---

Tartalom

ELŐSZÓ

ELSŐ RÉSZ - A filozofikum esztétikummá való átlényegülésének folyamata Az ember tragédiájában
I. fejezet. Filozofikum és esztétikum kölcsönviszonyáról néhány kritikatörténeti vonulatban
II. fejezet. Az ember tragédiája másképpen értéséről
1. A másképpen értés tényezőiről és folytonosságáról
1.1. Az alkalmazás mint az értelmezés pragmatikussága
1.2. A Tragédia hatványozott hermeneutikai természete
2. Az értelmezés szabadsága
2.1. A Tragédia hermeneutikai feltölthetősége
2.2. Az értelmezés szabadsága és meghatározottságai
III. fejezet. Hogyan lényegül át a filozofikum esztétikummá Az ember tragédiájában?
1. Az átlényegülés folyamata és fordulópontjai
1.1. A Tragédia filozófiai forrásairól és párhuzamairól
1.2. Filozofikus diskurzusok és narratívák, gondolati horizontok és diszkussziók
1.3. Nyitottság, kérdésfeltevések és a válaszvariációk jellege
1.4. Világmagyarázó, értelemadó, lét- és önértelmező filozófiai hermeneutika és argumentáció
1.5. A filozofikum sajátos dialektikája és a filozofikus problémakörök formaalkotó elve, mintázata
2. A feszültségteremtés mint az intenzív esztétikai hatás forrása
3. A megformált filozofikus problémakörök szabályozott nyitottsága
3.1. A két-világ és az eszme megvalósíthatósága problematikája
3.2. Monizmus és dualizmus, az abszolút és/vagy a relatív Lucifer
3.3. Értelemadás és értelemhiány, Ádám bizonyos bizonytalansága és bízása
3.4. Szabad akarat és determináció
4. Az "és mégis" küzdés filozofikuma és romantikus "új" mítosza
IV. fejezet. Az ember tragédiája filozofikumának transzformációi más műalkotásokban
1. A Tragédia könyv-illusztrációinak intermedialitása
2. A Tragédia filozofikuma a színházi ősbemutatón
3. A Tragédia első 'továbbírása' - Czóbel Minka Donna Juanna
4. A Tragédia létmódja a zenében
5. Inspiráció és szabad adaptáció - A Tragédia és az animációs film

MÁSODIK RÉSZ - A filozofikum esztétikummá való átlényegülésének kísérletei
I. fejezet. A madáchi alkotófolyamat 'szabálytalanságairól'
II. fejezet. A madáchi líra 'más-ízűségéről'
1. Képalkotás és reflexió
2. A halál témájú versek filozofikuma
3. Az 'egymásba-játszás'
4. Ellentételezések, kétszólamúság, nézőpontváltások
5. A két-világ narratívája a madáchi lírában
5.1. A két-világ szétszakítottsága
5.2. A két-világ közötti kapcsolódás lehetőségei
6. Filozofikum töredékekben - versek sorozatában
III. fejezet. "nem egy kimondott elvében" - a Tragédia, A civilizátor, a Mózes
IV. fejezet. Madách Imre "széptani" tanulmányairól

HARMADIK RÉSZ - Filozofikum és esztétikum kölcsönviszonyának művészetfilozófiai tendenciái
I. fejezet. Platón művészet- és költészetellenessége
II. fejezet. 'Kisemmizte' volna a filozófia a művészetet?
III. fejezet. Filozófia és művészet, filozófia és költészet együttlevősége a korai jénai romantikus esztétikákban és a madáchi életműben

UTÓSZÓ HELYETT
JEGYZETEK
FELHASZNÁLT IRODALOM

---

Előszó

Filozofikum és esztétikum kölcsönviszonyáról - kiemelten a madáchi életműben című jelen könyvem a Madách Irodalmi Társaság által a Madách Könyvtár 81. köteteként 2013-ban megjelentetett, A bölcselet átlényegülése esztétikummá - középpontban Madách Imre Az ember tragédiája című művével monográfiám jelentős mértékben bővített, továbbgondolt formája. Egyben folytatása is a madáchi életmű egésze, a Tragédia hatástörténete valamint a relevánsnak mutatkozó tágabb művészetfilozófiai, esztétikai és komparatisztikai kérdéskörök irányába. Mindenekelőtt köszönöm a Madách Irodalmi Társaság hajdani és jelen vezetőségének, szakmai lektoraimnak, hogy e könyvem kiadását gondozták és támogatták: Andor Csabának, Bene Kálmánnak, Bene Zoltánnak és Varga Emőkének.

