---

Tartalom

Az olvasóhoz

I. KÉPZŐMŰVÉSZET

1. Egyéni és társas kiállítások, díjátadások, könyvek, katalógusok

Székely gyökerű egyetemesség (Gyulai Líviusz)
Pegazussal érkezett (Deák Ferenc)
Új, más világot teremtett (Plugor Sándor)
Aki jól gazdálkodott az idővel (Páll Lajos)
Akinek a neve védjegy (Páll Ágoston)
A bennünk élő szülőföld (Márton Árpád)
A MOL-mentor (Márton Árpád)
Erdélyben van itthon (Paulovits László)
Értékek - kéznyújtásnyira (Olajos Béla)
Emléktöredékek - öt tételben (Gaál András)
A mi Európánk (Gaál András)
Vizuális metaforák (Gaál András)
Így lett a sorsom Csíkszereda (Gaál András)
Társak a hétköznapokban is (Hunyady László és Hunyadi Mária)
Aki a jelképeket nem kínálja tálcán (Bartos Jenő)
Az örökös visszatérés (Bartos Jenő)
A megélt élet hitelével (Antal Imre)
Évszázadok mélyén fogant örökség (Kubinyi Anna)
Az idők jelzései (Kubinyi Anna)
Gondolati önarckép (Sipos László)
Szellemi értékközvetítés (Kohán György)
Szeben, a főváros (Bartha Ernő)
Patak partján, a padon (Vargha Mihály)
A szenvedélytől a nyugalomig (Botár László)
A festő és festménye (Botár László)
Fél évszázad teltén (Botár László)
Gesztusok a Duna mentén (Botár László)
Tükör által élesen (Botár László)
Képei ott kezdődnek, ahol a szó végződik (Botár László)
Szellemi áramkörök (Zsigmond Márton, Bara Barnabás)
A kísérletező (Nagy Ödön)
Búcsú Nagy Ödöntől
Az angyalok szava (In memoriam Ercsei Ferenc)
Ahol minden megtörténhet (Turcza László)
Aki ismeri az Időt (Turcza László)
Alfák a csúcson (Fazakas János László, Erőss Csongor)
A felszín alatt (Fazakas János László)
A Vámos nyomdokain (Varga Ödön Tibor)
Fémlovas a főtéren (Kövér Oszkár)
Ahol a párhuzamosok találkoznak (Ütő Edit, Szávai Krisztina)
A természet és a természetfölötti (Janitsek András)
Az innenső parton (Székely Miklós)
Új arcok, régi fotók (Ferencz S. Apor)
Születésnapi jegyzetek (Rangyák József)
Játék a színekkel (Rangyák József)
A képekben van otthon (Horváth Levente)
E-mailek és kulcsszavak (Nagy Emese)
Festmények és fotók (Miklós István, Molnár Attila)
Szétbontás és újraépítkezés (Szabó Árpád, Vajna László Károly)
Tíz év a Bála jegyében (Deák Boldizsár, Szabó Árpád, Vajna László Károly, Neacşu Ştefan Anton)
Méltóság és korhűség (Bocskay Vince)
Amikor a társadalom megszólít (Sárpátki Zoltán)
Aki soha nem adta meg magát (Sárpátki Zoltán)
Korszakváltás, lépésről-lépésre (Kusztura Sándor)

