamizdat folyóirat
6.2. A Forrás Stúdió
6.3. A hatalom minősített támadásai
6.4. A polgárjogi mozgalom "beadvány-háborúja"
7. A stagnálás évei
7.1. A Területi József Attila Irodalmi Stúdió (1971-1981)
8. Összefogás irodalmunk "felnőtté válásáért"
8.1. József Attila Irodalmi Stúdió: az elmozdulás, a Lendület évei (1981-1987)
8.2. A József Attila Alkotóközösség, 1988
8.3. Józsefattilások kiadványai a Kárpáti Kiadónál
8.4. Az Évgyűrűk-sorozat
8.5. Vergődő szél: az első hiteles antológia
8.6. Írók a nemzetiségi önszerveződés útján
V. IRODALMI ÉLETÜNK UKRAJNÁBAN (1991-2016)
1. Válságban vagyunk, de "lobognak őrtüzeink"
2. Az állami könyvkiadás monopóliumát megtörő magánkönyvkiadók
2.1. A Kárpáti Kiadó magyar szerkesztőségének felszámolása
2.2. Galéria Kiadó, UngBereg Alapítvány
2.3. Mandátum, Hatodik Síp Alapítvány (Hatodik Síp Könyvek sorozat)
2.4. A Tárogató Lap-és Könyvszerkesztőség
2.5. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) kiadványai
2.6. Az Intermix Kiadó, Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozat
3. Irodalmáraink anyaországi szellemi műhelyekben
3.1. A Magyar Írószövetségben
3.2. A Tokaji Írótáborban
3.3. A Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportja
3.4. A Hármashatár Irodalmi Társaság
4. Folyóiratok a rendszerváltás előtt és után
4.1. A Hatodik Síp
4.2. A Pánsíp, Pánsíp-almanachok
4.3. A Véletlen Balett
4.4. A rendszerváltás alatti független sajtótermékek Kárpátalján
4.5. A Kárpátaljai Minerva
5. Fórumok, irodalmi szerveződések az ezredforduló után
5.1. A netPánsíp, BDK-blog
5.2. Vélemények a kárpátaljai magyar irodalomról
5.3. Az Együtt
5.4. Az Együtt-írótábor
5.5. A Kárpátaljai Hírmondó
5.6. Tehetséggondozási színterek, újabb írógenerációt indító kiadványok
5.7. Kovács Vilmos Irodalmi Társaság: az új írógeneráció szellemi műhelye
Epilógus
Függelék
Az irodalmi élet fontosabb eseményei 1918-2016
Az Intermix Kiadó Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozatában megjelent kiadványok katalógusa 1992-2016
Bevezető
Mint azt Vári Fábián László költőnk remekül megfogalmazta, "a felnégyelt Haza" előtti "négymegyényi" régió irodalmi öröksége mindig az egységes magyar irodalom és műveltség része volt és maradt mindmáig. Az egykori Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyék területén kialakult szellemi-kulturális örökséget ma is tudatosan őrzi a kárpátaljai magyar közösség. Ugyanakkor nem beszélhetünk teljesen önálló, autentikus kárpátaljai magyar irodalmi hagyományról, mivel Kárpátalja politikai története, kulturális önszerveződése lényegében az I. világháborút követően, 1918, illetve 1919 végén kezdődött, amikor a nagy történelmi-társadalmi fordulatok következtében vidékünk megyéinek határai és az országhatár többször megváltozott.
A magyar irodalom, a szellemi kultúra egységét azonban Kárpátalján sem a trianoni szerződés, sem a későbbi kommunista diktatúra nem tudta megtörni. A politika által mesterségesen kialakított soknemzetiségű régióban élő közel kétszázezer fős "új arcú magyarság" - kényszerhelyzetbe kerülve, már az első kisebbségi korszakban - hozzálátott a magyar kultúrára és önmagára jellemző kultúrtáj kiépítéséhez. Egymást váltó, elkötelezett értelmisége - anyaországi támogatással - nemzeti identitást erősítő szellemi barikádokat, fellegvárakat épített és épít ma is, intézményeket, műhelyeket, érdekvédelmi szervezeteket stb. hoz létre, hogy az itteni magyarság szláv tengerbe való beolvadását meggátolja.
...
Történelmünk, hagyományaink gazdagságát, az irodalmi és kulturális eseményeket, a különböző korok szellemi örökségének leltárát tudós elődeink, helytörténészeink, irodalmáraink (Mészáros Károly, Balajthy József, Tabódy József, Lehoczky Tivadar, Sass Andor, Szirmai Antal, Doby Antal, Komáromy András, Szilágyi István, Simonchich Ince, Mihályi János, ifj. Pap József, Váradi-Sternberg János, Keresztyén Balázs, S. Benedek András, Soós Kálmán és mások) eddig kiadott műveikben már rég bemutatták.
