---

Tartalom

Előszó
A Fonyódi Trombita
A szép csikók
Akiket nem őríz az emlékezet
A déli itatás
A kasza
  Ticz Laci balladája
  Ticz János és családja élete
  A fiú, Ticz Lajos
  Az utódok
Fakutyával haza a lakodalomból
Játék a teknővel
A szép tehén
A kútásó
A tojás
Egy kis vasárnapi csolnakázás
A majálisi jóslat
Legendák a Fejes család életéből
  A "vátott gyerek" legendája
  Fonyódon járt a garabonciás
  Józsa boszorkánysága
Zivatarban
A dorgálás
A fonyódi névadás
  Varga István, a korcsmáros
  Az ifjú Varga István
Balogh István halász esetei
  A Tuta
  Tuta a strandon
  Tuta a búcsúban
  Tuta a Csibe Csárdában
  Utószó Balogh Istvánról
Játék a tollfosztóban
Karácsonyi pásztorjáték
Török Nándor és különös bolondságai
A három István
A gyerekek nyara
Baráti társaság és a sorsfordító idő
A Vörös Hadsereg bevonulása
A halál a padlásról jött
A menekülő leány
Családi este a front mögött
Emlékek a Schrey családról
  Schrey Ede
  Kabát és hal
  A pulykacomb, a Fifi, meg a halászok
  A fiú, Schrey Elemér
  A nyúlvadászat
  Az ajándék és a köszönet
Vasárnap a jégen
A baráti társaság a sorsforduló után
Ünnep előtti halászat
Fakutyával a szülőkhöz
Fejelőverseny
A részesaratás
Vendég a ródlin
Sorompók között
A vízmester
Egy rossz váltóállítás
Szentpáli Gyula, a nagy átverő
  Az egy méter árpa
  A cipőpucoló majmok
  A fölborult teherautó
  Az eladó disznók
  A lóvásárló
  A beszolgáltatás
  Az eldugott bicikli
Kutyavilág
  Pici
  Zupás
  Fickó
A halálraítélt
A szeretett motor
A kertészdinasztia
  A kubikos
  A kőkutya
  A Meggyes
  A csöndérzsebkendő
  Piri meg a villanyszerelő
  Domapali
Az építőmester
A bélatelepi állomás titka
Cinkotai Zoltán esetei
  Versenyfutás május elsején
  Lélekgyógyítás
  Az úriember
Jelenetek az iskolából
  Hiszi - Nem hiszi
  Szabadrúgás
  Kérni, tudni kell
  Verseny oroszból
Szöszi
Kukoricatörés után hazafelé
Porfelhőben jött a vonat
Halászgatunk, vadászgatunk
A tiszteletvacsora
Hazafelé a bálból
Versenyfutás a Balatonhoz
Az eltűnt bicikli rejtélye
Györke Ferenc esetei a halállal
Ünneplés után
Csak egy lépés hiányzott
Az állomásfőnök
A Schneider-doktor
A rendőrkapitány
Emlékezés Fodor Andrásra
  A Hunyadi utcai nyaraló
  A cukorborsófőzelék
  A kik megállították a gyorstehert
  Csillag hunyt ki a Balatonban
  A tiszteletadás
A nagy álom
A szépség királynője
A gombavacsora
Az esős munkanap
Két köszöntő
Az ismeretlen éjszaka
A nehezen induló nap
Egy szúnyogszigeti éjszaka
"Szerencse fel, szerencse le..."
Molnár István tanár, a viccgyártó
  A takarékosság zsenije
  Kati néni önvédelme
  Rekedtség elleni orvosság
  Az új ember
A budapesti kirándulás
Éjszakai halászat
Autóval a Sándor utcában
A tábor
A szaltó
A fantomautó
Emlékezetes halak
  Tamás Öcsi, a szerencsés horgász
A tizenkét szál piros szekfű még el sem hervadt
Garay Imre balszerencséi
  Az új kalap
  A bámulatos hátra szaltó, avagy a jól jött hanyatt esés
  Temetésen
Bogdán László kalandjai
  Iskola a cseresznyefán
  Kecskeszakáll
  A bosszú
  A különös figyelmeztetés
  A vízijártassági-vizsga
  Bakterok éjszakája
  A trükk
  Az orvhalász
  A kínai gyógymód
  Fogműtéten
A hajóskapitány
Vakhit
Halászok
  Az "elkiabált hal"
  Játék a hajón
  A vég
Számadás a tragédiákról

---

Előszó

A helytörténeti kutatások szép eredményeket érnek el egy-egy település múltjának, elsősorban történelmi eseményeinek, régi építményei történetének, ezek sajátos értékeinek és tárgyi emlékeinek feltárásában és mindezek leírásában. Emellett, ha a nép jellegében valami sajátosság mutatkozik, jelentőségének megfelelően megtörténik még az ezzel kapcsolatos ismeretek kutatása és leírása is, de ez jobbára csak annak eredetére, gazdálkodására és nyelvére szorítkozik.