Monográfiám első terjedelmes része filozofikum és esztétikum kölcsönviszonyának egyik alapvető kérdésére épül: hogyan lényegül át a filozofikum esztétikummá a madáchi életműben. Lehetséges válaszom egyrészről Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének vizsgálata során prezentálom, mivel a bölcselet esztétikummá való átlényegülésének 'sikerült' folyamatát, esztétikai hatásának erejét, számos poétikai, nyelvi 'sikerületlensége' ellenére is, a már másfél évszázada folytonosan értelmezett és hatásában máig jelenvaló (a szöveg, mint pretextus, illetve mint premédium más műalkotásokban manifesztálódott átváltozásai révén is továbbélő) volta bizonyítja. A második részben kutatásom számottevően kiterjesztem a fő mű árnyékában maradt Madách-líra és néhány drámai alkotás filozofikumának esztétikummá való átlényegülési kísérleteire, mint e kölcsönviszony másik formájára. Majd a harmadik részben egy két és fél évezreden átívelő művészetfilozófiai kontextusban mutatom be e kölcsönviszony alapvető tendenciáit.

A filozofikum esztétikummá való átlényegülésének folyamata Az ember tragédiájában című első részben problémafelvetésem: a Tragédia filozofikuma hogyan válik képessé egy másfajta működésre, úgy, hogy az élménnyel, esztétikai minőségekkel és erőteljes hatással bíró esztétikummá lesz? Tematikáját tekintve a bölcselet esztétikummá való átlényegülésének folyamatként való felfogását; e kutatási téma felvetésének szükségességét indoklom a Tragédia kritika-, illetve értelmezéstörténetének főbb vonulataira való kitekintéssel, majd összegzem a másképp-értések hermeneutikai sajátosságait. Feltevésem a gadameri hermeneutika, a jauß-i recepcióesztétika és a hazai hermeneutikai esztétikai elméletek (és előfutáraik) néhány tézisének alkalmazásával alakítom ki, ahogy terminológiai rendszerem is, miszerint a Tragédia esztétikumának főbb minőségei, a formálás hogyanja mellett hatásának, utóéletének milyenségében mutatkozik meg, így a másképpen értések lehetőségében, hermeneutikai természetében, feltölthetőségében és nyitottságában. A hatás, az utóélet felől megmutatkozó hermeneutikai, esztétikai minőségekből kiindulva alakítom ki a Tragédia filozofikuma esztétikummá való átlényegülési folyamatára vonatkozó feltevésem, melynek művészetfilozófiai alapja az értelmezés szabadsága. Majd bizonyításképpen szövegközpontúan elemzem a filozofikum esztétikummá való átlényegülési folyamatát és fordulópontjait, a filozofikum formálódási folyamatát és formaelveit, egyben kitekintve a Tragédia filozofikumának más műalkotásokban manifesztálódott átváltozásaira is. A Tragédia annak ellenére, hogy 'nem tökéletes' mű, hogy esztétikai értékelése máig vitatott; mégis változatos értelmezéstörténete, valamint hatása, így "kulturális teljesítményjellege" (a legkülönbözőbb művészeti transzformációk, mégpedig az illusztrációk, az adaptációk, a továbbírás és továbbgondolás illetve az inspiratív hatás) révén megmutatkozó széles spektrumú "bűvölete" miatt is kiemelkedő műalkotás a magyar irodalom történetében. A már másfél évszázada megnyilvánuló esztétikai hatásereje okán hiánypótlónak vélem e műalkotás azon hermeneutikai és esztétikai sajátosságait bemutatni, melyek e folytonossá vált jelenvalóságát működtetik. Ez indokolja a Tragédia produktív, más műalkotásokban rögzült továbbélésének, az irodalmi szöveg átváltozásainak komparatisztikai vizsgálatát is, elsősorban a madáchi filozofikum más műalkotásokban történő átlényegülése felől.

Kutatásom metodikája és eredményei igazolták Gadamer radikális kijelentését: "Az esztétikának fel kell oldódnia a hermeneutikában." Mivel az esztétikai sajátosság, minőség és érték a Tragédiáról szóló, a műalkotással kapcsolatos és a műben történő hermeneutikai folyamatokban és keresztmetszetükben bontakozott ki. Az ember tragédiája az esztétikai értékelések szélsőségesen ellentétes vonulatát generálta, jelezve egyben, hogy e mű (többek között) szinte válságba hozta az esztétika hagyományos kategóriáit, a műalkotást, egyfajta esztétikai törvényszerűségek és objektív értékek gyűjteményeként valló felfogást. Így az a tény, hogy a Tragédia máig él és intenzíven hat, nem magyarázható e hagyományos kategóriákkal, ahogy nem érthető meg az a jelenség sem, hogy miként képes generálni egy másfél évszázada folytonosnak tekinthető, terjedelmes és igen ellentmondásos értelmezés-sorozatot, valamint egy, ma már kultúrtörténeti jelentőségű, a különböző művészeti ágak medialitásában folytonosan megújuló jelenlétet.

...

Szeged, 2018
Máté Zsuzsanna

---