Kemény Zsigmond
Élet és irodalom
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
I. A XIX-ik század első felében a régi magyar irodalom mellőzésének okai. A nyelvújítás és politikai reform. A forradalom után miért ébred föl a részvét a régi magyar irodalom iránt?
II. A nyelvújítás hatása az irodalomra. A gazdagodás és csín mellett a feszesség és idegenszerűség okai
III. A népies elem az irodalomban, mint a democratiai törekvések hatása. A mozgalom jelleme. A régi irodalom iránti részvét szintén megtermékenyíti az irodalmat
IV. A régi magyar történeti emlékírók kiadásának fontossága politikai és irodalmi tekintetben. A történeti irodalom közönségének növekedése
V. A nagy olvasó közönség. A szépirodalom fontossága. Regényirodalmunk a forradalom előtt. Történeti regényeink fogyatkozásai a korfestés tekintetében
VI. A magyar társadalmi állapotok a forradalom után. A nagy polgárság és középnemesség. Mennyiben nyert amaz és vesztett emez a műveltség eszközei tekintetében
VII. A nekünk nem tetsző közdolgoknak figyelemmel nem kísérése veszélyes
VIII. A magyar közép- és kisebb birtokos osztálynak feladata a forradalom után. A mezőgazdasággal czélszerűbb foglalkozás vagyonosodási és politikai szempontból, az irodalom pártolása a művelődés és nemzetiség szempontjából
IX. A magyar irodalom állapota a forradalom után. A hírlapok, a tudományos és szépirodalom. A magyar történeti regények
X. A krónikák és emlékiratok mennyiben segítik elő a történeti regény fejlődését jellemrajz és korfestés tekintetében
XI. A történeti hűség a költészetben és határai
XII. A történeti és költői mű különbségei még akkor is, ha ennek tárgya a történetből vétetett. Jó tanácsok a történeti regényíróknak
XIII. A magyar közönség három fő osztálya
XIV. A változó szellemi szükségek szerint változik a tudomány vagy irodalom valamely ágának előszeretettel mívelése
XV. Mi ez idő szerint legsürgetőbb kötelessége, legszebb hivatása irodalmunknak. A kellemes és hasznos olvasmányok
XVI. A tudományos könyvek, különösen az oly szakmunkák, melyeket a közönség változott helyzete megkíván
XVII. A fordított vagy átdolgozott tudományos munkák. A m. t. akadémia. A vagyonosabb hazafiak teendői
XVIII. Irodalmunk állapota a forradalom után. Történeti művek, röpiratok, élet- és jellemrajzok. Irodalmi művek a természettudományok köréből. Szemlék
XIX. Szépirodalmi művek. Lyrai költők
XX. A regényirodalom. Igaz-e, hogy a regényirodalom csak akkor virágzik, a mikor a költészet már elhanyatlott?
XXI. Igaz-e, hogy a polgárosodás romlottsága a regény eleme ? A regény és dráma közti különbség
XXII. Mennyiben utánozzuk a külföldi regényírókat, s mennyiben vagyunk és lehetünk eredetiek?
XXIII. A régibb magyar kritika. Kritikánk a forradalom után
Előszó
Itt összegyűjtve veszi az olvasó b. Kemény Zsigmondnak mindazon czikkeit, melyek részint Élet és irodalom, részint Szellemi tér czím alatt a Pesti Napló 1853-ik évfolyamában láttak először napvilágot. Az egész gyűjtemény czíméül az Élet és irodalom czímet tartottam meg, mert e czikkek egy részének a szerző csak azért adta a Szellemi tér czímét, mert néhány havi időköz után írván, hírlapban nem illett ugyanegy czím alatt oly hosszú, annyira megszakított czikksorozatot közleni. De bensőleg szorosan egymáshoz sorakozik a két czikksorozat s e körülmény teljesen igazolja az egy czím alá foglalást s a számozás folytonosságát.
Azonban ez egymásból folyó s egymást kiegészítő czikksorozat nem rendszeres tanulmány. Napról-napra írt hírlapi czikkek ezek, melyek kérdéseket vetnek föl és oldanak meg, de részletekbe nem igen bocsátkoznak s inkább eszmét ébreszteni, tájékozni kívánják az olvasót, mint kimeríteni a tárgyat. Nem is a lap tárczájában jelentek meg, hanem a vezérczikkek helyén. Abban az időben oly hírlapíró, a ki nem akarta megtagadni múltját és elveit, nem igen foglalkozott belügyi politikával, csak külügygyel és társadalmi kérdésekkel. Kemény mindennél fontosabbnak tartotta az élet és irodalom szoros kapcsolatának, a nemzeti műveltség életbe vágó kérdéseinek fejtegetését. Minderről azelőtt keveset írtak; hírlapirodalom és közönség leginkább politikai kérdésekkel foglalkozott, s a politikai rendszabályoktól várt mindent. De a forradalom legyőzése karddal oldott meg minden politikai kérdést s ellenünk fordított minden politikai rendszabályt. Az újonnan alakúlt egységes osztrák állam megfosztotta nemzetiségünket minden állami segélyforrástól s annak biztosítására, fejlesztésére nem maradt más tér, mint a társadalmi és irodalmi. A társadalmi erőnek irányt adni, az irodalmi munkásság útjait, vezéreszméit kijelölni, a kor legfontosabb kérdésévé emelkedett s megvolt bizonyos politikai fontossága is, a mennyiben a szenvedőleges ellenállásnak némi cselekvő erőt is kölcsönzött.
Ezt kísérletté meg Kemény itt összegyűjtött czikkeiben, melyek élénk viszhangra találtak közönségben és irodalmi körökben egyaránt. A romok között építeni kezdettünk, s a változott viszonyok között mintegy új élethez fogtunk. Épen ezért e czikkeknek némi történeti becsök is van, mert kifejezik a kor hangulatát és törekvéseit. De összegyűjtésöket nemcsak e szempont igazolja, hanem azon körülmény is, hogy bennök nem egy oly eszme van, mely máig sem avult el. Például, hogy többet ne említsek, az, a mit Kemény a regényről ír, ma is épen oly termékenyítőleg hathat íróra, olvasóra egyaránt.
Vajha a közönség részvéte lehetővé tenné azt, hogy Kemény más dolgozatait is összegyűjthessem s regényeiből is új kiadást rendezhessek. Kegyeletes kötelességet teljesítenék elhúnyt barátom iránt, a ki utolsó éveiben munkái kiadási jogát reám hagyta, de egyszersmind lerónám azt a tartozást is, a melylyel irodalmunk adós e kitűnő írónak.
Leányfalva, jul. 7. 1882.
Gyulai Pál