2. Csoportos kiállítások, megyei tárlatok, művésztelepek, katalógusok

Szárhegy, a csoda! (Szárhegyi gyűjteményes grafikai tárlat)
Aki megállította az időt (Zöld Lajos)
Vonzások és taszítások (Megyei tárlat, 2004)
A változatosság jegyében (Megyei tárlat, 2006)
Léteznek, mert cselekedtek (Free Camp, 2006)
A látható és a láthatatlan (Free Camp, 2007)
A huszonegyedik században (Megyei tárlat, 2007)
Az alkotás és a megélhetés szorításában (2007, Nagy István Művészeti Középiskola)
Szép - nem szép, tetszik - nem tetszik (Megyei tárlat, 2008)
Matisse a Hargitán (Megyei tárlat, 2009)
Külső és belső terek (Megyei tárlat, 2010)
Nyitottan, érzékenyen (Megyei tárlat, 2010)
Kilátás a magasból (Free Camp, 2011)
Ők, negyvennégyen (Megyei tárlat, 2011)
Egyéniségek a változó világban (2012, Megyei Tárlat)
Hogy itt maradjon az Angyal (Karácsonyi Tárlat, 2012)
PAG és TAG: műgyűjtők és művészetpártolók (2012, a Pál Magángaléria és Aukciós Ház megnyitójára)
Élni érte és megélni belőle (A csíkszeredai művészellátó megnyitója, 2012)
Egyazon védernyő alatt (Stúdió 9; 2013)
A káosz és ami mögötte van (I. Hargitai Szalon, 2013)
Szalonképes szavak (II. Hargita Szalon, 2014)
Határok, határmentiség, határtalanság (III. Hargitai Szalon, 2015)
Együtt és egymás mellett (IV. Hargitai Szalon, 2016)
A minőség művésztelepe (A Bálványosi Művésztelep megnyitója, 2015)
Bukarest után Csíkban (Országos tárlat, 2015)
Híd - a különbségek fölött (CreArt, 2014)
Médiamasszázs (CreArt, 2015. március)
Az elveszett és a megtalált nemzedék (CreArt, 2015)
Nem hallgattak a múzsák (CreArt, 2015)
Széljegyzetek a jövőről (CreArt, 2016)
Viszony és iszony (CreArt, 2016)
A mester és tanítványai (Zsögödi Nagy Imre Diák-Alkotótábor, 2016)
A tizenkettedik (Free Camp, 2016)

II. FOTÓMŰVÉSZET, EGYÉNI ÉS CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK, KATALÓGUSOK

Harmincezer fotó (Nagy P. Zoltán)
Itt marad, a fókuszpontban (In memoriam Nagy P. Zoltán)
A láng - önmagunkban (Balási Csaba)
Formák és fények egyensúlya (Balási Csaba)
Székely lányok, székely fotóművész (Ádám Gyula)
Előtérben a háttér (Ádám Gyula)
Ott van mindabban, amit megörökít (Ádám Gyula)
Három közül - a negyedik (Vencsellei István)
A szépség bűvöletében (Craiovai Mihai Dan Călinescu fotóklub)
Egy firenzei Máramarosban (Marcello Materassi)
Az el nem tűnt szénásszekér nyomában (Japán fotósok)
Új szögek, régi témák (Szabó Attila)
Ami a címek mögött van (Camera Club Siculorum)
Tea - többesben (Fotók a csíki nőkről)
Hatalmi érdekek és szólásszabadság között
Élettel telt alkotások (Sajtófotók a Hargita Népénél)

III. MŰVÉSZETI VONATKOZÁSÚ VITACIKKEK

Az érték és az értéktelenítés (A nemzeti giccsről)
Habszivacs a gerendaházon (A műépítészek felelősségéről)
Pléhkrisztusok és útszéli keresztek (A táj- és közösség idegenségről)
Europa Nostra (Az azonosság megőrzésről és a hivalkodásról)
Kitörni a fényre (A nacionalizmus félelemkeltéséről)
A kör négyszögesítése (A képzőművészet szerepéről a helyi társadalmakban)
Márton Áron "szupersztár" (Hitről, pénzről, csalfaságról és magamutogatásról)

A szerzőről

---

Előszó

...

Az előszó előtti tartalomjegyzék tartalmazza a könyv szerkezetét.

Az első rész a képzőművészeti, a második a fotóművészeti írásokat tartalmazza, a harmadik pedig a médiában megjelenő olyan vitaanyagaimat foglalja össze, melyek a művészet és a társadalom időszerű összefüggéseit tárgyalják, leginkább az erdélyi magyarság művelődési vészhelyzeteire figyelmeztető szemszögből, és amelyek meglehetősen nagy közönség-visszhangra találtak.

