Szülőföldön magyarul
Iskolák és diákok a határon túl
TARTALOM, ELŐSZÓTartalom
Előszó. A határon átnyúló intézményi kutatástól a Kárpát-medencei oktatáskutatásig
I. FEJEZET: MÉRLEGEN
Murvai László: Az erdélyi magyar oktatás néhány jellegzetessége
Gábrity Molnár Irén: Képzettségi helyzetkép a Vajdaságban
Orosz Ildikó: A kárpátaljai magyar nyelvű oktatás helyzetéről és minőségéről
Pecsora Krisztina: Az ukrán állam nyelvpolitikájának hatása a magyar közoktatásra Kárpátalján
Morvai Tünde: Középpontban a közép-kelet-szlovákiai magyar tanítási nyelvű középfokú intézmények végzős diákjai
Pálfi József: Huszonöt esztendő és ami mögötte van - A Partiumi Keresztény Egyetem első negyedszázada
Bán Gergely Károly: Trianon megjelenése a középfokú földrajzoktatásban a két világháború között
II. FEJEZET: TEHETSÉG ÉS FELELŐSSÉG
Pusztai Gabriella - Márkus Zsuzsanna: Magyar hallgatók a Kárpát-medence felsőoktatási intézményeiben
Takács Zoltán: Kisebbségek felsőoktatása és új felsőoktatási intézmények Európában és a Kárpát-medencében
Papp Z. Attila: Kárpátaljai hallgatók doktori képzésbe kerülésének motivációi - Kísérlet egy doktorandusztipológiára
Veres Valér: A romániai magyarok oktatási esélyegyenlőtlenségei és a felsőoktatási expanzió, a népszámlálások alapján
Bernáth Krisztina: A hallgatók tanulási attitűdje a Partium régió felsőoktatási intézményeiben
Flóra Gábor: Egyházi felelősségvállalás és felsőoktatási intézményi identitás kisebbségi helyzetben: a Partiumi Keresztény Egyetem esete
III. FEJEZET: ÚJ UTAKON
Nánási-Molnár Anita - Séra Magdolna: Óvodai és iskolaválasztási motivációk Kárpátalján
Mandel Kinga Magdolna: Az előkészítő osztályok reformjának közvetlen és közvetett hatásai Székelyföldön
Biró A. Zoltán - Bodó Julianna: Változásban a romániai magyar szakképzés
Fónai Mihály - Cséke Katalin: Helyzetkép a kárpátaljai magyar nyelvű romák iskoláztatásáról
Szabó-Thalmeiner Noémi: Tanítás felsőfokon, avagy felsőfokú óvodapedagógus- és tanítóképzés a Babe?-Bolyai Tudományegyetemen
Stark Gabriella Mária: PADI-s pedagógusjelöltek
Abstracts
Szerzőink
Előszó
A Debreceni Egyetemen az ezredfordulón kezdődtek el azok a munkák, melyek során az országhatárokon túli, magyar tannyelvű oktatási intézményekben éppúgy empirikus oktatáskutatást - terepmunkát és kvantitatív adatfelvételeket - végeztünk, mint ahogy a határokon belül. Ráébredtünk, hogy az általunk vizsgálni kezdett északkelet-magyarországi térség nem ér véget az országhatárnál. Miközben kutatásaink idején Magyarország, Románia és Ukrajna osztozik rajta, olyan történeti, földrajzi egység, amely a Kárpát-medence történelme folyamán változtatta ugyan kiterjedését és állami hovatartozását, ám kulturális és társadalmi tekintetben egységes vonásokat mutat. Észrevettük, hogy a rendszerváltás után a korábbi zárt határok mentén mindkét (illetve alkalmasint mindhárom) oldalon hasonló társadalmi és oktatásügyi folyamatok vették kezdetüket. E jelenségek közös nevezője a perifériás létezésre ítélt állapotból felszabadult társadalom igénye a mesterségesen szétválasztott családokon belüli kapcsolattartásra, e térben való hagyományosan kialakult mozgásra, a szélesebb tanulási lehetőségekre, bőségesebb és sokszínűbb intézményi kínálatra.
Mindennek folyományaként az 1990-es évek elején óriási intenzitással indult el az oktatási rendszer expanziója, mely a Green által leírt dimenziók többségében szinte azonos időben s igen dinamikusan ment végbe, hisz az intézmények és a tanulók száma, az intézményrendszer vertikális és horizontális kibővülése, programok és intézmények születése és differenciálódása egyaránt figyelmet keltett. Nemcsak azt vettük észre, hogy a közösségek oktatási intézményekért folytatott küzdelme hasonlóságokat mutat határon innen és túl, miközben a belső hajtóerők hatására igyekeztek kibújni az évtizedes járomból (Kozma et al. 2003), hanem azt is, hogy a társadalmi törekvéseknek az országhatárok sem állták útját. Mindez az anyanyelvű iskolázás eléréséért való vándorlás (Pusztai & Torkos 2001), a kihelyezett képzések, az utazó oktatói karok (Kozma 2005), a születő iskolák, főiskolák, egyetemek (Kozma 2003; Pusztai 2004; Kozma et al. 2006), az új intézményfenntartók (Pusztai et al. 2000; Pusztai 2005) és a határokon átkelve iskolába járó hallgatók (Pusztai et al. 2005) magatartásában öltött testet.
