---

Tartalom

Ajánlás
Hajnali Napköszöntő

ÖRÖKRE HOZZÁD SIMULVA
Mintha
Mosolyok születnek
Örökre hozzád simulva
A csaló
Szemedben
Semmit sem bánok
Gyémántrezzenésű fények
Mit nem lát senki
Miért ne lehetnék?
Borostyán
Bujdosó
Mit súgott a vén Hold
Azon a nyári éjszakán
Mint Ádám, Éva mellett
Ott leszek...
Búsongó
Szelíd szemeidnek
Örökre
Veled, nélküled...
Ha álmom hozzád ér
Nélküled, veled
Ez az én testem
Óvatos érzelem
Te vagy-e
Veled, örökké
Messze az ég
Menedék
Állj meg
Örök időkre
Te csak szeress

ODAFENN ÉS IDELENN
Odafenn és idelenn
Éjszaka
Körök...
Írhatnék én úgy is
És eljött
Valaki hiányzik
Ne sírjatok
Ó, áldott kezek!
Dalokkal repülök
Láttam fehér éjszakán
29. példány
Repülő idő
Hívogató
Míg a gyertyák tövig égnek
Szabadon
Ismeretlen költő
Fehér tincs
Tóparti magány
Orsótánc
Mikor még nem voltam
Babba Mária
Anyaság
Megbékélés
A lélek két arca
Hány éves vagyok...
Istennek fiaként

VIRÁGOK KERTJE, HOVA TŰNTÉL?
Virágok kertje, hova tűntél?
Teremtő könnyek
Tavaszi üdeség
Szüretelő
Suhanó ősz
Mikor bús az ember
Ábrándos világ
Mint kicsi bogár
Alkony
Gyöngyházfény
Tóparti ezüst-álom
Alvó tavasz
Már sugdos az orgona
Rezzen a levél
Gaia
Játszi fények

SZENT ISTVÁN ÖRÖKÉBEN
Szent István örökében
Falum, ezerszer
Szótlanul és hallgatag
Akit emelsz
A Balaton szíve
Szabadságszobor Aradon
Felhők tartják
Csókakő vára
Esti fények a falu felett
Könyörgés
Csendes karácsony
Harmadik nemzedék
Vigasztaló
Változások
Kétrét hajolva
Hol vagytok
Kőhegy kilátó
Körtánc Szamard kövénél

SÓHAJOK INDÁI
Sóhajok indái
Mióta elmentél
Apróra váltani
Ha olvasod
Intelem
Om, mani padme hum
Mosoly
Egy újszülött gondolatai
Est-himnusz
Aki érti a szót
Ne kérdezd
Ne várakozz
Nemes cél
Hozzászólás...
Becsesebb
Holdas éj
Fájdalom éget
Kőbe zárva
Napfény
Éden
Madaram
Pillangó
Környezetvédelem
Itató
Búsulva
Bölcsesség
Hangulat

FÁJDALOM KÚTJA
Nap vagyok én
Fájdalom
Tagadás hozza közel
Tenger ölel
Az áldozat
Meglátni Isten ítéletéből
Minden sóhaj és tett
Fakófehér
Mint bérceken eltévedt
Jöttem élni
S aki tud, lát
Hulljon átok
Velem sírnak

MEGKÉSETT AJÁNLÁS

Képek jegyzéke
Gosztola János: Csalizók
Gosztola János: Halásztanya
Gosztola János: Hazatérés
Gosztola János: Naplemente
Gosztola János: Nyár a Havason
Gosztola János: Tűzangyal

---

Ajánlás

A magyar nyelvnek a világörökség egyik legragyogóbb szellemi kincsének kellene lennie! Ezt a meghökkentő kijelentést nem a nemzeti elfogultság mondatja velem, hanem Mezzofanti bíborosnak (több mint ötven nyelven beszélt), és John Bowringnak megállapításai a magyar nyelvről. Ők abban az indogermán szellemű világban élve szóltak nyelvünk "angyali" eredetéről, amire ma is jellemző, hogy nemzeti értékeit szereti más népek értékei fölé helyezni. Ha ilyen jeles személyiségek is magasztalni tudták nyelvünket, akkor higgyük el, hogy az valóban csodálatos.

Például kitűnően alkalmas az igék - az isteni tervek, a teremtés kibontakoztatásának mozzanatai - költői eszközökkel történő kifejezésére. E gondolat fényében tesszük fel azt a kérdést: mi a költő feladata? A válasz roppant egyszerű: a költő költ. Mint a madár, csakhogy a költő afféle Szentlélekmadár, akinek nyilván nem meszes héjú tojásokon kell kotlania, hanem a szellem világtojásai vannak fészke, azaz saját lénye közepén. Ezekért a szellemi világtojásokért felelős, szavakban történő kiköltésükre elhivatott. Aztán, midőn kész van a vers, az igék nemcsak hogy átjáródnak a költő szeretetétől, energiáitól, de fel is nevelődnek és szervesen rendezett szavakként szárnyalnak.

Egy ilyen igeköltőnk nekünk is van. A "nekünk" most többet jelent, mint a lakóhely közössége. Ő, és mi, itt élünk az általa életre keltett/költött versek szülőhelyén, és bár legyenek a legszemélyesebb szerelmi vallomások, mind nekünk való, magunkra vehető gondolatok. Minket ugyanis a térben, időben közös lét levegője éltet, s ez a valóság szívünkig, elménkig hatol: Anna versei nekünk beszédesebbek, mert ismerjük őt, és mert együtt ismerjük a felettünk elszálló fellegeket, a helyi fényeket, a nagy vizet, az itteni kerteket, köveket, erdőket, az embereket, múltat és jelent. Együtt éljük át az ünnepeket, egymáshoz szólunk örömünkben-bánatunkban. Mindez több, mint a lakóhely azonossága. Ez a közösség a hely szellemében való részesülésünk. A földi lét balatoni sugarán haladásunk, a Létadó felé!

A jó vers a Teremtőtől a Költőn át vezet a Befogadó Lélekig. Ha nem a Teremtő a forrása, a költemény léha, bármi csinos héjba öltöztetik is. A jó versnek tehát az egyetemes emberi lét a magva, ezért való bárkinek a földtekén.

Kedves Olvasó! Tárja ki hát szívét-lelkét Szakáli Anna verseinek! Beáramlik rajta általuk egy hites szép világ, beköltözik oda éltetőn a teremtés "Annás" megtestesülése. A székely ember így kínálja táplálékát: - Használja bátran! Magam is csatlakozom "hezzá". Használja lelke táplálására Anna költeményeit, Kedves Olvasó, mert "erőst jó uruság", hiszen Isten ajándékai!

Gál Péter

---