SOÓS KATALIN
FÉLPOHÁR ASZÚ
GYERTYAFÉNYBEN

 

A KIOSZK

 

Flóra lassú mozdulattal megigazította széltől összeborzolt őszülő haját. A Szabadság-híd korlátjának támaszkodott, szemeit gyönyörködve pihentette a Gellérthegy lábához oly harmonikusan illő szálloda jellegzetes épületén. Tekintetével a Királyi várat kereste, majd az Erzsébet-híd fehér sziluettjét és... és akkor megpillantotta a kopott, lapos kicsi épületet a Duna pesti oldalán. Összeborzongott a felismeréstől, igen, ez az az épület, amelyet budapesti sétái során már negyven éve öntudatlanul is, de messziről elkerült. A Nemzetközi Hajóállomást a Belgrád rakparton. Érezte, egyszer szembe kell néznie a történtekkel. Az akkori események most is felkavarták. Igen, akkor negyven éve itt dőlt el az ő élete. De az anyjáé, Kornélia asszonyé is.

Anyja évek óta orvosírnokként dolgozott egy neves kórházban, ahol egyszerűen nem érezte jól magát. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy fogalma sem volt róla, hogy milyen nehéz természete van. Soha nem tudta feldolgozni, hogy híres szépsége és előkelő származása, műveltsége ellenére a férje a három gyerekkel ott hagyta őt egy fiatalabb, egyszerűbb nő kedvéért. Kornélia asszony a válásáig soha nem dolgozott, "háztartásbeliként" nevelte gyerekeit - sűrűn változó bejárónők segítségével. Mondható, hogy nem ismerte a munkahely láthatatlan szabályait, ezért nem is tudott beilleszkedni a valós helyzetbe, a munkahelyi közösségbe. Kívülálló maradt mindig és mindenütt. Kollégái nehezen viselték lekezelő stílusát, kimért, utánozhatatlan, hűvös távolságtartását. Senkivel sem barátkozott és nem kapcsolódott be a munkatársai beszélgetéseibe sem. Nem tételezte fel róla senki, hogy van humora, de nem is tudott felhőtlenül felszabadult lenni a fiatal kollégái között. Amikor ebédeltek, az orvosasszisztensek össze-összenézve kuncogtak a háta mögött, ahogyan Kornélia asszony egyenes tartással, testéhez szorosan simuló könyökkel evett, arról nem is beszélve, ahogyan a zöldborsót is kifordított villájára kecsesen felpakolta. Finomkodásnak vették és utánozni próbálták - sikertelenül. Szó ami szó, sehol nem szerették, az egyik kórházi osztályról a másikra passzolták. Az újabb és újabb áthelyezéseket mártírarccal, rezzenéstelenül vette tudomásul. Hogyan is tudnák megérteni ezek a műveletlen fiatalok az ő különlegességét!