2003-ban egyszerre indult a három ország határ menti térségében egy középiskolai tanulói (Pusztai 2004) és egy elsőéves felsőoktatási hallgatói (Fináncz et al. 2003; Kozma et al. 2006) adatfelvétel, melyben kimutattuk, hogy a felsőoktatás iránti váratlanul kirobbanó igények a határok mindkét oldalán erősek, majd 2005-2006-ban a terület végzős középiskolásait és a diploma előtt álló hallgatóit vizsgáltuk (Pusztai 2009), s azt vettük észre, hogy attól függetlenül, hogy a megkérdezett hallgatók különböző országokból, más és másféle családokból érkeztek, a felsőoktatási terveik, boldogulással kapcsolatos elképzeléseik nagyfokú hasonlóságot mutatnak. Az évtized végén a térség felsőoktatásának bolognai folyamatban való átstrukturálódását elemeztük egyrészt az intézmények viselkedése felől (Kozma 2008; Pusztai et al. 2008; Kozma et al. 2011), másrészt a hallgatók oldaláról. 2008-ban az alapképzésben tanulókat (Kozma et al. 2010), 2010-ben az első mesterképzési hallgatókat tanulmányoztuk (Pusztai 2011) egyszerre háromféle oktatási rendszerben, Kárpátalján, a Partiumban és Kelet-Magyarországon. Közben folyamatosan törekedtünk arra, s a 2012-2013-as kutatás során sikerrel is jártunk abban, hogy a vizsgált határ menti térség nem magyar tannyelvű intézményeit is bevonjuk a vizsgálatba (Pusztai et al. 2012; Kozma et al. 2012; Györgyi et al. 2012). Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az oktatási intézmények társadalma anya- és tannyelvtől függetlenül tükrözi-e a rohamos változások nyomait. 2015-ben pedig arra vállalkoztunk, hogy öt Kárpát-medencei ország tizenöt felsőoktatási intézményében vegyük fel több mint kétezer fő adatait, hogy megvizsgáljuk, hogy hogyan profitálnak a hallgatók, s közvetve a régiók társadalma a felsőoktatási intézmények működéséből (Pusztai et al. 2016).
A 21. század első évtizedének végére a Debreceni Egyetem e jelenségek vizsgálatára önálló kutatóközpontot hozott létre. A Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központjának köszönhetően longitudinális következtetések levonására is alkalmas intézményi és hallgatói vizsgálatsorozat valósult meg a határokon átnyúló felsőoktatási térségben, s ezeken alapuló szakértői véleményével igyekszik hozzájárulni a régiók oktatási kérdéseinek megoldásához. Emellett olyan szellemi műhelyként is működik, ahová szívesen érkeznek kutatók a szűkebb-tágabb térség országaiból. Jelen kötet is ennek a munkának az eredménye.
A Magyarországgal szomszédos hét ország kisebbségei közül a kárpátaljai, az erdélyi, a felvidéki és a délvidéki magyarok által lakott területeken gazdag oktatási intézményhálózat épült ki az utóbbi bő két évtizedben. A kötet mind a négy nagy határon túli régió oktatásával foglalkozik, azonban nem csak keresztmetszeti képet rajzol az olvasó elé, ugyanis a vitatott kérdések múltbeli gyökereit és jövőbeli következményeit is felmutatják a tanulmányok. A kötet a kisebbségi oktatási rendszer teljes vertikumát érinti az óvoda- és iskolaválasztástól egészen a doktori képzésig. A tanulmányok túlnyomó többsége empirikus vagy statisztikai adatokra támaszkodva elemez, egy másik részük pedig oktatáspolitikai nézőpontból világít rá a régiók oktatási sajátosságaira, ám mindegyik társadalmi, közösségi kontextusban vizsgálja az oktatási kérdéseket. A kötetben bemutatott munkák érvényességét növeli, hogy a tanulmányok utóbbi csoportja olyan szerzők tollából származik, akik maguk is aktív formálói a kisebbségi oktatáspolitikának.
A kötet három részből áll. Az első fejezet tanulmányai átfogó értékelést adnak a magyar közösségek oktatásügyének helyzetéről elsősorban az intézményi kínálat fejlődése és az intézményválasztás összefüggéseire koncentrálva, emellett két tanulmány foglalkozik azzal, hogy a tananyag tartalma, tankönyvbeli megjelenése és az oktatás módszerei is hatékony oktatáspolitikai eszközként működhetnek. A második fejezet empirikus elemzésre épülő tanulmányai a felsőoktatási intézmények szerepét és lehetőségeit járják körül, a harmadik fejezet pedig a régiók dinamikusan változó oktatási rendszereinek aktuális kihívásairól ad hírt. A kötetünkben olvasható elemzések részét képezik annak a folyamatos, felelősségteljes, elemző, reflektáló folyamatnak, annak a közös gondolkodásnak, amely szakmai hátteret kínál a vizsgált régiók szakértőinek és oktatáspolitikusainak, hogy előbbre vigyék közösségük oktatásügyét.