A magyar korona egyik gyöngye, Erdély, tanulmányaim kiváló kedvencz tárgya a forradalom után sokáig volt magyar politikai hirlap nélkül, mi nagy hézagot ütött e szomorú kor történelmi jegyzeteiben. Édes hazám történeteinek tanulmányozása arra ösztönzött, hogy e korról is jegyzeteket folytassak, s e jegyzetek felszaporodása azon gondolatra hozott, hogy böngészszem át a különböző hírlapokat, s kivonatát vegyem a kormánylapoknak: hogy a jövőkort, e kornak leendő történészét a böngészés előlkezdésétől megkíméljem.

Az egész foglalkozás egy magán egyén kedvtelése maradott volna, mert a mig az absolutisticus kormányrendszer tartott, nem éreztem magamat hivatva, e jegyzetek közrebocsátásával annak szolgálatot tenni.

De miután e kormányzati rendszert az 1860. oct. 20-ki diploma megszűnteté: a megboldogult rendszer áldozatai, rendeletei mondhatni már átmentek a történetírás birtokába.

A lehetőségig rövid, de azért részletes kívántam lenni. Az öröm és fájdalomnak, melyeket ez események leviharzása lelkünkben felköltött, szavakat nem adhattam: a korhoz még igen közel állunk.

Kolozsvárit, septemberben 1862.
A szerző.