Fölényessége azonban furcsa, cinkos udvariassággá változott az orvosok között, velük ugyanis azonos színvonalon lévőnek érezte magát. A doktorok felfedezték, hogy Kornélia asszony folyékonyan beszél négy nyelven és ezt alaposan ki is használták. Rendszeresen hívatták az igazgatóságra, amikor külföldi orvos-delegációk jöttek vagy bemutató műtéteket kellett ad hoc tolmácsolnia. Savanyú sértődöttségén ilyenkor nyílt egy kis rés és távozáskor jókedvűen köszönt el a munkatársaitól és haza érve áradozva mesélte a sikereit, sőt büszkén vette elő az otthoni szűkösségben ritkaságnak számító ajándék bonbont.
Legtovább az orr-fül-gégész professzor bírta Kornélia asszony természetét, mert felfedezte, hogy adminisztrátora nemcsak szereti, de ismeri is a komolyzenét, sőt nagy opera rajongó. A professzort remek műtéti technikája miatt külföldi kollégák is látogatták és ilyenkor jól jött, hogy a szép Kornélia asszony folyékonyan és szakszerűen fordítja a műtéteket és remek társalgópartnerként elszórakoztatja a külföldi vendégeket. A főorvos, mint az "énekesek torkának karbantartója", sokszor kapott tiszteletjegyeket a hálás, meggyógyított művészektől. Néha nagy kegyesen ezeket átpasszolta alkalmi tolmácsának.
Flóra elmosolyodott magában, mert ezeket az alkalmakat ő is szerette, hiszen ilyenkor ő is eljutott anyjával az Operába. Kornélia asszony ilyen estéken ki volt cserélve, végre elegánsan kiöltözhetett, kalappal, kesztyűben villoghatott a páholyban. Az, hogy igazi szarvasbőr kesztyűt viselhetett a belvárosi maszek kesztyűstől - természetes volt számára. Az soha nem érdekelte, hogy Flóra hogyan, milyen különmunkával szedi össze a pénzt a kalapjaira, drága kesztyűjére. Kornéliát saját magán kívül ugyanis senki és semmi nem érdekelte. Állandó sértődöttségben élt, a világra, a munkatársaira, de legfőképpen volt férjére haragudott, aki el tudta hagyni őt! Ezért kárpótlásul neki minden járt. Hogy a lánya is, Flóra is szolgálta őt, fel sem merült benne.
Igen, itt, ennél a Kioszknál dőlt el az életük. Hogyan is volt ez?

Szinte újra átélte azt az érzést, ami itthon fogadta, amikor több éves szakmai gyakorlattal, 25 évesen, mint szállodai és éttermi üzletvezető hazajött az NDK-ból. Nemhogy a kiküldő anyacége nem akarta visszavenni, de a nagy konkurens vállalat sem akarta alkalmazni. Teli volt lelkesedéssel, a kinti tapasztalatainak hazai környezetben való átadásának vágyával, de sehol nem talált végzettségének és gyakorlatának megfelelő üzletvezetői állást. Végül az utolsó pillanatban elfogadta az Utasellátó Vállalat Közgazdasági osztályán felajánlott állást. A valóságban, mint később kiderült, a kötbérnyilvántartást kellett körmölje. Összevetve eddigi felelősségteljes, változatos és kreatív megoldásokat kívánó munkájával, ezt enyhén szólva is "dögunalmasnak" találta.

Az anyja példája riasztóan éles volt, ezért a munkatársaival mindenütt sikerült jó kapcsolatokat, még privát barátságokat is kialakítania. Magdival például a Munkaügyi osztályról azóta is, máig is jó barátságban vannak.
Igen, itt ennél a kopott kioszknál dőlt el az életük. Az övé is. Ideje szembenézni a történtekkel.

Váratlanul az Élet beleszólt ebbe az állóvízbe, a fölösleges és értelmetlen körmölésbe, hiszen semmilyen következménye nem volt a kigyűjtött elmaradásoknak, mert soha sehol nem hajtották be a kimutatott elmaradásokat. A reménysugár a vezérigazgató döntésében jelentkezett, amikor hívatták a titkárságra. Kertész elvtárs egy új vállalati koncepció megvalósítása miatt kívánt beszélni vele. Az történt ugyanis, hogy a nemzetközi helyzet, a begyűrűző olajválság miatt egyre több valuta kellett az országnak. A Párt Központi Bizottságában úgy döntöttek, hogy az Utasellátó Vállalat nyisson egy valutás boltot a Keleti pályaudvar Nagycsarnokában. Ne csak a Kígyó utcai Konzum boltban lehessen valutáért vásárolni népművészeti termékeket, szuveníreket! Kertész elvtárs őrá gondolt, mint nyelveket ismerő, tapasztalt szakemberre. Tehát holnap menjen ki a Keletibe, nézze meg a helyszínt és számoljon be a látottakról. Várja az ötleteit!
Flóra megdöbbenve hallgatta a Vezért - tud róla?? Felvillanyozódva a lehetőségtől és visszatérve a helyszínről lelkesen tájékoztatta Kertész elvtársat az elképzeléseiről. Dicséretet kapott, hogy milyen jó, praktikus észrevételei voltak az új valutás üzlet belső berendezésének és a nyírségi-borsodi vonatok utasforgalmának figyelembevételével a biztonság kialakítására. De hiába volt minden jó, megint átvágták. Az állást a könyvelésről a német érettségivel rendelkező 20 éves Alizka és Tóth elvtárs szeretője kapta, akinek sem szakmai gyakorlata nem volt és egy szót sem tudott semmilyen idegen nyelven, de szép szőke volt, manöken karcsúságú és jól mutatott rajta a népviseleti ruha, mint egyenruha...

