---

Tartalom

Előszó

1. Környék, határ. (A víz, az írtás, betyárság, betelepülés)
2. A község. (Falu vége, a cigányok, utak, uccák, vásár)
3. Öltözet. (Szövés, fonás, fehérnemű, mosás, lábbeli, felső ruha, asszonyviselet, fejrevaló, ruhadísz, ékszer, hajviselet, bajusz, készségek)
4. Foglalkozás. (Halász, vadász, madarász, pásztorkodás, gulyás, csordás, juhász, kanász, csikós, fogat, földmívelés)
5. A háztáj. (Kerítés, kapu, épületek, szállás, a ház, a ház részei, zár, kutya)
6. Bent a házban. (Bútor, tüzelő, világítás)
7. Eszközök, szerszámok. (Edények, kosárféle, mérték)
8. Táplálkozás. (Liszt, tészta, tejféle, húsféle, egyéb étel, fűszer, ital, kocsma)
9. Mulatság. (Gyerekjáték)
10. Temetés.

Szó- és tárgymutató.

---

Előszó

A nagyszalontai Arany-Emlék Egyesület a költőre vonatkozó ereklyéket, emlékeket gyüjt és őriz a Csonkatoronyban. Az ó épületbe évről-évre sokan elzarándokolnak. Eljárják emeleteit s meghatva szemlélik benne egy szerény ember polgári, szegényes bútorait, iróasztala sok apróságát, szűk könyvtárát, keze néhány írását, a pesti ravatalra küldött koszorúkat, a fényképeket, okleveleket s egyebet, kedves emlékeket anélkül, hogy Arany és Szalonta bensőbb kapcsolatából valamit is megláthattak volna.

A torony alatt terjeng az ős város, a költő városa, küszködik az ő népe, életművének eleven illusztrációja, amelyből kisarjadzott, kinőtt és útrakelt itt szerzett szemléletek, képek, hagyományok élte végéig el nem fogyó dús kincseivel. Szalontai tájak, tünemények, színek, alakok, jelenetek, mozdulatok, müveletek, tárgyak ezere él örök életet művészetében. S itt e zugban az egész eleven népi világ, mely Arany népies költői szemléletének érzéki elemeit adta; itt színlenek tarka képeinek, kőbe faragott alakjainak modelljei, az egész "vaskos, reális" valóság, amit művészetébe olvasztott s amibe eszméit öltöztette. Arany műve s a hajdú fészek ebben kapcsolódik össze.

E kapcsolat szemmel látható megmutatása szándéka az Egyesületnek. Szükség van erre nemcsak a város örömére, de Aranyért is. Arany népi világát a maga korának alakjában s a maga korának szemével kellene látnunk. Ma már mindkettő nehéz.

Arany népiességének tárgyi megértése egyre nehezebb lesz, ahogy az ő népének századától időben távolodunk. Mert Arany képeit, tárgyait, embereit ma már nem látni minden uccán, házban, - csárda ablakán betekintve, falu farkáról kitekintve. Arany látott és meglátott képei ide s tova száz esztendősek. Egy század elég nagy idő arra, hogy e magyar folt arculatát megváltoztassa, hogy az egyre magasabb fokú szellemi és gazdasági műveltség a régi szintnek egész hagyatékát fenyegesse, lassanként elsodorja, vagy jobb esetben a primitívebb nemzetiségek felé söpörje.

De más a szem is, amellyel nézzük. A mult század politikai demokráciájának eszméi nyomába századunkban a szociális demokrácia eszméi hágtak. A mult századbeli délceg, sallangos, "melles, tomporás" népieskedés a politikai tüntetés jelentős eszköze, a magyarkodás divatos, kedvelt formája. Ez idő a cifra szűr, fokos, "betyárruha" aranykora. Arany e népieskedés legszebb virágkorát látta s láttán mérséklete mellett is bátran és elég bőven élt a népi elemmel. Hiszen azokban az élet minden nyilvánulásában népieskedésre hajlandó időkben magyar illendőség volt a formai, mondjuk: kelmei népiesség ismerete. - Mára nyoma sem maradt e divatnak, ily népiesség kultuszának s az ez iránt való komoly érdeklődés az etnográfusok s motivumkereső iparművészek szűk körére szorult.

Arany teljes megértésének növekvő nehézségét oszladoztatná az Egyesület, ha sikerülne Arany költészetének régi eredetű tárgyi világát, e magyar realiákat egybegyüjtenie s muzeális elrendezésben a mának s jövendőnek szemléletre bocsátania képben, rajzban, - a tárgyakat lehetőleg magukat; Arany egész szemmel látott világát, a köntöst, amelyben népét megjelenítette; a keretet, amelybe népe lényegét foglalta; mert hiszen a megjelenés e külső formái még nem maga a nép. A népet származása, története, hagyományai, érzései, gondolkodása, hite, erkölcse, nyelve, céljai és tettei teszik. De mindezek maradandóbbak, szóban megörökíthetőbbek, ahogy örökké élni is fognak a költő művészetében. De napról-napra tűnnek a külső, tárgyi, fizikai formák, amelyekben népét látta, figyelte, megrajzolta.

*

E dolgozat Arany népének Szalonta népével való egységére kívánja a figyelmet felhivni a tárgyi néprajz vázlatos keretében. Egyben rövid útmutató arra, hogy a szalontai Arany-múzeumnak mily tárgykörben kell kutatást és gyüjtést folytatnia. - Előmunkálat tehát, mely némelyeknek első tekintetre Arany adatainak henye összegyüjtésénél nem látszik egyébnek. Ily gyors és kedvezőtlen véleményt enyhítsen az a meggondolás, hogy e dolgozat egészében új állítás: Arany tárgyi néprajza, Szalonta néprajza. Ez állításhoz pedig Szalonta néprajzának évekre terjedő megfigyelésére és megismerésére is szükség volt. Hogy Szalonta nem néprajzi sziget s hogy ily tüneményei a Tiszántúl, sőt az Alföld vagy más vidék adataival egyezők, a fenti megállapítás tartalmán mit sem változtat.

*

Említenünk kell e vázlatos dolgozat egy nagy fogyatkozását. Tárgyi néprajzi munka ugyanis illusztráló szemléltetés nélkül célját el nem érheti. Adatainkat természetesen szalontai képekkel kellett volna megvilágítani. De a sokszorosítás mai sokféle nehézsége miatt s a hozzá kívánt rendkívüli költség hiányában erről szó sem lehetett, bár e célra rajz, fénykép, idő, alkalom nem hiányzott. Meg kellett tehát elégednünk az itt közlöttekkel, amelyek más, jobbadán közeli, egyező területekről valók, de mindenesetre igazmondók, ha távolabbiak is. - Banner János, Bátky Zsigmond, Ecsedi István, Garay Ákos, Györffy István s más jeles etnográfusok fölvételeinek kliséi, amelyekért a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának tartozunk hálás köszönettel.

---