---

Tartalom

Köszöntő (Hidvégi József polgármester)
Bevezetés (Varga István)

Szinyei Merse Anna: Szinyei Merse Pál fonyódi képei
  Szinyei Merse Pál Fonyódon festett képeinek revideált jegyzéke
Szinyei Merse Pál és nyaralótársai Fonyódon festett képei
A szemtanúk visszaemlékezései
  Szinyei Merse Félix: Szinyei Merse Pál fonyódi nyaralása
  Molnár C. Pál: Szinyei Merse Pál Fonyódon
A sajtóban megjelent méltatások Szinyei Fonyódon festett képeiről (összeállította Varga István)
Fonyódi emlékezések Szinyei Merse Pálra

A kiadvány képeinek jegyzéke

---

Bevezetés

Nemrégiben jelent meg egy szép album, amely a Fonyódon alkotó festőket, grafikusokat mutatta be. Köztük volt Szinyei Merse Pál is, azonban az ő fonyódi jelenléte olyan hangsúlyos, s művészeti jelentősége oly nagy, hogy szükséges vele külön is foglalkozni, már csak ittlétének centenáriuma okán is.

Röviden összefoglalva a történet így szól: az I. világháború időszakában a Sáros megyei Jernyén birtokos művész nem tudta felkeresni nyári pihenőhelyét, ezért minden bizonnyal koronghi Lippich Elek javaslatára a fonyódi Velics-villát bérelte ki maga s családja számára. A bélatelepi villatulajdonossal, aki korábban a Kultuszminisztérium képzőművészeti ügyosztályát is vezette, Szinyei igen jó, mondhatni baráti kapcsolatot ápolt, erről tanúskodnak egymáshoz írott leveleik is. Mindezek alapján joggal feltételezhetjük, hogy Lippich tanácsolta azt, hogy a nyarat Fonyódon töltsék, hiszen korábban László Fülöp, Telepy Károly, Hollósy Simon, később Körösfői Kriesch Aladár és mások is leginkább Lippich közvetítésével érkeztek Fonyódra.

Az "Erzsébet királyné emlékmű" bírálóbizottságának jegyzőkönyvét 1916. június 26-án vették fel, s ebben rögzítették azt a tényt, hogy Benczúr Gyula helyett a bíráló bizottságba póttagnak Szinyei Merse Pált nevezték ki, akit Sáros megyei lakására küldött levélben értesítettek, majd Fonyódra sürgönyt küldtek részére. Ez alapján sejthetjük, hogy 1916-ban már a júniust is Fonyódon töltötték. Szinyei 1917 júliusában Fonyódról küldte levelét a Szépművészeti Múzeum igazgatójának, Petrovics Eleknek, akit minden bizonnyal vendégül is látott a nyaralóban, hiszen két évtizeddel később felidézte személyes élményeit a fonyódi festéssel kapcsolatban.

Az ezt követő évtizedekben sajnálatos módon a fonyódi emlékezet nem őrizte meg a művész itt töltött alkotó-időszakát. A közeli bélatelepi villasor nemrégiben feltárt, általunk ismert dokumentumai nem említik semmilyen vonatkozásban, a település történetét tudományosan feldolgozó tanulmánykötet éppen hogy csak közli a tényt, hogy itt alkotott. Az 1980-as évek elején az egyik unoka, Félix tekintett vissza az évtizedekkel korábbi nyarakra, majd a dédunoka, Szinyei Merse Anna foglalkozott röviden a fonyódi időszakkal a festő munkásságát bemutató nagymonográfiában és a művésszel kapcsolatos dokumentumokat közlő forráskiadványban.

A megyei lapban Pandur József tett közzé a fenti munkákat felhasználó írást, mellyel felhívta a figyelmet e lappangó helyi kötődésre. Ez már nem maradt "viszonzás" nélkül: a Fonyód Városvédő és Szépítő Egyesület 1997-ben emléktáblát állított az egykori Velics-villa falán, majd 2006 nyarán megnyílt az első Szinyei emlékkiállítás. Az emléktábla közelében 2015-ben leleplezésre került a Szinyei Merse Pált ábrázoló dombormű is.

Essen szó kiadványunkról.