Flóra csalódottan és lehangolva ment vissza a papírjaihoz: kötbérnyilvántartás! Aktakukac! Ettől kezdve komolyabban kezdett állást keresni és kinyílt a füle az ismeretségi körében felmerülő lehetőségek meghallására.
Flórának sok munkájába került, amíg a lányokat betanította és a legszükségesebb német mondatokra megtanította őket. Ez mint később kiderült, nem kerülte el a vezérigazgató figyelmét.
Az Utasellátó Vállalat jelentős publicitással sikeresen megnyitott első valutás boltja nagy feltűnést keltett akkoriban, a Pártbizottságból és mindenhonnan jöttek a vezetők megcsodálni ezt az újdonságot és országos jelentőségű kezdeményezést.

Pár héttel később Kertész elvtárs megint hívatta Flórát. Dicsérettel kezdte és megköszönte! a Keleti pályaudvari valutás üzletben nyújtott segítségét. Az első időszak sikereinek a következményeképpen a vállalat, a Pártbizottság engedélyével, újabb valutás boltot nyithat. A helyszín a Nemzetközi Hajóállomás Belgrád rakparti épületében lenne. Ő, a Vezér, úgy döntött, hogy ezt az egyszemélyes üzletben lévő állást Flórának ajánlja fel. Menjen el a helyszínre, nézze meg azt a kis helyiséget az épület várótermében. Majd a titkárnő leszól a hajóállomás vezetőjének, tőle elkérheti a kulcsot. Menjen, nézzen körül! - szinte sürgetve ismételte, - találja ki hogyan lehet berendezni és mennyi idő kell az átalakításhoz, hogy minél előbb megnyithassák az Utasellátó Vállalat új valutás üzletét.

Munka után hazafelé menet Flóra rögtön bement a Hajóállomásra körül nézni. Nem szólt ő senkinek. Érdeklődve, nyitott szemmel megfigyelt mindent, az üzemeltetés során előfordulható összes lehetőséget szakmailag végiggondolta.
Otthon az anyja olyan állapotban volt, hogy végre a másikra is oda tudott figyelni és nem az örökös sérelmeit ismételgette ezredszerre. Így Flóra elmesélte neki a Vezér ajánlatát, hangsúlyozva, hogy egyszemélyes üzletről van szó, nem kell egyetlen kollégához sem alkalmazkodni, nincs főnök, csak a központban egy ember van, akivel kapcsolatot kell tartani. Leírta a Kioszk - mert magában így nevezte el, mert tudta, hogy Kornélia ízlésének ez jobban megfelel, mint a "bodega"- elhelyezkedését, méretét, a teendőket. Nem ragozta túl, de hangsúlyozta, hogy itt csak külföldi vásárlók lesznek, lehet a németet, angolt, franciát gyakorolni, amit már régen nem használt. Igaz, meg kell tanulni a különböző pénznemeket, az átváltást. De jó lesz ott egyedül, nem dirigál senki. Anyjának tetszett a lehetőség: ez mégis jobban megfelel majd neked, mint a kötbérnyilvántartás! Kár a te képességeidet ilyesmire pazarolni - mondta.

