---

Tartalom

ELŐSZÓ

Bocskor Andrea: Rehabilitációs törvények - EU-s vonatkozások. A totalitárius rendszerek áldozatainak rehabilitálása az EU-ban
Répássy Róbert: A kommunizmus bűnei és áldozatai Magyarország Alaptörvényének tükrében
Brenzovics László: Rehabilitációs törvények - ukrán szabályozás
Máthé Áron: Tettesek és áldozatok, győztesek és vesztesek Közép-Európában a második világháború idején - gondolatok fogalmi kereteinkről a XX. századi történelemben
Ötvös István: Másodlagos haszon. A rehabilitálási folyamat politikai használata, 1953-1963
Bognár Zalán: Szovjet hadműveleti kudarcok - civilek tömeges elhurcolása Magyarországon
Pallai László: Versailles-tól Potsdamig - a kollektív jogoktól a kollektív bűnösségig
Molnár D. Erzsébet: A kárpátaljai elhurcolások történeti háttere a szovjet rendszer kiépítésének idején
Mák Ferenc: Néphatalom és népirtás. A II. razzia a Délvidéken
Ozsváth Kálmán: Boldog Sándor István vértanú újpesti szalézi szerzetes élete
Szamborovszkyné Nagy Ibolya: "Amiről sokáig beszélni sem volt szabad." Lapok Nagybereg meg nem írt történelméből
Váradi Natália: Az 1956-os forradalom kárpátaljai vonatkozásai
Fodor Gusztáv: A Kárpátaljai református egyház élete a sztálini egyházpolitika szorításában
Bendász Dániel: A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye a szovjet megszállás után és ma
Csiszár Imre: Hadifogolytáborok és kényszermunkatáborok, egy letűnt kor szimbólumai. Hajdúnánás és a hajdúnánásiak a szögesdrótok árnyékában
Forró Lajos: Magyarellenes atrocitások a délvidéken 1944-45

A KONFERENCIA FOTÓANYAGAI

---

Előszó

A sztálinista rendszer létrejöttét és annak működését már régóta vizsgálják a tudósok, a jelenkori kutatásoknak a célja pedig, amint azt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Intézete is felvállalta, hogy az eseményeket megélt emberektől szerzett és általuk megtapasztalt eseményeket ültesse be a köztudatba. Az 1944. novemberi elhurcolások a kárpátaljai magyarságra nézve pótolhatatlan emberveszteséget jelentettek, majd néhány évvel ezután a donbászi bányamunkára kényszerítették a kárpátaljai magyarokat, németeket. 1952-ig sorkatonák sem lehettek a Szovjetunióban, mivel megbízhatatlanok voltak a rezsim számára. Továbbá a koncepciós perek állandósult gyakorlatával, a szomszédos országokban történő demokratikus megmozdulások vérbefojtása révén, az emberi lelkeket folyamatosan félelembe tartották.

A kommunizmus áldozatairól beszélni és arról konferenciát tartani ma is aktuális feladat. A számos ki nem beszélt történeteket és teljes egészében fel nem tárt történelmi eseményeket közkincsé tenni elsősorban a történészeknek a kötelessége. A népirtó rezsimek természetét, ideológiáját és céljait általában már ismerjük. A szakma azonban még adós az egyszerű ember által megélt sorsok feltárásával. Igen, mondhatnánk, hogy a történetek, a lágernaplók, a fogvatartottak életkörülményei részben hasonlóak, de ha figyelembe vesszük a mögötte álló emberek sorsát, akik sajátosan nyomorúságos körülmények között élték meg a történteket, már túlléptünk a történelmi tényeken, már a gúzsba kötött emberi lélek mivoltát feszegetjük.

A kommunizmus korszaka az 1917-1991 közötti időszakra terjed ki. Azonban jól tudjuk, hogy az egyén szempontjából a korszak által generált szociális-gazdasági és mentális problémák nem múltak el. Joggal tehetjük fel a kérdést ma: megszűntek-e az érintett emberek fejében, azaz gondolkodásában a rendszer beidegződései? A tapasztalat az mutatja, hogy még sokan nem szabadultak meg teljesen ettől a felfogástól. Ismeretes, hogy még a XXI. században is vannak kommunista alapú államrendszerek.

Annak ellenére, hogy a Szovjetunió szétesése után megváltozott a politikai légkör, a félelem milliók lelkében még sokáig megmaradt. Ez akkor is bizonyítást nyert, amikor Intézetünk egy kérdőíves felmérés kapcsán mélyinterjúkat készített a mára már oly csekély számú egykori internálttal. A válaszok egyrészt a megbékélést sugallták, másrészt még ennyi év után is észrevehetően félelmet tapasztalhattunk.

Jövőnk rendezésébe csak akkor foghatunk sikerrel, ha már számot adtunk a múlt által felvetett legégetőbb kérdésekről. Ezen kérdések egyike a kárpátaljai magyarság 1944. évi elhurcolása, a málenkij robot, illetve a donbászi kényszermunka. Ezen le nem zárt témaköröket feszegetve, konferenciánk tudós előadói ismertethették új kutatásaik eredményeit. Az értekezések számos új adatot vittek be a tudományosság vérkeringésébe és közelebb hozták számunkra a magyarságon túl a szomszédos népek vészkorszakait is.

Itt szeretnénk megköszönni a Magyar Igazságügyi Minisztériumnak, személyesen Dr. Trócsányi László miniszter úrnak támogatását a konferencia programjának lebonyolításában.

Beregszász, 2016. január 15.

Dr. Csatáry György,
a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont vezetője

---