---

Tartalom

A KÖTETBE FOGLALT ÍRÁSOK FORRÁSA

BEVEZETÉS

ÚJSÁGÍRÓK, SZERKESZTŐK, SAJTÓMUNKÁSOK (X.) BEVEZETÉS A PRESS REZIDENTÚRÁBA: KIK VOLTAK A VEZETŐK?
Emlékeztetőül
Államvédelmi és katonai hírszerzés, rezidentúra és katonai attaséhivatal
BM hírszerzés hazai bázison, a Press Rezidentúra beköltözik a MÚOSZ-ba
Szolnok (Szikla) Péter
Regős (Rausch) János
Rybka Géza

ÚJSÁGÍRÓK, SZERKESZTŐK, SAJTÓMUNKÁSOK (XI.) POLGÁR DÉNES AZ MTV "A HÉT" FŐSZERKESZTŐJE, AZ MTI TUDÓSÍTÓJA 5 FEDŐNÉVEN 23 ÉVEN ÁT SZOLGÁLTA A BELÜGYI HÍRSZERZÉST
Elrejtett másik élete
Regényes fordulatú évek
A kairói kudarc
Washingtoni viszontagságok
Bonn a tudósítók álma
"A Hét" főszerkesztője pénzt szerez és utazik
De vajon így történt-e Polgár Dénes távozása?
Brüsszel: Biszku, NATO, Közös Piac

ÚJSÁGÍRÓK, SZERKESZTŐK, SAJTÓMUNKÁSOK (XII.) ÚJSÁGÍRÓ SZÖVETSÉGEK ÉS REJTÉLYES VÁLLALATOK A KGB NEMZETKÖZI HÁLÓJÁBAN, RIVALIZÁLÓ TITKOSSZOLGÁLATOK
Siklósi Norbert
Megyeri Károly
Beke József ("Karrierista")
Erőss Ferenc ("Gyömbér")
Lehel Miklós ("Ölvecki", "Petres")

ÚJSÁGÍRÓK, SZERKESZTŐK, SAJTÓMUNKÁSOK, XIII. EGY TELEVÍZIÓS ÚJSÁGÍRÓT NEW YORKBA KÜLDENEK, AHOL BELÜGYI HÍRSZERZŐ ÉS JÓL FIZETETT SAJTÓHIVATALNOK LESZ AZ ENSZ TITKÁRSÁGÁN

---

Bevezetés

Tizedik digitális kötetemmel találkozhat a Kedves Olvasó. (Az előzőek megtalálhatók könyvtári katalógus szerint az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában: OSZK-MEK, (https://mek.oszk.hu)

A négy tanulmányt tartalmazó új könyv témaköre a sajtó, a média és az állambiztonság titkos együttműködésének világába vezet vissza, folytatása két korábbi kötetnek, melyek 2016-ban jelentek meg: "Rádiósok, televíziósok és az állambiztonság" (https://mek.oszk.hu/15000/15087) és "Újságírók, szerkesztők, sajtómunkások és az állambiztonság " (https://mek.oszk.hu/16400/16411).

Történt-e azóta valami új és említésre méltó változás aktuális hatalmi viszonyaink között az 1990-ben átmentett állambiztonsági múlt feltárásában, különös tekintettel arra, hogy a hazai politikai elit 28 éve adós a tisztázatlan ügynökügyek törvényes rendezésével, a felelősök megnevezésével, a vétkesek megbüntetésével, az áldozatok erkölcsi és információs kárpótlásával?

Fájdalom, nem történt semmi. Továbbra sincs politikai szándék az érintett állambiztonsági hálózati személyek lehetséges teljes körének nyilvánosságra hozatalára. Ez a kormány sem fogja megengedni a múlt korlátlan megismerését úgy, hogy azt parlamenti jóváhagyással, kormányzati forrásból és végrehajtási felelősséggel következetesen végigvigye az állami élet minden területén, beleértve az igazságszolgáltatást és a tájékoztatás fórumait is. Ezért söpört le minden újabb törvényjavaslatot a rendezésről és erősítette meg azt a feltételezést, hogy időhúzásra játszik, tartva magát ahhoz a cinikus állásponthoz, miszerint hagyni kell, hogy az ügynökügyek az érintettek kihalásával oldódjanak meg véglegesen, mert minden más megoldás veszélyes és veszteséges az aktuális hatalom számára még kétharmados többség esetén is.

Folytatódott a visszafelé mutogatás: cselekedni már az Antall-és Boross kormány idején kellett volna, akkor azonban a megalkuvás nagyobb volt az ígért nagytakarítás szándékánál. Boross Péter mondta tavaly júliusban Fónay Jenő temetésén:

"...noha szenvedélyes ember volt, megértette és másokkal is segített megértetni, hogy 1989-90-ben a változást nem forradalommal, hanem hatalmi egyezkedéssel kell elérni, és ennek feltétele, hogy ne történjen radikális felelősségre vonás."