Flóra senkivel nem beszélt a kapott állásajánlatról, de pár nappal később ebéd közben Magdinak, a munkaügyről, aki látta mennyire fel van dobva, titokban elárult pár ötletet, hogyan gondolja a "bodegát" szakszerűen munkahellyé varázsolni és a fapados vasútállomási milliőt idéző hajóállomást átalakítani egy kellemes kávézó-büfévé, ahová bárki beülhet napközben, mert az még nem nemzetközi terület, így téve rentábilissá az üzemeltetést. Barátnője is lelkesedett: Életed végéig itt jól ellehetsz, de ha nem, hát nyugdíjig biztosan, mondta irigykedve. Aztán jól kitárgyalták az új nyugdíjtörvényt, amit Magdi első kézből kapott meg, így jól ismert. Flóra elgondolkodva hallgatta.

Egy hétig mindennap az új állás hírével ment haza, kiszínezve a lehetőségeket. Beszámolt mit intézett a Vezérrel, és hogy szabad kezet kapott! Közben ügyesen faggatta az anyját, hogy mit tervez nyugdíjas éveire, és hogy bizony 6-7 év és eléri ezt a korhatárt. Elmondta, hogyan számolják ki a nyugdíját és hogy a kolléganőjével a munkaügyről meg is csinálták az övét - az elképesztően alacsony, töpörtyűnyi összeg szemmel láthatóan megdöbbentette az anyját. Ekkor Flóra már elérkezettnek látta az időt, hogy tervét előadja neki. Nem ő Flóra, hanem az anyja, Kornélia menjen dolgozni a hajóállomás valutás boltjába, a Kioszk-ba, ahogyan hamarjában elnevezte!
A nyugdíjba az utolsó tíz év jövedelmei számítanak bele, utazási igazolványt kap, egyedül a maga ura lehet, nincs aki pletykálkodna rá, csak külföldi utasok lesznek a vevői. Addig-addig, amíg Kornélia belelkesedett és beleegyezett, hogy megteszi, ami szükséges a változtatáshoz. Megszülték a diplomatikus Önéletrajzot, majd következett a két legnehezebb lépésre való felkészülés: a jelentkezési interjú, majd a kórházban a távozásának bejelentése.

Amikor Kertész elvtárs újra fogadta és Flóra beszámolt a jelen helyzetről, és lelkesen ecsetelte az elképzelését, látta, hogy a Vezérnek tetszik. Flórát elégtétellel töltötte el, hogy a megmutatott, kiszínezett rajzai az átalakított helyiségről teljesen elvarázsolták a Főnököt. Hát még amikor a számításai eredményeit, az átalakítás kalkulációját is meghallotta, a komoly férfi szinte felkiáltott lelkesedésében. Már a fizetésről is szó esett, megkapja az itteni alapfizetését plusz forgalom utáni jutalékot és persze a nyelvpótlékot. Ez jó alap lesz az anyjának - gondolta magában Flóra. És előrukkolt a nagy hírrel: köszöni szépen ezt a lehetőséget, de nem fogadhatja el, mert közben kapott egy állásajánlatot: az egyik vidéki nagyvárosba hívták szállodai és éttermi üzletvezetőnek. Úgy gondolja ezt a szakmai lehetőséget nem utasíthatja vissza.

Sejtette, de látta is a vezérigazgató arcán a döbbent csalódottságot, ezért gyorsan hozzátette: tudja, hogy ez az új üzlet a Nemzetközi Hajóállomáson kedves Kertész elvtársnak, ezért nem szeretné cserben hagyni. Ő ismer egy érett, tapasztalt, évek óta dolgozó nőt, aki anyanyelvi szinten beszél németül és nyelvvizsga papírja is van, tud még franciául - most készül nyelvvizsgára, és persze angolul is. Már felnőtt gyerekei vannak, egyedül él, és hajlandó lenne eljönni az Utasellátóhoz dolgozni. Kb. egy hónap a felmondási ideje. Ő, Flóra úgy gondolja nem fog Kertész elvtárs csalódni a kolléganőben. Mit szól hozzá?
A helyeslő bólogatást biztatásnak véve Flóra előhúzta az Önéletrajzot és odaadta a Vezérnek, aki érdeklődéssel olvasta végig. Jó lesz! Rendben! Küldje be hozzám az elvtársnőt! Hétfő délutánra iratkozzon fel a titkárnőmnél! És maga mikor hagy itt minket Szekeres elvtársnő? Flóra magában megkönnyebbülve és egyben diadalittasan megígérte, hogy úgy fogja intézni, hogy be tudja tanítani az új kolléganőt és csak utána távozik az új helyére.