Az újabb nemzedékhez tartozó Csatáry György és Zubánics László helytörténész, Penckófer János és Csordás László irodalomtörténész és mások folytatják az elődök kutatói munkásságát, eredményeiket rendszeresen publikálják. Penckófer János kárpátaljai magyar író, költő, kritikus, irodalomtörténész teljesítménye rendkívül fontos, hiszen Pál Györgynek a kárpátaljai magyar irodalom történetét ismertető monográfiáját meghaladva, Eperjesi Penckófer János néven Tettben a jellem. A magyar irodalom sajátos kezdeményei Kárpátalján a XX. század második felében címmel megírta az eddigiekhez képest legalaposabb irodalomtörténeti munkát, amit az anyaországi szakmabeliek is nagyra értékeltek. Idézet Márkus Béla irodalomtörténész recenziójából: "Eperjesi Penckófer János úttörő szerepű kötetében tűnődésre okot adó paratextusok szerepelnek. Ilyen a cím is, a felcím is, a mottó is. A cím többszörösen. Egyrészt mert elüt a várttól, a szokásostól - nem a ' kárpátaljai magyar irodalom' mára már elfogadott fogalmát használja, hanem az elkülönítés helyett az egybetartozás tényét érzékeltető 'magyar irodalom... Kárpátalján' kifejezést. Illyés Gyula 'ötágú síp' metaforáját nem úgy gondolja tovább, hogy a 'hatodik síp' lenne az Ungváron, Beregszászon megszólaltatott, hanem hogy 'síp' ez is, csak éppen nem Pozsonyban, Újvidéken, Kolozsvárott vagy Budapesten, nem a Felvidéken, a Délvidéken vagy Erdélyben, netán Magyarországon fújják. Kárpátalja itt tájat, tájegységet jelöl, mondhatni úgy, mint Kemenesalja jelölt egykor, vagy Bükkalja jelölhetne például. A vidék másokétól elütő, jellegzetes vonásai hangsúlyozódnak: a különbséget a couleur locale, a helyi szín mutathatja. A természeti környezet, nem pedig a hatalom természete. S ez az, másrészt, ami a címben jelzett magyar irodalmat mintha kivonná az államhoz tartozás, az állami intézményi létezés keretei közül. A történelemnek olyan kényszere alól is, mint amilyenre a szocializmus hosszú évtizedeiben a hivatalos elnevezés, a 'kárpáton túli' utalt, Moszkva (vagy Kijev) irányából, nem pedig Budapest felől szemlélve ugyan e nemzetiségi kultúrát, de sohasem követelve meg, hogy - a többi szomszéd államéhoz hasonlóan - ennek az országnak a neve is szerepeljen a megnevezésben, valahogy ekképp: szovjetunió(bel)i magyar irodalom. A cím, harmadrészt, úgy hívja fel magára a figyelmet, hogy jelzős főnevű bővítménye, a 'sajátos kezdeményei' az alanya - vagyis mintha a magyar irodalom egésze helyett csupán a kárpátaljai különös próbálkozásokat vizsgálná (a kezdemények régies formában ezt jelentik), nyomatékosítva, hogy léteznek ilyenek."
Ezzel szemben Balla D. Károly lesújtóan vélekedett internetes naplójegyzetében: "...munkája tendenciózus, szakmaiatlan, sok helyen rosszindulatú. Esztétikai értékelés helyett inkább erkölcsi ítéletekre épül, ráadásul eközben kettős-hármas mércével mér. (Egyébként ez, több évvel a megjelenése után, már alig kelt bennem rossz érzést. Még az sem, hogy miközben már írta a monográfiáját, magánbeszélgetéseinkben nagyjából az ellenkezőjét vallotta annak, mint amit a könyvébe beleírt.)" Egy korábbi naplóbejegyzésében gúnyolódva élcelődött, miszerint őbenne "szánalmat kelt a szerzőnek az a görcsös igyekezete, hogy bizonyítson. Ráadásul nem is magának, hanem nagyjából Görömbei tanár úrnak..." Másik lekicsinylő véleménye szerint Eperjesi Penckófer János "a népnemzeti trendnek" való elvtelen megfelelni-akarással írta meg könyvét. Az avantgárd-kísérleteiről ismert Balla D. Károly megkérdőjelezi "az irodalom pótlólagos feladatait", szűk baráti körével együtt szembefordul az úgynevezett "kollektivista kárpátaljai hagyományokkal", elveti azokat.
Vajon mit ért Balla D. a "kollektivista kárpátaljai hagyományok" fogalma alatt? Ha létezik ilyen hagyomány vidékünkön, miért kell elvetni? Mikor és hogyan alakult ki irodalmunkról és irodalmi életünkről kétféle vélemény? Kinek jó ez? Ezekre és hasonló kérdésekre keresek választ, amikor megpróbálom számba venni a magyar irodalmi élet és írásbeliség "életrajzát" és kiteljesedését Kárpátalján. Azzal a szándékkal, hogy jobban megismerhessük múltunkat, "leltárba" vehessük hagyományainkat, s hogy az eddigi sikerek és kudarcok tudatában, szellemi értékek birtokában tegyük tovább dolgunkat az itt élő magyar közösségért.
A több évtizedes itteni történések alaposabb elemzése és a munkásságukkal Kárpátaljához kapcsolódó írástudók szellemi teljesítményének az egyetemes magyar irodalom tükrében való hiteles értékelése a jövő irodalomtörténészeinek feladata.