Borossnak tulajdonítják azt a tanácsadói véleményt is, amellyel hosszú távra ellátta Orbán Viktort ügynökügyekben: "Mocsár ez, amiben csak elsüllyedni lehet!" És már 1990-94 között sikerült is neki, továbbá Antall Józsefnek, Kónya Imrének, Gálszécsy Andrásnak, Füzessy Tibornak lecsapolás helyett tovább ingoványosítani a mocsarat a sorozatos meghátrálásokkal és gyáva megalkuvásokkal. Lényegében átmentették az állambiztonság hivatásos állományát, a politikai rendőrség hálózatának egy részét pedig néhány nap alatt átirányították a kémelhárításhoz, a belügyi és katonai hírszerzéshez. Így váltottak pillanatok alatt rendszert a Kádár korszak legjobb besúgói, és lettek hűséges továbbszolgálók. Aztán valamennyien - nyugdíjba menni még nem tudó hivatásosak és helyezkedő hálózati tagok - tapasztalataikkal, s információs előnyükkel fokozatosan beépültek a négyévente jövő-menő hatalmi struktúrák politikai, gazdasági, pénzügyi, rendészeti és tájékoztatási hátországába, s mert megbecsülték őket jó fizetéssel, előmenetellel, kitüntetésekkel, saját maguk irányították oda gyermekeiket is. A politika pedig gátlástalanul felhasználja őket, csak időnként dob el egy-két kifacsart túllihegőt vagy elszállt megtévedtet. A szégyenérzetüket elvesztő, félrevezetett, értékrendjükben megingott "eccerű"választópolgárok pedig azóta is továbbéltetik szavazataikkal az ávós generációkat, a lakájokat, zsoldosokat, köpönyegforgatókat, - a mára kialakult egész hűbéri láncot.

Az átmentett állambiztonsági múlt jogi rendezetlenségén túl, morális meghasonlottsághoz az a hazug kirakat politika is vezet, hogy noha nincs kormányzati szándék a törvényes rendezésre, azt a látszatot kell kelteni, mintha a kormány túl akarna lépni a megkésettségen, s 27 év után végre meg akarná hozni az elmulasztott döntéseket. Ezért alapított például az adófizetők pénzén méregdrága történeti kutatóintézeteket. Ám gyakorlatilag meg is kötötte kezüket, csak alibi tevékenységet végezhetnek, az igazi megoldásig nem juthatnak el. Ezért nem terjesztett elő például a Nemzeti Emlékezet Bizottsága újat az elavult "ügynöktörvény" (2003. évi III. törvény) helyett, amely valóságellenes, és teljesen irreális bírói ítéletekhez vezet napjainkban is. Nem végezhettek eddig érdemi munkát az un. mágnesszalagokkal (titkosszolgálati adathordozókon tárolt adattartalmak) sem, csak külsődleges "szerkezeti" jegyeket nézegettek, feldolgozást célzó kutatás nélkül. Aztán felsőbbségek szavára jobb híján átpasszolták az egészet a szaklevéltárnak: az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának. Ezeket a szalagokat - amelyek eredetisége vitatott, teljes hosszuk csonkult a titkosszolgálatok birtokában - majd a választások után, 2018 júliusától vizsgálhatják a kutatók, ha addig a minősített adatok titkosságát feloldják a nagyhatalmú illetékesek. Elég jelentős az adósság, mert az ÁBTL-ben őrzött mintegy 4 kilométernyi dokumentum tíz százaléka még mindig ún. minősített irat, tehát nem kutatható. Mi lesz, ha választások után a politikai döntéshozók meggondolják magukat? Ha pedig nem, akkor is legalább 3-5 év, amíg az első kutatási eredmények feldolgozottan nyilvánosságra hozhatók. Addigra pedig tán célba is érhet az érintettek kihalásának cinikus elmélete. Fellebbezés és civil kontroll nincs. Noha az utóbbi különösképp kellene, mert a titkosszolgálatok irat visszatartási kedve nem csökkent, még elég sok dosszié lapul páncélszekrényeikben indokolatlanul, s megmagyarázhatatlan a kutatók számára: miért törölnek adatokat, takarnak ki oldalakat előlük a mai cenzorok.

Azok, akik - kissé elnagyoltan - továbbra is ügynöklistákat keresnek és követelnek, változatlanul kétféle sablonos választ kapnak. A jobboldalon: ügynöklisták pedig nincsenek, nem is voltak. A bal-liberális oldalon: ügynöklisták nincsenek csak összeesküvés elméletek. De azért ha megfeledkeznek magukról, mert ujjongva két névnél többet találtak, akkor főcímben azt hozzák mindkét oldalon: "Megvan az új ügynöklista." Persze. Csak nálunk, csak ma!

Ilyen időket élünk. Csak az értelem, a tisztesség és a következetesség szenved a politika egyre kiszámíthatatlanabb manőverei között.

2018. februárjában
A Szerző

---