B. Virághalmy Lea
A Cserepár naplója
Historioszociográfiai áttekintés a XIX. század Magyarországából
TARTALOM, BEVEZETŐTartalom
BEVEZETŐ
A címről
Az emberről
A módszerről
Rövidítésjegyzék és felhasznált irodalom
A CSEREPÁR NAPLÓJA
Előszó
ÉLETE
A gyermekkor évei (1826-1842)
Egyházi évek (1842-1851)
A nemzet évei (1851-1862)
Évek a liberalizmus jegyében (1863-1874)
A halál éve? (1875)
UTÓÉLETE
Rövidítésjegyzék és felhasznált irodalom
VIRÁGHALMI FERENC MŰVEINEK BIBLIOGRÁFIÁJA
Bevezető
"A cím dolga nem az, hogy fegyelmezze, hanem az, hogy összezavarja az ember gondolatait", ezért "A Cserepár naplója" magyarázatra, pontosításra szorul. Disszertációmban azt kutatom, hogyan határozta meg a múlt századi Magyarország közgondolkodása, mindennapjai egy átlagos, fizetett értelmiségi sorsát. A jellemző szellemi magatartást, hozzáállást vizsgálom ebben a körben, az ükapám (Blumentritt, majd 1851-től Virághalmi Ferenc ) életén keresztül - az eltűnt családi dokumentumok miatt kizárólag könyvtári és levéltári kutatások alapján. Egyéniségén túlmutató tapasztalataiból, elvárásaiból kibontakozó történelmi lélekrajz ez, korának jellemző, elgondolkodtató példája, melynek nem eléggé hangsúlyozott szerepe jelentős a nemzeti önismeret, korszerű történelemszemlélet alakításában is. Virághalmi irodalmi és történeti forrásértékkel bíró művében, az "Egy cserepár naplójá"-ban a Világos után elfogott honvédtisztek két éves keserves osztrák kényszerkatonaságát festi le a cenzúra miatt nem memoár, hanem regényalakban. Ő a napló hőse, a rangját és hazáját vesztett fehér egyenruhára húzott fekete harisnyás gyalog: A CSEREPÁR - azaz egy tehetséges, törekvő, keresztény gyökerekből táplálkozó, de annak lényegétől megfosztott, az alól "felszabadított" és ezzel lefokozott ember. AZ EMBER, kinek fogalmát a bevezetésben értelmezem, s érintem életrajzának, mint fogalomnak metafizikai alapjait, filozófiai vonatkozásait a XIX. századi Magyarország által meghatározott kultúrkörben.