Tartalom

Előszó

Az 1960-as években Tóth Anna nyugdíjas tanárnő mintegy háromszáz darabból álló képeslapgyűjteményt ajándékozott egy fiatal zenetanárnőnek. Jól ismerte őt, hiszen Hegedűs Mihályné (született Gerley Sarolta) főiskolásként négy éven át a tanárnő győri lakásában élt.

Néhány évvel ezelőtt, miközben a Hegedűs-család váci lakásában a képeslapokat rendezgettük, a "Panni néni"-től kapott lapokat nézegetve fokozatosan kibontakozott előttünk egy vidéki középosztálybeli tanárnő világa. Ekkor fogalmazódott bennünk meg a gondolat, hogy a lapok segítségével bemutatjuk, mennyi mindent elárul néhány tucatnyi képeslap arról, milyen volt egy kisvárosi, polgári iskolai tanárnő élete és karrierje a 20. század első felében.

A képeslapokból meglepően sok adatot megtudhatunk mind a küldő, mind a címzett személyéről, sőt még az ország állapotáról is. A címzéséből kideríthető, mikor hol élt a címzett. A gratuláló lapokból megtudjuk életének fontosabb eseményeit, Tóth Anna esetében például a tanítói, tanári vizsgáit. Az első világháború idején több lapot kapott a frontról, Erdélyből, orosz hadifogságból, de legfőképp az Adriai-tengeri hadszíntérről. Tóth Anna öccse, Tóth László ugyanis az Orjen nevű hadihajón szolgált, ahonnan 1915 és 1918 között számos képeslapot küldött nővérének. A háborút követő nehéz évekből viszonylag kevés lap maradt fenn, a legérdekesebb talán a németországi inflációt szemléltető képeslap a 2,7 millió márkányi bélyeggel. A képeslapok sokat elárulnak a korabeli középosztály életéről, szokásairól, mindennapi gondjairól: a fürdőhelyekről (Balaton, Hévíz, Harkány) küldött üdvözleteikben sokszor egészségi állapotukról is beszámolnak. A külföldről érkezett lapokból kiderülnek a kor népszerű úti céljai: elsősorban Ausztriába, Németországba és Olaszországba utaztak.

A gyűjteményben nagyon sok olyan darab van, melyek híres vagy kevésbé híres festmények reprodukcióit ábrázolják, de többségben vannak a városokat, falvakat, tájakat bemutató lapok. Megjelenik a politikai propaganda is, például néhány első világháborús lapon, a 30-as években pedig néhány irredenta témájú képes levelezőlap is érkezett Tóth Anna címére.

A képeslapok feladói sok esetben rejtve maradnak előttünk. A családtagokat nagyrészt be tudtuk azonosítani, de sok barátnőnek, ismerősnek, kollégának csak a keresztnevét vagy becenevét tudjuk. Egy jól ismert név két lapon is előfordul (1919-ből és 1924-ből): Sík Sándor költő az aláírásán kívül egy rövid verssort is papírra vetett egy Velencében kelt képeslapon. 1909 júniusában pedig a soproni polgári fiúiskola IV. B osztálya írt Tóth Annának egy üdvözlőlapot a sikeres érettségi vizsgájuk után.

Gyűjteményünkben 1945-ig közöljük az összes képeslapot, melyet Tóth Anna kapott ebben az időszakban. Néhány lap címzettje öccse, László, illetve édesapja, Tóth Ignác. Az első képeslapot 1901-ben bátyja küldte neki a kismartoni leányiskolába, a kötetben közölt utolsó lapon pedig unokaöccse, ifjabb Tóth László tájékoztatja arról 1944 októberében arról, hogy még életben van.