Az anyja először pánikba esett a ráváró ismeretlen feladattól, de mire eljött a nyitás időpontja a Kioszkban, addigra Flórával mindent alaposan átvettek. Lassan megnyugodott és végül minden simán ment.
A kórházban az igazgató is és az fül-orr-gégész professzor is nagyon melegen búcsúztatta el Kornélia asszonyt. Sőt a kollégák a 15 éves közös munkájuk emlékére egy csokor virággal és a hozzáillő vázával ajándékozták meg.

Nemcsak Flóra, de Kornélia sajátmaga is meglepetéssel tapasztalta, hogy milyen sikeres lett a Kioszkban végzett új munkakörben, a valutás boltban. Igaz, Flóra az első időkben minden szabadnapján felutazott az anyjához segíteni és tanítani. Sokszor fordult elő, hogy éjszakának éjszakáján telefonon kellett tanáccsal ellátnia. Végtelen türelem kellett hozzá és sok lemondásába került Flórának, amíg anyja leszokott lekezelő és kioktató modoráról. Ez nagyon fájt, mert főleg az elején nagyon önfejű volt és mindent jobban akart tudni, de aztán lassan belátta, hogy a lánya jót akar és ötleteivel csak az ő munkáját akarja könnyebbé és sikeresebbé tenni.
Közben Flóra vidéken 18 órákat dolgozott, 300 ember gondja-baja nyomta a vállát, rendezvényeket szervezett és bonyolított le sikerrel. Csak sokára tudott az albérletekből kiszabadulni és végre visszatérni Budapestre. Igaz, akkor már hívták a szakmai hírneve miatt, de addigra idegileg és fizikailag is le volt strapálva.

Ha meglátogatta anyját, nem lehetett Kornéliára ráismerni: hol volt az az örökké panaszkodó, sértődött, elvált nő? A kishitűségét az évek sikerei teljesen elfújták. Később Flóra meglepetéssel hallgatta, amint anyja ebéd közben odafordul hozzá és elkezd egy Arisztid viccet, vagy elképedve hallotta, hogy anyja a fürdőszobában fütyörészik, máskor meg nevetve mesélte, hogy tévedésből valakinek dollár helyett márkát adott vissza és hogy ezen harminc forintot nyert.
Flóra elégedetten figyelte anyja kivirulását, sikerességét, hogy dicsekszik, hogy ő egyedül több forgalmat hoz az Utasellátó Vállalatnak, mint a Keletiben lévő üzlet. Kornéliától tudta meg, hogy a két lány becsődölt a Keletiben, ami szomorú, de elégtétel volt. Ezzel szemben jólesően állapította meg, hogy ezzel az álláscserével anyjának rejtett képességeit segített kibontakoztatni. Addig nem volt senki, aki segítsen neki, hogy a felszínre hozza, mert mindenkit elriasztott lekezelő, fensőbbséget sugárzó stílusa. És milyen a sors? Kornélia mindent, amit Flóra érte tett, elfelejtett. Soha egyetlen szóval, gesztussal nem köszönte meg neki, hogy feláldozta érte a karrierjét, így biztosítva az anyjának, hogy a kapott relatíve magas nyugdíjából sikeresen folytathassa megszokott életstílusát. Magától értetődőnek vette, "neki ez jár", hogy lánya átadja neki a függetlenséget és önállóságot jelentő állást, hogy ezért tudja az életszínvonalát tartani.
Anyja, Kornélia már rég nem él, a napsárgára felújított Kioszk újra megkopva áll, nem működik, de Flóra valami tudatalatti kényszer miatt, ösztönösen sosem jár a Belgrád rakpart felé sétálni.

 

 

Ugrás a következő alkotásra vagy vissza a tartalomjegyzékhez.

Irodalmi Rádió Netkötet Program - 2018.