Az viszont, hogy maguk az emberek hogyan éltek a hétköznapokban, és személyiségükben milyenek voltak, az a honismereti kutatásokból többnyire kimarad. Pedig egy település történetében jelentős motívum, hogy mi történik a mindennapi életben.

Ennek szellemében kezdtem el kutatni, hogy a fonyódi emberekkel milyen különös, feljegyzésre és megőrzésre érdemes események történtek. Mi hagyományozódott a családokban a régmúltból, a várakat kiszolgáló és a vizek világban élt őseikről, a nem rég elmúlt évtizedekből.

Fontosnak tartottam keresni azt is, hogy a régmúlt, de legalább a még jól belátható száz év (1900-2000) során, milyen volt az élet Fonyódon. Mi történt az emberekkel. Hogyan alakult sorsuk, s eközben hogyan viselkedtek. Miért sírtak, min nevettek. Hogyan gondolkodtak, hogyan beszéltek, és található-e bennük jellemzőnek mondható vonás, ami sajátos arcot, lelki alkatot mutat. Voltak-e, vagy vannak-e érdekes emberek, akik egyéni színt adnak a településnek.

A kutatás, annak ellenére, hogy sokféle fonyódi történetre, kalandra, egyéni tragédiára, és ezekben több különös emberre találtam, mégis némi csalódást hozott. A régi idők népének életéből - a reményeimmel ellentétben - alig maradt fenn valami. Ezért a történeteknek csaknem mindegyike a 20. századból való, és legtöbbje nem idősebb száz évesnél. Ebből adódik, hogy a szereplők közül többen ma is élnek, és jelentős részük személyes ismerősöm.

Meg kell azonban említeni, hogy miközben a történetek időrendjében közeledünk a mához - úgy tűnik -, csökkennek az érdekes események, a feljegyzésre érdemes különös emberi történetek. Észrevehető, hogy míg a régebbi időből fennmaradtak vidám, mulatságos esetek, ilyenek az utolsó húsz évben mintha nem lettek volna. És ez nem a gyűjtés hiányossága. Mintha az autóval, a televízióval, a számítógéppel áldott, egyre jobban modernizálódó világban sorvadnának az emberi kapcsolatok. Rideggé, színtelenné kezd válni az élet.

Egy település történelme során az emberek mindennapi életében a megszokottan egyhangú vagy éppen örömöt jelentő események sorában történnek nagyon rosszak is. A mögöttünk hagyott 20. század sokféle társadalmi változást és megpróbáltatást hozott, ami sok család életét drámaivá tette.

Volt két háború, ami Fonyódról is sok fiatal férfi életét követelte. Gyerekek nőttek fel apa nélkül, családok léte vált rendkívül nehézzé az elveszítettek miatt.

De sorsrontó volt a korszak a pusztító betegségeivel is. A halotti anyakönyvek bejegyzései szerint a századfordulón és utána még három évtizedig a fonyódi gyermekek soraiból a "vele született gyengeség", a "torokgyík" és a "tüdőgyulladás", a felnőttek köréből a "gümőkór", a "vízibetegség", később a "szív- és a daganatos megbetegedés", sőt időnként még a magyar betegségnek mondott, az önválasztott halál is sok fonyódi családba hozott gyászt. De ezekről most ez a krónika nem szól.

E történetek sorában most csak a nem várt, a hirtelen bekövetkezett tragikus események szerepelnek, melyekben a sok ok közül kettő a meghatározó. Az egyik a Balaton, ami Fonyódon a legtöbb jót, a megélhetést, a szórakozást, a pihenést adja, de sok áldozatot is követelt. A másik a nagyon igényelt és szeretett motorizáció. A század második felében a motorkerékpárok és az autók szaporodásával a jobb, a szabadabb életet nyújtó közlekedés vett el sok életet. A nagy tragédiák sok fonyódi családot sújtottak, ezért fontosnak tartottam felkutatni, krónikájukat megírni, hogy Fonyód történetéből a múló idő ellenében írások is őrizzék emléküket.

A tragédiák időrendben szerepelnek a könyvben, azt is bemutatva, hogy az öröm, a nevetés, és a dráma, a bánat váltják egymást.

A megírt történeteket maguk az érintettek, a családtagok és az azokat jól ismerők mondták el. A régebbi időkből valókat pedig, amelyeknek szereplői és családtagjai sem élnek már, azokat a még élő szájhagyomány, ill. az anyakönyvi bejegyzések és levéltári dokumentumok alapján jegyeztem le.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a könyvben szereplő események (a legendának érezhetők kivételével) igaz történetek, és szereplői hitelesek.

A kutatás során sok fényképet is gyűjtöttem Fonyódról, a fonyódi életről, a fonyódi emberekről. Úgy gondoltam, ezeket hozzá kell tenni az írásokhoz, mert a képek teszik igazán láthatóvá a kort, az eseményeket, az emberek életkörülményeit, és ami a legfontosabb, magukat az egykor élt és az eseményekben szereplő személyeket.

A történetek sorát 2005-ben zártam le.

Németh Ernő

---