A szegényügyről 1905. évben alkotott szabályrendelet szakított a segélyosztogatás eddigi rendszerével és merész újítással a reformok terére lépett. A régi jelszavak el-eltünedeznek és a hatóság is tevékenységében mindinkább a szociális alkotások felé halad. A sablonos eljárást az individualizálás váltja fel. Maga a segélyezés is tágabb mezőkön mozog és mindjobban kiterjed a munkaalkalmaknak és egyéb támogatásnak olykép való nyújtására, hogy általuk a közsegélyre szorult, ha csak nem végleg munka- és keresetképtelen, ismét keres, hasznos tagjává lesz a társadalomnak. Végül a hatósági segélyezésbe belekapcsolódik a társadalom tevékenysége és e kettő, egymást kiegészítve, együtt igyekszik megoldani a tömegnyomor bajait.

Ebből az összhangzatos együttműködésből egyik népjóléti intézmény a másik után keletkezik és a Lipótváros társadalma is megmozdul, hogy a kerület külső részeiben a nap-nap után erősebben jelentkező tömegnyomorral szemben fölvegye a küzdelmet. A kerület törvényhatósági bizottsági tagjai élére állanak a mozgalomnak és az 1908. év telén Sándor Pál országgyűlési képviselő vezetése alatt küldöttségileg kérik Bárczy István dr. polgármestert, hogy a kerület külső részében oly épületet emeltessen, amelyben egyrészt a munkanélküliek foglalkoztató műhely révén munkához jussanak és amelyben másrészt nyilvános étkező, népkonyha, népkönyvtár és egyéb közjóléti intézmények is berendezhetők legyenek. Miután a polgármester úgy is foglalkozott már hasonló alkotások létesítésével, a lipótvárosi polgárság memoranduma kapcsán elterjesztett tervet beillesztette nagyszabású építési programmjába.

Ezzel megszületett az V. kerületi népház!