---

Tartalom

ELSŐ KÖTET.
Előszó.
I. A mi fegyverünk.
II. A szeretet bimbói.
III. A hajadon.
IV. Ég és föld ölelkezése a szivben.
V. Uttalan utak.
VI. Tünődések.
VII. Keserü kenyér.
VIII. Szeret? nem szeret?
IX. Égi tünemény.
X. A legszebb szó.
XI. Mézes hetek.
XII. A társaságban.
XIII. Diadalmas napok.
XIV. Hulló csillagok.
XV. Tavasz után nyár.

MÁSODIK KÖTET.
I. Az uj kor emberáldozatai, és még valami.
II. Az édes anya.
III. Az anya világa.
IV. Otthon.
V. Uj élet.
VI. A jó barátok.
VII. Örvény szélén.
VIII. Egy sugár a multból.
IX. A látogatás.
X. A legfényesebb győzelem.
XII. Megpróbáltatások.
XIII. Az élet iskolája.
XIV. Jutalom
XV. Vége.

---

Előszó

Miként én most, ugy érezhet az anya, mikor serdületlen magzatától bucsut kell vennie, midőn ez csatába indul, hogy egy szent ügyért életét koczkáztassa. Hiába mondja az anyai sziv, milyen jó volna neki itthon maradnia még, a hű anyai gondviselés alatt, hogy fejlődjék és erősödjék, és tán dicsőséget is vivjon ki nevére; a szent ügy hatalmas szózata tulkiáltja az anyai sziv önző félelmét; tudja, hogy drága szülöttje el fog veszni, és még sem birja őt visszatartóztatni; tudja, hogy gyönge még a fegyverviselésre, és mégis menni készti, dicstelenül hagyja omolni vérét, mert egy szent ügyért omlik ki.

Én is tudom, hogy a mű, melylyel most a magyar hölgyek elé lépek, gyönge és fejletlen. Igaz, soká hordoztam azt szivemben, évek óta foglalkoztam vele; de a czél, melyet magamnak kitűztem, olyan nagyszerű, annyira a nő egész világát átölelő, hogy e sok éven keresztül csak egyes részleteket jegyezgethettem felőle, és el voltam határozva, addig folytatni e jegyezgetést, miglen egészen mögöttem lesz éltem dél napvilága, hogy lelkem egész teljességgel végig tekinthessen egy emberikor minden változatain és egy női szív minden küzdelmein; akkor - gondolám - tán képes leszek egy egészbe foglalni mind azokat a milliárdnyi apró csillagokat, a melyek most még összevissza uszkálnak lelkemben; akkor tán némi alakot fogok adhatni annak, a mit én e szó alatt: szeretet, értek, - és ime, időnap előtt el kell szakadnom szivemnek e drága magzatától, mert egy szent kötelesség elszólitja mellőlem; el kell mennie, tán elesnie egy nagy eszméért: a testvéri szeretet, a felebaráti kötelesség áldozatául.

Ne nézzék tehát, kérem, hogy milyen az, a mit e könyvben nyujtok, hanem nézzék a jó szándékot, amelyből azt nyujtom, és ha fogyatkozást találnak benne, legyenek elnézéssel iránta; gyakorolják ő rajta is olyan bőséggel a szeretet erényét, mint a milyen bőséggel azt azon magasztos ügy iránt tanusitották, mely engem e könyvnek időelőtti közrebocsátására inditott.

Én is látom e fogyatkozásokat, hogy ne látnám, hogy ne ismerném őket, mikor évek óta együtt éltem ez eszmével! De miként az anyagi, ugy a szellemi világban idő kell és verőfény az érésre, és ha Isten e kettővel megáldja életemet, egészen kidolgozva veszik majd tőlem a magyar hölgyek e művet; és elébb valóban nem szeretnék meghalni, mig ebbeli tartozásomat le nem róvtam.

Pest, sept. 20-dikán 1863.
Emilia

---