II. KÖTET

Előszó

Tizenkettedik éve immár, mióta a Rákóczi- és az ennek előzményeűl szolgáló Thököly-kor történelmét búvárlom. Előttem forogván, hogy "ars longa, vita brevis": szabad időmet lehetőleg e tanúlmányoknak szentelém; ekkép, kutatásaimat minden irányban, Bécstől Brassóig és Ungvártól a vasi Vörösvárig kiterjesztve, vagy másfélszáz köz-, nemzetségi- és magán-levéltárban búvárkodtam, s ezekből eddig megjelent tíz kötet történelmi kiadványom s 70-80 kisebb-nagyobb értekezésem és közleményem anyagán kívűl, vagy 2000 ívnyi másolatot, jegyzetet és kivonatot - legtöbbnyire csupa új adatokat tartalmazót - készítettem, a kuruczvilág majdan megirandó tüzetes történetéhez.

E búvárlataim közepette mindig szemeim előtt lebegett azon föltevésem, hogy a tulajdon képi had-, bel- és külügy-történeti adatok mellett, kiváló figyelmet fordítsak a müvelődés-, különösen az irodalom-történet mozzanataira, - még a legcsekélyebbeknek látszókat is ideértve. Így történt, hogy levéltár-kutatásaim folyamában, s ezekkel karöltve, a kuruczvilág történeti énekeit s költészeti ereklyéit már 1860-ban elkezdtem nyomozni, - hogy ezeket, ha valaha fölszaporíthatom, külön gyűjteményben bocsássam közre. Az első darab, a melyhez jutottam, a Rákóczi-nótának egy már 1859-ben bírt változata után,a "Kolozsvár a kurucz ostrom alatt" czímü 1706-iki ének volt; ezt 1860. nyarán, a Székelyföldön, a Vargyasi Daniel-család levéltárában találtam.

A későbbi években még nagyobb hévvel és erélylyel s szélesebb körben folytattam gyűjtéseimet; nem elégelvén meg, hogy e végből a nemzeti muzeum, a m. tud. akadémia, a kir. tud. egyetem nagyterjedelmű kézirattárait - meglepő eredményre jutva - tüzetesen átkutattam: érintkezésbe, levelezésbe bocsátkoztam a kiről csak föltehettem vala, hogy e téren tőle vagy általa gyűjteményemet valamivel gyarapíthatom. 1862-ben hirlapi fölhivást is tettem közzé ez ügyben. Lett is némi eredménye: a mennyiben az ország különböző vidékein akadtak lelkes honfiak, kik egy és más birtokukban levőt részemre lemásoltak s beküldtek, vagy legalább figyelmeztettek: kihez fordúlhatok? Így aztán lassanként úgyszólván az egész országra kiterjedő levelezést vittem, hogy a hova személyesen nem érhetek el, mások által kutathassam föl és mentsem meg, a mit még lehet. Ekként sikerűlt itt-ott még némely kurucz énekeket tudó öreg emberek ajkairól azokat, vagy ha csak töredékeiket is, lemásoltatnom, mely öregek azóta már többnyire elhaltak; - velök együtt haltak volna el az ó dalok is.

Igaz, hogy számos megkereső és fölkérő levelem maradt válasz nélkűl, vagy olyan válaszokat kaptam, hogy az illető effélével nem bíbelődik, fordúljak máshoz; - de nem kezdtem volna czélomhoz erős akarattal, ha illyes közöny elcsüggeszt vala. Irtam másnak, és addig irtam, míg czélt nem értem. Voltak viszont sokan oly igazán buzgók és lelkesek, kik szerény törekvésemben levelezéssel, útmutatással, figyelmeztetéssel, meghivással, régi énekek s ilyeket tartalmazó codexek beküldésével a legszivesebben támogattak, mint például - hogy csak néhány nevet említsek - b. e. Szalay László, Szalay Ágoston, Arany János, Szabó Károly, Révész Imre, Gyulai Pál, Torma Károly, Rómer Flóris, Ráth Károly, Hornyik János, Bartalus István, Szántay Aladár, Lóskay Benedek, Uzsay Ágoston stb. urak, kiknek - valamint az egyes énekek végén, a források megjelölésénél megnevezett t. cz. uraknak is - ezennel hálás köszönetemet nyilvánítom.

Ezen vázolt gyűjtéseim s időközben folytatott levéltárbúvárlataim segélyével, Thököly- és Rákóczi-kori ének-gyűjteményem néhány év alatt tekintélyesre növekedett; :- de e kutatások és gyűjtések közben, különösen a nemzeti muzeum és akadémia gazdag s e szempontbúl még senki által keresztül nem vizsgált kézirattárainak átbúvárlása, s az ezekben lelt Mátray- és Szencsey-codexek, Jankovich másolatai stb. fölhasználása, továbbá az eddig ismeretlen Decsy-, Mészáros Péter- s a Lóskay-féle somogyi codex fölfedezése folytán az említett korszakbeli (1670-1735) ereklyék mellett egyszersmind annyi XVI- és XVII-ik századi újon fölmerült énekkel ismerkedtem meg, hogy véteknek tartottam volna egyúttal ezeket is le nem másolni. Ezekből aztán 1864-ben "Régi Magyar Vitézi Énekek és Elegyes Dalok" czím alatt két kötetes gyűjteményt adtam ki. Mondhatnám, az összes hazai irodalom érdemem fölötti méltatással fogadá e kiadványomat, - mely méltánylat annálinkább buzdít vala a további kutatásra. A mi 1670. előtti históriás-énekeket még ezután találtam: azokat, a "Vitézi Énekek" kiegészítéséűl, a "Századok" jelen 1871-ik évi folyamában közlém. A lyrai rész azonban, mint szintén a Rákóczi-kor utáni, - még kiadatlan.

...