Ahogyan a bevezető elején említettük: Szinyei fonyódi jelenlétéről most már annyi információnk van, hogy azokat összegyűjtve kialakult egy önálló kiadvány gondolata. Erre az alkalomra a művészettörténész dédunoka az 1990-ben, a nagymonográfia részeként Fonyódról írott tanulmányát teljesen átdolgozta, s a legújabb kutatási adalékokkal egészítette ki. Megtisztelő számunkra, hogy újabb archív fotókat, festményeket felkutatva, időt s fáradtságot nem kímélve dolgozott azon, hogy a centenáriumi dokumentációs kiállítás és e szerény, de annál nagyobb ügyszeretettel összeállított kiadvány lehetőség szerint a teljességre törekedve tudja bemutatni a hazai plein-air festészet megteremtőjének és európai szinten is jelentős alkotójának, Szinyei Merse Pálnak két, Fonyódon eltöltött nyarát. Múlhatatlan érdemei vannak abban, hogy száz esztendő elteltével - Váth János szavait kölcsönözve - "a színcsodák álmodója", még ha jelképesen is, újra Fonyódon van, s hisszük: itt is marad velünk.

E kötet részét képezik még azok a korabeli írások, amelyek értékelték és bemutatták Szinyei balatoni festményeit az Ernst Múzeumban és a Nemzeti Szalonban történt kiállításuk után. Méltatták az idős művészt, jelezve, hogy munkásságába a balatoni, fonyódi időszak új színt vitt. Közöljük a legfontosabb szemtanúk - Molnár C. Pál, és az unokák, Pál és Félix - visszaemlékezéseit, hiszen ők közvetlen közelről láthatták a művészt alkotás és pihenés közben, segíthették őt műveinek létrehozásában. Több aprónak tűnő, de értékes információt adó jegyzet is kiegészíti az írásokat, hiszen az itt eltöltött időszak - s a festmények története - sokrétű, a képek tulajdonosváltásainak nyomon követése nem könnyű, de szükséges a tisztánlátás végett.

Nem lehet eléggé fontosnak értékelni e kötet képanyagát. Unikálisnak is mondható az, hogy Szinyei Merse Pál fellelhető fonyódi festményein és a velük kapcsolatba hozható dokumentumfotókon kívül Szinyei Merse Rózsi és Félix, valamint Molnár C. Pál néhány itt festett alkotása is helyet kaphat. Ezek feltárása, közzététele e kiadvány hiányában minden bizonnyal még váratott volna magára (bár tudomásunk szerint a dédunoka jelenleg éppen egy újabb, a Szinyei Merse családra vonatkozó dokumentumkötet összeállításán dolgozik). A család tagjai által készített korabeli fotók mutatják be a száz évvel ezelőtti fonyódi történéseket, s mindezeket kiegészíti az a néhány fénykép, amelyek az 1997-es, 2006-os és 2015-ös megemlékezéseket elevenítik fel. Köszönet illeti mindazokat, akik önzetlenül támogatták e kiállítás és kiadvány létrejöttét, így hálásak vagyunk a szakmai segítségért elsősorban Szinyei Merse Annának, a festmények reprodukcióiért a Magyar Nemzeti Galériának, a siófoki Kálmán Imre Emlékháznak, a Kieselbach Galériának, a Virág Judit Galériának, a Nagyházi Galériának, a Belvedere Szalonnak, a KOGART Archívumnak, a Molnár C. Pál Múzeumnak, valamint a névtelenségüket megőrizni kívánó magángyűjtőknek. A kötet megjelentetéséhez nyújtott segítségéért Tótpál Attilának és feleségének, Krisztinának vagyunk hálásak.

Továbbá köszönetünket fejezzük ki a helytörténeti értékek feltárását és azok közönség felé közvetítését évek óta elősegítő Hidvégi József polgármester úrnak és Fonyód Város Önkormányzatának, hogy fontosnak tartották e kötet létrehozását, elősegítve azt, hogy bemutathatjuk városunk múltjának e dicső fejezetét, a legnagyszerűbb fonyódi alkotóművészt, Szinyei Merse Pált.

Fonyód, 2016. május

Varga István
könyvtáros - helytörténész

---