Az első, képzőművészeti részt két részre osztottam. Egyikben az egyéni, másikban a csoportos kiállításokra összpontosítottam, valamiféle olyan sorrendben, amelyek az egymást követő nemzedékek életkorát veszik figyelembe. Persze, ezt az elképzelést nem mindig lehetett tökéletesen betartani, hiszen a művészet, akár az élet, nem szorítható mereven skatulyákba és ez magyarázza azt is, hogy a szövegek elhangzásának, megjelenésének kronológiai jelzete is olykor összekavarodik, de az egymásutániságnak ennek ellenére megvan a maga, belső logikai szerkezete. Az olvasó kedvéért több szöveg végére rövid életrajzi, művészpályát vagy jelenséget bemutató néhány soros jegyzetet is készítettem, de csak olyan esetben, amennyiben az illető írásból mindezek nem derülnének ki. Az érdeklődő a mai, internetes világban a feltüntetett néhány adat alapján elvégezheti a maga további kereséseit, nyomozásait.

A kötetben így, főként az utóbbi évtizedből összegyűjtve, valamivel több mint száz írás és még több olyan művész szerepel, akik hozzájárultak Csíkszereda sokszínű, eleven, mindegyre megújuló és a megyei, helyi közintézmények, a nagyközönség által is támogatott művészeti életének kibontakoztatásához.

Az élet nem áll meg: a művészeti középiskola, a művészeti népiskola, a város művelődési intézményei, kiállító terei mindegyre a műtermeken, művésztelepeken és mindenekelőtt az alkotók szenvedélyes munkáján alapuló újabb meg újabb látnivalókat kínálnak, a művészetekre figyelő könyvkiadás pedig a város több kiadójának és nyomdájának köszönhetően egyre gazdagabb, s különösképpen Szabó Andrásnak, a Csíki Székely Múzeum munkatársának, a Nagy Imre hagyaték kurátorának köszönhetően nem csupán az immár klasszikus Nagy Imre- vagy Nagy István-féle örökség legkülönbözőbb vonatkozásait méri fel, hanem a város művészeti múltját is részletezi. Szatmári László, Turós Eszter könyvei, Hegedűs Enikő tanulmányai, az utóbbiak tárlatnyitó szövegei immár igazolják, hogy képzett művészettörténészek és műkritikusok is beléptek a városnak ama szellemi terére, melynek legalább egy részét, a rendszerváltás után, az alkotók és az alkotás, a közösség iránti tisztelet jegyében jól-rosszul betöltöttem.

Részegh Botond képzőművész irányításával, Hajdú Áronnak, a legigényesebb erdélyi magyar könyveket megjelentető Bookart kiadó igazgatójának támogatásával az Új Kriterion Galéria néhány esztendő alatt az országos, sőt a kortárs nemzetközi képzőművészeti élet és média figyelmébe került, a város hagyományos kiállítási helyei markánsabban rétegződtek, a Csíki Székely Múzeum művészettörténeti vonatkozású gyűjteményes képzőművészeti seregszemléi a legnagyobb közönséget vonzzák Erdélyben.

Az idők változtak. De amikor manapság még mindig meghívnak egy-egy kiállítást megnyitni, változatlanul megkérdik, hogy a plakátra, a meghívóra, a szórólapra, a facebook-eseménykrónikába, a katalógusba mit írjanak személyem mellé. Művészeti író? Újságíró? Szerkesztő? Műkritikus? Művészettörténész? A hazai képzőművészeti szövetség tagja? Sapientiás médiatanár?

A kérdésre mindig azt szoktam válaszolni, hogy elegendő csupán az a két szó, amely négy és fél évtizednyi, mindig a nyilvánosság előtt végzett munka nyomán talán jelent valamit. Azaz: írják csak a nevemet.

Mert ha az nem elég, akkor Kassák példázata nyomán nyugodtan elmehettem volna szivarvégszedőnek.

Székedi Ferenc

---