SOÓS KATALIN
FÉLPOHÁR ASZÚ
GYERTYAFÉNYBEN

 

FÉLPOHÁR ASZÚ GYERTYAFÉNYBEN

 

Már kezdett a tokajitól álmosodni, amikor az üveg mellett lévő dugón a szám "2002" kiélesedett. Már ennyi éve? Jól emlékszik arra a napra. Dave váratlanul hívta fel. Ma, ma este soronkívül szeretne találkozni vele. Ráér? Hangja várakozásteljes, izgatott volt. Hétközben? Ugyan mi történhetett? Talán... Hiszen már féléve találkozgatnak, viszi őt a kedvenc helyeire: ahol horgászni szokott, egy-egy történelmi városkába, orchidea kiállításra a gyönyörű arborétumba, még koncertre is a katedrálisba. De mindig csak hétvégén. Utóbbi időben az volt az érzése valamit akar mondani, de aztán mindig elhallgatott és gyorsan másról kezdett beszélni.
Egy több száz éves pubba vitte, ahol a füstös gerendák jól mutatták a ház szerkezetét. Az őszi estén a kandallóban igazi fahasábok adtak meleget. A benyílóban éppen két személy fért el egymás mellett a tölgyfaasztalnál. A remek vacsorából egyikük sem tudott rendesen enni. Dave izgatottsága átragadt rá is. Lassan kortyolgatták a Tokajit. Honnan tudott ez szerezni ilyen ritkaságnak számító bort? - szaladt át rajta. Az asztalon fekvő két hosszúszárú vérvörös rózsát nézte a celofánban és várt. Mit is? Maga sem tudta igazán.
Már befejezték a vacsorát, Dave közelebb húzódott hozzá, mélyen a szemébe nézett, a bal kezét két kezébe vette és megcsókolta. Érezte, hogy a férfin is remegés fut át.
- Linda - kezdte -, már régen szeretnék valamit elmondani.
Nagyra nyitott szemmel kíváncsian várta a folytatást.
- Isten nyugosztalja, még a feleségem sem tudott róla.
Meglepődött. Levegőt sem mert venni, amíg a férfi újra meg nem szólalt:
- Én... én...
Nem tudta folytatni, sírva fakadt. Arcát Linda vállába nyomta, könnyei a nyakába folytak. Mint egy kétségbeesett kisgyereknek, simogatta a haját, a vállát.
- Jól van, nincs semmi baj... - duruzsolta.
- Én embert is öltem! - lehelte a fülébe. - Az Öböl háborúban elfogtak az arabok, de megszöktem. A társammal a sivatag felé menekültünk. Már az oázis szélén voltunk, megpihentünk. Egyszer csak ültében eldőlt. Valaki követett minket. Sötét volt. Vaktában szúrtam. Muszáj volt. Vagy ő, vagy én.
Rázta a zokogás. Lassan nyugodott meg. Majd Linda szemébe nézett és mint, aki mázsás súlytól szabadult suttogta:
- Meg tudsz bocsájtani?
A gyertya lángja meglibbent és a tokaji folyékony aranyként csillant a pohárban.

 

 

Ugrás a következő alkotásra vagy vissza a tartalomjegyzékhez.

Irodalmi Rádió Netkötet Program - 2018.