Nagy Ignác
Menny és pokol
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
ELSŐ FÜZET.
Bevezetés
Előszó
I. Nem fizetünk
II. Makandal
III. Vezérek és Vezércikkek
IV. Megbukott ördöng
V. Pesti Hirlap
VI. Cuzent és Lejars
VII. Lejars és Cuzent
VIII. Levél pokolból
IX. Levél pokolba
MÁSODIK FÜZET.
I. Szerkesztők és segédeik
II. Tigris költészet
III. Honi
IV. Állatkínzás
V. Lehullott csillagok
VI. Levél pokolból
VII. Hétfejü sárkány
VIII. Kávékör
IX. Levél pokolba
HARMADIK FÜZET.
I. Emancipatio
II. Szólásszabadság
III. Bor és viz
IV. Hölgyek forradalma
V. Életmentés
VI. Emlékek
VII. Vasut
VIII. Magyar tenger
IX. Levél pokolból
X. Levél pokolba
Bevezető
Midőn az iró valamely nagyobb munkájának utólsó bötüjét irja meg, körülbelől ugy érezheti magát, mint Napoleon, midőn roppant császársága épületébe az utólsó ékkövet mélyeszté. - Először megkönnyül illy esetben az iró, mintha valamennyi hitelezője az országból kiszökött volna; s ezt érezheté Napoleon is, mert mihelyt vállaira emelé a bibort, tüstént megszüntnek tekintheté azon adósságot, mellyet a francia nemzet ellenében vállalt. Utóbb azonban nyugtalanság követi e megkönnyülést, mert az iró érzi, hogy bevégzett munkája hibáit ujjal kellene jóvá tennie, s koránsem fontolja meg, hogy ujabb munkájával talán még jobban el fogja a sulykot vetni; s ezt érezheté Napoleon is, mert mihelyt az utólsó ékkövet erősité meg roppant épületében, azonnal jóvá kivánta tenni addigi eljárását, s uj hóditásokhoz fogott, - milly sikerrel, azt nem szükség itt elmondanunk. E néhány sorból kiviláglik, hogy még a napot is lehet pislogó mécshez hasonlitani, s hogy a gondolat birodalmában tett hóditások szintoly emésztő szomjat gerjesztenek ujabb foglalások után, mint azok, mellyek a türelmes föld hátán mennek véghez; s magok e különböző természetü hóditások is igen hasonlitnak egymáshoz, mert - ritkán tartanak sokáig, s csakhamar szerencsésb hóditó által foglaltatnak el; a korábbi pedig csak azért nem feledtetik el, mert mindig találkoznak, kik "hibáit" élénk emlékezetben tartják.
De mennyivel könnyebben működhetik az anyagi hóditó, mint a szellemi! Amaz embereket, fegyvert s pénzt használ célainak elérésére, és az elébe gördülő akadályokat erőszakkal rontja le, s győz vagy meghal; a szellemi hóditó ellenben nemcsak más emberek fölött nem, hanem többnyire tulajdon személyével sem rendelkezhetik, mert szellemi foglalásokon kivül még kenyérkeresettel is foglalkoznia kell; fegyvereit pedig csak toll és bötűk képezik, s a pénz becsét jobbadán csak nélkülzéseiből ismeri, miket el kellene háritnia, ha - pénze volna. Végre, az akadályokat többnyire nem ő győzi le, hanem ő győzetik le általok, s még csak meg sem halhat, mert az öngyilkosság gyáva tett, és életét mások nem tartják oly fontosnak, hogy attól őt megfosztani kivánhatnák. -
Illy gondolatokkal tépelődtem én, tisztelt olvasóim, midőn "Magyar titkok" cimü munkám utolsó pontját papirra gömbölyitém, s az első örömérzet elröppenése után, iszonyu mély gondolatokba sülyedtem, mellyek mind azon egy ohajtás körül pontosultak össze: bár minél előbb ismét társalghatnék önökkel, s bár ismét olly elnéző nyájas fogadtatásnak örvendhetnék, minőben eddig részesülni szerencsés valék.
Terveim agárlábon üzék egymást, de - mind olly soványak valának, mint ezen nemes állat, mely sok nemest igen sok nemes élvezetben részesit. Mit irjak? Ez volt a kérdések kérdése, melynek megfejtése magát Hamlet urat is kétségbe ejthette volna.
Talán szomorujátékot?
Kacagányos és kardos szomorujátékok iránt mindig ellenszenvvel viseltettem, mert boszankodtam, midőn látám, hogy apáink a nemzeti szinpadon ugy szólván még a levest is karddal merik kanál helyett; a frakos szomorujátékok pedig igen valószinűtlenek, miután tudjuk, hogy a mai rosz világban ifjainknak nem igen kell siker nélkül epedezniök, s hölgyeink szivei sem gyakran repedeznek meg forró s tántorithatlan szerelemnek miatta.
Vagy vigjátékot?
Ez már inkább megjárná, de még is bajos; mert ha a közönség sokat kacag, akkor a biráló haragszik, s azt mondja, hogy az illy hatás utáni kapkodás az irót lealjasitja; ha ellenben ásitnak a nézők, akkor ismét haragszik a biráló, mert a hatás nélküli munka fölött pálcát kell törnie.
Tehát nagy regényt?
Oh, igen, ez jó gondolat, mert a mai élet olly mindennapias, annyira anyagi érdekekhez tapadó, hogy bizony legalább papiron is igen jól esik az embernek egy kis regényesség; de ez sok időt igényel, s ez alatt könnyen elfeledhetné a közönség az irót; pedig egy régi bölcs azt mondá, hogy a halál csak gyermekjáték, de a feledtetés - kinos csapás!
Markoljunk az élet tarka vegyületü tömkelegébe, gondolám, s alakitsunk belőle apró árny- és fényrajzokat, majd mulatságukra, majd rettentő példájukra embertársainknak; de nem, ezt sem tehetem, mert most már könyökig vájkálnak sokan e tömkelegben, és annyira föl zavarták, hogy érdekes szinezetü képecskéket alig lehetne többé kiállitani.
...