A könyv interjúalanya, Keresztes Sándor 1919-ben született erdélyi származású politikus. Már kolozsvári egyetemistaként bekapcsolódott a keresztényszociális ifjúsági mozgalmak munkájába. 1944 őszén családostul áttelepült felesége Budafokon élő családjához. Hamarosan tagja lett a Barankovics-féle Demokrata Néppártnak; az 1947-es választások nyomán pedig e párt országgyűlési képviselője volt 1948 nyaráig, amikor koholt vádakkal megfosztották mandátumától. Ezután visszavonult a nyilvános politizálástól. 1956 őszén néhány korábbi képviselőtársával együtt próbálták újra indítani a Néppártot, a forradalom leverése miatt azonban ez a kísérlet sikertelen maradt. Ennek ellenére továbbra is foglalkoztatták a kisebbségi és egyházpolitikai kérdések, és a hatvanas évektől kezdve a háttérből próbált hatni, elképzeléseinek érvényt szerezni, megvalósításukhoz partnereket megnyerni. 1990-ben fő kezdeményezője volt a Kereszténydemokrata Néppárt újbóli színre lépésének, s az első szabad választások után annak elnökeként került be ismét a parlamentbe. 1990 szeptemberében a Magyar Köztársaság Szentszékhez és a Máltai Lovagrendhez akkreditált nagykövetévé nevezték ki. 1994-től 1998-ig újra országgyűlési képviselő volt (az utolsó évben függetlenként), majd végleg visszavonult a politikai életből.

A könyvben Elmer István újságíró elsősorban személyes életútjáról, élményeiről és tapasztalatairól kérdezi Keresztes Sándort, de az ő egyéni élettörténetén keresztül bepillantást nyerhetünk a 20. századi Erdély és Magyarország tágabb társadalom- és egyházpolitikai világába is.