---

Tartalom

Előszó
Bevezetés

KŐSZEG-VAS-HEGY
Felsőcsatári Zöldpala Formáció
Irodalom

DUNÁNTÚLI-KÖZÉPHEGYSÉG
Szentivánhegyi Mészkő Formáció
Mogyorósdombi Mészkő Formáció
Borzavári Mészkő Formáció
Berseki Márga Formáció
Sümegi Márga Formáció
Lábatlani Homokkő Formáció
Tatai Mészkő Formáció
Alsóperei Bauxit Formáció
Tési Agyagmárga Formáció
Környei Mészkő Formáció
Vértessomlói Aleurolit Formáció
Zirci Mészkő Formáció
Pénzeskúti Márga Formáció
Halimbai Bauxit Formáció
Nagytárkányi Bauxit Formáció
Csehbányai Formáció
Ajkai Kőszén Formáció
Kozmatagi Formáció
Jákói Márga Formáció
Ugodi Mészkő Formáció
Polányi Márga Formáció
Budakeszi Pikrit Formáció
Irodalom

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG
Nekézsenyi Konglomerátum Formáció
Irodalom

MECSEKI ZÓNA
Márévári Mészkő Formáció
Mecsekjánosi Bazalt Formáció
Hidasivölgyi Márga Formáció
Magyaregregyi Konglomerátum Formáció
Apátvarasdi Mészkő Formáció
Gátéri Márga Formáció
Vékényi Márga Formáció
Szanki Konglomerátum Formáció
Izsáki Márga Formáció
Debreceni Formáció
Irodalom

VILLÁNYI ZÓNA
Harsányhegyi Bauxit Formáció
Nagyharsányi Mészkő Formáció
Biharugrai Formáció
Bissei Márga Formáció
Bólyi Homokkő Formáció
Csikériai Márga Formáció
Kőrösi Formáció
Bácsalmási Formáció
Irodalom

BÉKÉSI ZÓNA
Pusztaszőlősi Márga Formáció
Irodalom

---

Előszó

Nem kevés erőfeszítés eredményeként veheti a kezébe a tárgykör iránt érdeklődő szakember a hazai litosztratigráfiai alapegységek közreadására létrehozott sorozat második, kréta kötetét. Az elsőként közreadott triász kötettel egyidőben, az 1980-as évek végén született meg a jelen kötetet adó 43 formáció leírása is, de a kiadási gondok miatt szerkesztése csak 1995 folyamán történt meg.

A magyar rétegtani tevékenység szervezett formában a Magyar Rétegtani Bizottság 1972-ben történt megalakításával vette kezdetét. A bizottság létrejötte a rétegtan területén nemzetközi méretekben tapasztalható fellendülésnek köszönhető. Forradalmi változások időszaka volt ez, aminek eredményeként lito-, bio- és kronosztratigráfiára tagolódott a korábban mindezeket egységesnek mutató rétegtan. Az új szemléletnek megfelelően megindult hazai tevékenység is a még csak előzetes formában létező nemzetközi rétegtani irányelvekre épült. A Kréta Albizottság akkori elnöke, Fülöp J. az első perctől szorgalmazta az alapvető litosztratigráfiai egységek létrehozását. Az 1975-ben megjelent monográfiájában a jura mellett egy jura-kréta és két kréta formáció leírására is példát adott és elnevezésükre is javaslatot tett. Az 1970-es évek második felétől megszaporodtak a litosztratigráfiai szemléletű munkák a kréta szakirodalomban is. Jelentős lépcsőfok volt az akkor ismert hazai litosztratigráfiai egységeinknek a képződési körülményeket is tartalmazó színes táblázat formájában történt közreadása 1983-ban. Az új rendszer értékét azonban jelentősen csökkentették a gyakran nomen nudum-ként szereplő, illetve csak rövid leírással rendelkező nevek. Szaktársadalmi igény gyorsította fel, esetenként indította el a formációk szabványos leírását.

A kezdetben egyes szakemberek részéről a litosztratigráfiai egységek létrehozásának indokoltságát illetően megnyilvánuló kétségeket a gyakorlat felszámolta. A fejlődéstörténet, a szerkezetfejlődés és a fácieskapcsolatok, vagyis a látszatra pusztán tudományos indokokhoz az utóbbi időben egyre határozottabban csatlakozik a napi gyakorlat oldaláról jelentkező igény. Ennek alapja az a körülmény, hogy a litológiai (litosztratigráfiai) egységek a hordozói azon fizikai és kémiai sajátosságoknak, amelyek számos felhasználás és alkalmazás szempontjából meghatározó jelentőségűek.

A mellékelt táblázat és a formációleírások a legjobb esetben is az 1992. évi ismeretek szintjét tükrözik. Azóta az ismeretek számos területen jelentős mértékben bővültek, de ezek beépítése ilyen sok szerzős munka esetén rövid időn belül megoldhatatlan feladat, ezért a módosításokat még azokban az esetekben sem végeztük el, amikor pedig a szerző "kéznél" volt. Ezen hiányosság mértékét úgy kívántuk csökkenteni, hogy a legfontosabbnak ítélt legfrissebb munkákat is bevettük az irodalomjegyzékbe és a formációleírás végén ezekre is utalás történik. Az ismeretbővülés leglátványosabb esetei közül az alábbiakat kívánom megemlíteni:

- Egy OTKA-projekt keretében a vértesi és a gerecsei kréta tekintetében elért rétegtani, szedimentológiai és paleogeográfiai eredményeket az Általános Földtani Szemle 27. száma összegezte,

- több cikk foglalkozik az osztrák-magyar emlékkötet 2. füzetében a Nagyharsányi Mészkővel, ahol elsősorban a képződmény korának és képződési körülményeinek megítélésében van változás,

- a mecseki kora-kréta vulkanizmus idejének, az üledékek és a vulkanizmus kapcsolatának megismeréséhez adtak lényeges információt a különböző folyóiratokban napvilágot látott cikkek.

Egy sorozat tagjaként jelen kötet szerkezete, belső felépítése, sőt betűtípusa is lényegében megegyezik az elsőként megjelent triász kötetével. Az egyes formációkat a mellékelt rétegtani táblázat szerkezetének megfelelően csoportosítva balról jobbra haladva (Kőszeg-Vas-hegy, Dunántúli-középhegység, Észak-Magyarország, Mecseki zóna, Villányi zóna és Békési zóna) közöljük. A legalább két egységben is megjelenő formációk leírása (pl. Mecsekjánosi Bazalt vagy Szanki Konglomerátum) az első egységnél kerül ismertetésre. A sorozatcímnek megfelelően a kötetben az alapvető litosztratigráfiai egységek, vagyis jelen esetben a formációk szabványos leírásának közlése történik meg. Az adott ismereti szinten jobbára említés történik az alacsonyabb rangú (tagozat és rétegtag) egységekről is. Ezen egységek 1995. évi ismeretességi szintjét tükröző helyzet a MÁFI földtani térképi szimbólumrendszeréhez csatolt rövid formációleírásokban lesz elérhető.

...

Budapest, 1995. augusztus 2.

Császár Géza
a Kréta Albizottság szerkesztéskori elnöke

---